Új bizonyítékok támasztják alá az angol nyelv eredetére vonatkozó anatóliai hipotézist

A Science-ben nemrég megjelent tanulmány, amelyről a hírügynökségek, köztük a BBC is beszámolt, alátámasztja az indoeurópai nyelvek (köztük az angol) eredetére vonatkozó hipotézist, amelyet először Colin Renfrew professzor (Lord Renfrew of Kaimsthorn), a neves cambridge-i régész 1987-ben javasolt.

Renfrew professzor anatóliai hipotézise szerint a modern indoeurópai nyelvek Anatóliában keletkeztek a neolitikumban, és az Európába való érkezésüket a földművelés elterjedésével hozta összefüggésbe. Az alternatív, és sokáig elfogadottabb nézet szerint az indoeurópai nyelvek körülbelül 3000 évvel később, az oroszországi sztyeppéken keletkeztek (a kurgán hipotézis).

Az új-zélandi kutatók Dr. Quentin Atkinson, az Aucklandi Egyetem munkatársa vezetésével most a vírusjárványok nyomon követésére használt kutatási technikákat alkalmazták a nyelvfejlődés vizsgálatára. A Renfrew professzor által az 1980-as években használt módszerektől nagyon eltérő módszerekkel tesztelték mind az anatóliai, mind a kurgán hipotézist, és eredményeik az előbbit támasztják alá.

Renfrew professzor megjegyzi:

“Az általam 25 évvel ezelőtt az Archaeology and Language című könyvemben felállított hipotézis, miszerint az első indoeurópai nyelv eredeti hazája Anatóliában volt, azon a régészeti bizonyítékon alapult, hogy a korai földművelés (és az ezzel járó népsűrűségnövekedés) Anatóliából érkezett Európába. Az érv az volt, hogy egy új nyelv széles körű átvételéhez olyan jelentős gazdasági és demográfiai változásra volt szükség, mint például a földművelés átvétele. Azóta alátámasztó bizonyítékok láttak napvilágot arra vonatkozóan, hogy számos más nyelvcsalád (köztük az ausztronéziai és a bantu) széles regionális elterjedése a korai földművelés elterjedésének eredményeként jött létre.

A Quentin Atkinson és munkatársai új és lenyűgöző megállapítása tisztán nyelvészeti adatok filogeográfiai elemzésén alapul, és így egymástól függetlenül, nagyon eltérő bizonyítékok felhasználásával nagyjából ugyanerre a következtetésre jut. Ez markánsan alátámasztja az anatóliai hipotézist.

A hagyományos nézet, miszerint a proto-indoeurópaiak őshazája a Fekete-tengertől északra fekvő sztyeppékben volt, abból a régi tévhitből ered, hogy e terület korai lakossága lovas harcos nomád pásztorok voltak, akik állítólag a bronzkor kezdete körül szállták meg Európát. Ma már kevés régész hisz ebben. De ez a régi mítosz nehezen hal meg. A valóságban a lovas lovasság kialakulása nem sokkal előzte meg a szkítákat az i. e. első évezredben.

Az indoeurópaiak egy része hagyományosan nagy hangsúlyt fektet néhány szókincsbeli kifejezésre, mint például a “ló”, “kerék”, “szekér”, “szekér” stb. kifejezésekre, azzal a nagyon ésszerű indokkal, hogy ezek a jellemzők viszonylag későn jelennek meg a régészeti feljegyzésekben. Mivel a rekonstruált proto-indoeurópai nyelvben vannak szavak ezekre a dolgokra, ez a nyelv (érvelésük szerint) nem terjedhetett el például a kerék feltalálása előtt. Ám ezek a nyelvészek néha meglehetősen nehézkesen alkalmazzák a nyelvi paleontológia e módszerét. Néha nem veszik tudomásul, hogy egy új fogalom (pl. a kerék) feltalálásával az akkor már különböző korai indoeurópai nyelvekben a hozzá kitalált új főnév gyakran már létező fogalmakból származott (pl. a latin rota ‘forogni’, és hasonlóan a görög kyklos ‘kör’ szóval rokon, rekonstruált indoeurópai *kweklos). A kör és a forgás már több tízezer éve ismert az emberek számára, és nem használható a proto-indoeurópai datálására!”

Kövesse a linkeket, ha többet szeretne megtudni erről a tételről.

http://www.sciencemag.org/content/337/6097/957.abstract?sid=192102e8-a5bc-4744-ac5a-5500338ab381

http://www.bbc.co.uk/news/science-environment-19368988