Újabb vérnyomáscsökkentő gyógyszer ígéretes alternatívát jelent az ACE-gátlóknak egyes betegek számára

Kanadai kutatók, akik egy nemzetközi tanulmányon dolgoztak, felfedezték, hogy az angiotenzin-receptor blokkoló (ARB) telmizartán, egy újabb típusú vérnyomáscsökkentő gyógyszer, szerény csökkenést mutatott a szív- és érrendszeri halálesetek, stroke-ok és szívinfarktusok számában olyan szívproblémákkal és cukorbetegséggel küzdő betegeknél, akik nem tolerálják a szokásos és szélesebb körben alkalmazott angiotenzin-konvertáló enzim (ACE) gátlókat.

A kutatást Dr. Salim Yusuf és Koon Teo, a McMaster Egyetem Michael G. DeGroote School of Medicine professzorai és az Ontario állambeli Hamilton Health Sciences klinikusai vezették. A tanulmányt augusztus 31-én tették közzé online a The Lancet című folyóiratban, és a 2008. augusztus 30. és szeptember 3. között a németországi Münchenben megrendezésre kerülő European Society of Cardiology 2008 kongresszuson mutatták be.

Az ACE-gátlók az erek tágításával javítják a véráramlást, de az ACE-gátlókból esetleg hasznot húzó betegek mintegy 20 százaléka nem tolerálja azokat veseproblémák, duzzanat, alacsony vérnyomás vagy köhögés miatt.

Az ARB szintén csökkenti a vérnyomást, de más úton: blokkolja a természetesen előforduló angiotenzin II hormon receptorait, amely szűkíti az ereket és ezáltal növeli a vérnyomást.

A kutatók beszámoltak a TRANSCEND (Telmisartan Randomized AssessmeNt Study in ACE iNtolerant subjects with cardiovascular Disease) tanulmány eredményeiről, amely 40 ország 630 kórházában közel 6000 beteget toborzott. A projektet a telmizartán gyártója, a németországi székhelyű Boehringer-Ingelheim támogatta.

A betegek mindegyike nem tolerálta az ACE-gátlókat, és a kórtörténetükben szív- és érrendszeri betegség vagy végszervi károsodással járó cukorbetegség szerepelt. Randomizálták őket, hogy telmizartánt vagy placebót kapjanak. A betegek közül sokan olyan kezelésben is részesültek, mint a sztatinok, vérlemezke-ellenes szerek és béta-blokkolók, és orvosaik szabadon írhattak fel más vérnyomáscsökkentő gyógyszereket.

Az eredmények azt mutatták, hogy:

• A telmizartánt szedő csoportban a placebocsoporthoz képest szerény mértékben csökkent a szív- és érrendszeri halálozás, a szívinfarktus vagy az agyvérzés.
• A telmizartános betegek körében kevesebb volt a kardiovaszkuláris okból történő kórházi felvétel a placebocsoporthoz képest.
• A telmizartán jól tolerálható volt, és kevesebb beteg hagyta abba a telmizartán szedését a placebóhoz képest.
• A placebót szedők között több volt a kardiovaszkuláris halálozás, szívinfarktus, stroke vagy szívelégtelenség miatti kórházi kezelés a telmizartánt szedők körében (17 százalék), mint a telmizartánt szedők között (15.8 százalék) csoportban, de a különbség (8 százalék) statisztikailag nem volt szignifikáns (azaz lehetett volna véletlenszerű is).
• Amikor azonban a szívelégtelenség miatti kórházi kezelést kizárták, a különbség statisztikailag szignifikánssá vált (14,8 százalék, illetve 13,0 százalék, ami 13 százalékos különbség).

Yusuf szerint a vizsgálat a telmisartan mint alternatív vérnyomáscsökkentő gyógyszer értékét mutatja, és az eredmény, bár szerény, klinikailag fontos, mivel nagyszámú beteg nem tolerálja az ACE-gátlókat.

“Bár az előny mérsékelt mértékű, mégis hatással van egy sor kimenetelre, beleértve a kardiovaszkuláris halálozás, a szívinfarktus és a stroke összetett mutatóit, valamint a kardiovaszkuláris kórházi felvételeket” – mondta Yusuf.”

Teo hozzátette, hogy:

“A telmizartán figyelemre méltó tolerálhatóságát hangsúlyozza az a tény, hogy a placebóhoz képest kevesebb személy hagyta abba a gyógyszeres kezelést, ha telmizartánt kapott.”

“Az angiotenzinreceptor-blokkoló telmizartán hatása a kardiovaszkuláris eseményekre az angiotenzin-konvertáló enzim gátlókkal szemben intoleráns, nagy kockázatú betegeknél: randomizált, kontrollált vizsgálat.”
The Telmisartan Randomised AssessmeNt Study in ACE iNtolerant subjects with cardiovascular Disease (TRANSCEND) Investigators.”
The Lancet, online megjelent 2008. augusztus 31-én.
Az Európai Kardiológiai Társaság 2008. évi kongresszusán is bemutatták.

A The Lancetben megjelent absztraktért kattintson ide.