Óvakodjon a medúzától

Amint a nyár gyorsan közeledik, és strandolók seregei indulnak a tengerpartra, hogy rövid pihenőt vegyenek a nyomasztó texasi hőség és páratartalom elől, az emberek a vízből való kilépés után kellemetlen és csúnya bőrreakciók csapásával találhatják szembe magukat.

Ezeknek a kiütéseknek sokféle neve van – “úszói viszketés”, “strandtetű”, “tengerparti tetű”, “tengerparti fürdőző kitörése” -, de bárhogy is nevezzük, amit általában “tengeri tetűnek” neveznek, az valójában csak medúzalárvák.

Míg a bébi medúzák jellemzően Florida és a Karib-tenger partjait szállják meg a nyári időszakban, amikor a legaktívabbak, a Physalia physalis bébi medúzák, más néven portugál harcosok, a Mexikói-öböl vizébe is bejutottak már, és megfertőzték az úszókat.

Az A. Scott Lea, dr, professzor és a galvestoni University of Texas Medical Branch fertőző betegségek klinikájának igazgatója szerint több környezeti tényező is szerepet játszik a medúzák nagyobb mértékű aktivitásában, többek között a zordabb vizek. A közelmúltban lezajlott heves esőzések és áradások a folyóvizeket a Mexikói-öbölbe nyomják, a magasabb árapály és a hevesebb szél olyan vízviszonyokat teremt, hogy a homokszemnél nem nagyobb, mikroszkopikus méretű medúzalárvák és más vízi élőlények nagy rajait vagy “virágzásait” felkapják az áramlatok, és szabadon úszkálni kezdenek. A medúzabébik aztán megtapadhatnak az emberek testén és fürdőruháján, amikor az úszók áthaladnak rajtuk.

“Általában nem szörnyen súlyos, de az anyukák figyelmét felkelti, és elég súlyos lehet” – mondta Lea. “Ha nagy virágzásban van, és véletlenül beleugrasz a közepébe, akkor olyan, mint egy darázsfészek: Ha pont ott vagy, amikor felkavarodnak, akkor elég komoly lehet, de általában a legtöbb ember számára a legtöbbször nem jelent semmi gyengítő hatást.”

Az irritációt a medúzabébik nematocisztáinak, a medúza csápjaiban található, tüskés lándzsát kivető, rugószerű mechanizmusnak az aktiválódása okozza, amelyet Lea szerint két fő kiváltó ok stimulál: a fizikai mozgás és a környezet sótartalmának változása.

Míg a legtöbb embernél bőrirritáció és kiütések alakulnak ki, amelyek tisztulása néhány naptól néhány hétig tarthat, vannak olyanok, akiknél súlyos allergiás reakciókat okozhat a tengeri tetű, például láz, fejfájás vagy hányinger, ilyenkor Lea és kollégái Benadryl és helyi hidrokortizon kombinációját alkalmazzák a gyulladás csökkentésére.

Azért, hogy minimalizálják annak esélyét, hogy megcsípje őket a bébimedúza, Lea szerint fontos, hogy az emberek a lehető legtöbb lehetséges támadót eltávolítsák, amint elhagyják a vizet.

“Ha tengeri tetűben vagy, az első dolog, amit tenned kell, hogy leszedd a bőrödről. Az emberek arról beszélnek, hogy használjunk valami olyasmit, mint egy jégkrémpálcika vagy egy hitelkártya, amivel lekaparjuk a bőrünket, és leszedjük őket” – mondta Lea. Elmagyarázta, hogy mivel a bébi medúzákat a sótartalom változása is kiváltja, az embereknek kerülniük kell az édesvízzel teli fürdőkádakba való belépésüket; ehelyett a meleg sós víz használatát ajánlotta.

Egy másik hatékony stratégia, amit Lea ajánlott, a nematociszták teljes inaktiválása.

“Ezek a dolgok fehérjéből állnak, így bármit, ami denaturálja a fehérjét, az emberek kipróbáltak már” – mondta, felsorolva olyan folyadékokat, mint az ecet, a dörzsölő alkohol, a bor és a sör. “Az ilyen típusú dolgok voltak a laikusok házi gyógymódjai, amelyek néha a nematocisztában lévő mérgek és toxinok inaktiválását eredményezik.”

Bár a medúzáknak való kitettség mindenképpen olyasmi, amivel a strandolóknak tisztában kell lenniük, Lea szerint vannak más nagyobb és gyakoribb aggodalmak is, beleértve a harcsacsípéseket, a felnőtt medúzacsípéseket és a rájákat.

“Állandóan medúzákkal és portugál harcosokkal foglalkozunk errefelé” – mondta Lea. “Vannak más dolgok is, amelyek komoly problémákat okoznak, így ez csak egy a problémák sorában, amelyeket az emberek kapnak, amikor úszni mennek a vízbe.”

Lea szerint jelenleg nincsenek statisztikai információk vagy adatok az ilyen incidensek körül, de az évek során tapasztalt gyakorisága mindennapos a helyiek számára.

“Mindazok esetében, amelyeket látunk, valószínűleg csak a jéghegy csúcsát látjuk” – mondta. “Az egyetlen módja annak, hogy tudjuk, milyen gyakran történnek a dolgok az orvostudományban, az, ha az államnak jelenthető, és ezek közül egyik sem jelenthető. De megmondom neked, ha Galvestonban élsz, sokszor látsz ilyet.”