Áttörési fájdalom: definíció, gyakoriság és jellemzők

A rákos populációban az áttörési fájdalom kifejezés általában a fájdalom átmeneti fellángolására utal az opioidokkal kezelt krónikus fájdalomban. E jelenség előfordulási gyakoriságát és jellemzőit nem határozták meg, és a betegellátásra gyakorolt hatása ismeretlen. Kidolgoztuk az áttörési fájdalom operatív definícióit és főbb jellemzőit, és ezeket alkalmaztuk a rákos fájdalomban szenvedő betegek prospektív felmérésében. Az adatokat egy 3 hónapos időszak alatt gyűjtöttük olyan egymást követő betegektől, akik napi 12 óránál hosszabb ideig tartó, közepes vagy annál kisebb fájdalmat és legalább 2 egymást követő napon keresztül stabil opioidadagolást jelentettek. A 63 megkérdezett beteg közül 41 (64%) számolt be áttörő fájdalomról, súlyos vagy kínzó fájdalom átmeneti fellángolásáról. Ötvenegy különböző fájdalmat írtak le (medián 4 fájdalom/nap; tartomány 1-3600). A fájdalom jellemzői rendkívül változatosak voltak. Huszonkettő (43%) fájdalom paroxizmális kezdetű volt; a többi fájdalom fokozatosabban jelentkezett. Az időtartam másodpercektől órákig terjedt (medián/tartomány: 30 perc/1-240 perc), és 21 (41%) mind paroxizmális, mind rövid ideig tartó (lancináló fájdalom) volt. A fájdalmak közül tizenöt (29%) a fix opioiddózishoz kapcsolódott, és kizárólag az adagolási intervallum végén jelentkezett. A fájdalmak huszonnyolc (55%) előidézett volt; ezek közül 22-t a beteg valamely cselekedete okozott (incidens fájdalom), 6 pedig nem előidéző tényezőhöz, például puffadáshoz kapcsolódott. A fájdalom patofiziológiája 17 esetben (33%) szomatikus, 10 esetben (20%) zsigeri, 14 esetben (27%) neuropátiás, 10 esetben (20%) pedig vegyes volt. A fájdalmat 42 esetben (82%) a tumorral, 7 esetben (14%) a terápia hatásával, 2 esetben (4%) pedig egyikükkel sem hozták összefüggésbe. E fájdalmak kezelésére különböző beavatkozásokat alkalmaztak, változó hatékonysággal. Ezek az adatok tisztázzák az áttörési fájdalmak spektrumát, és jelzik fontosságukat a rákos fájdalom kezelésében.