13.3E: Antimikobakteriális antibiotikumok

Kulcsfogalmak

• tuberkulózis:
• fertőző betegség: A tuberkulózis, MTB, vagy TBC (a tuberkulózis bacillus rövidítése) a mycobaktériumok különböző törzsei, általában a Mycobacterium tuberculosis által okozott gyakori, sok esetben halálos kimenetelű fertőző betegség.
• fertőző betegség: A fertőző betegségek, más néven fertőző betegségek vagy fertőző betegségek klinikailag nyilvánvaló betegségeket (azaz a betegség jellegzetes orvosi tüneteit és/vagy tüneteit) foglalják magukban, amelyek a kórokozó biológiai ágensek fertőzéséből, jelenlétéből és szaporodásából erednek az egyes gazdaszervezetben. Bizonyos esetekben a fertőző betegségek az adott gazdaszervezetben lezajló betegség nagy részében vagy akár teljes lefolyásuk alatt tünetmentesek lehetnek. Ez utóbbi esetben a betegséget csak azokban a gazdaszervezetekben lehet “betegségként” (ami definíció szerint betegséget jelent) meghatározni, amelyek másodlagosan megbetegednek egy tünetmentes hordozóval való érintkezés után. A fertőzés nem szinonimája a fertőző betegségnek, mivel egyes fertőzések nem okoznak betegséget a gazdaszervezetben.
• lepra: A lepra, más néven Hansen-kór (HD), a Mycobacterium leprae és a Mycobacterium lepromatosis baktériumok által okozott krónikus betegség.
• izoniazid: A tuberkulózis megelőzésére és kezelésére használt gyógyszer, melynek kémiai képlete C6H7N3O

Az antimikobakteriális antibiotikumok a mikobaktériumokat célzó antimikrobiális gyógyszerek egy osztálya. A mycobacterium az Actinobacteriumok egy nemzetségébe tartozik, amely súlyos és fertőző betegségeket okozó kórokozókat foglal magában. A mikobaktériumnak tekintett kórokozók közé tartozik a Mycobacterium tuberculosis (tuberkulózis) és a Mycobacterium leprae (lepra). A mikobaktériumok tenyésztéskor penészszerűen növekednek a folyadékok felületén. Az antimikobakteriális antibiotikumok kifejezetten az ilyen típusú mikrobákat célozzák meg.

Az antimikobakteriális antibiotikumok egyik típusa a tuberkulózis (TBC) kezelésére használt gyógyszerek osztályát foglalja magában. A tuberkulózis standard “rövid” kúraszerű kezelése izoniazid, rifampicin (az Egyesült Államokban rifampin néven is ismert), pirazinamid és etambutol két hónapig, majd izoniazid és rifampicin önmagában további négy hónapig. A beteg hat hónap után gyógyultnak tekinthető (bár a visszaesés aránya még mindig 2-3%). Látens tuberkulózis esetén a standard kezelés hat-kilenc hónapos kizárólagos izoniazidkezelés.

Ha a szervezetről ismert, hogy teljesen érzékeny, akkor két hónapig izoniaziddal, rifampicinnel és pirazinamiddal, majd négy hónapig izoniaziddal és rifampicinnel kezelik. Etambutolt nem kell használni. A legtöbb kezelésnek van egy kezdeti nagy intenzitású szakasza, amelyet egy folytatási szakasz követ (amelyet konszolidációs szakasznak vagy eradikációs szakasznak is neveznek) – először a nagy intenzitású szakaszt adják, majd a folytatási szakaszt.

A Mycobacterium leprae által okozott lepra kezelésére a hagyományos antimikobakteriális gyógyszerek közé tartozik a promin (az első, a lepra ellen bevezetett kezelés) és a dapson (amely végül elavulttá vált, mivel a Mycobacterium leprae gyorsan kifejlesztett rezisztenciát). A rezisztenciára válaszul kifejlesztett modern gyógyszerek a klofazimin és a rifampicin voltak. A dapszont, a klofazimint és a rifampicint is magában foglaló multidrogterápiák alkalmazása előnyös volt az antibiotikum-rezisztencia alacsony kockázata miatt. Ezeknek a multidrog-kezeléseknek az alkalmazása azonban költséges volt, és csak akkor fogadták el az endémiás országokban, amikor az Egészségügyi Világközgyűlés 1991-ben határozatot fogadott el a lepra felszámolásáról.

LICENCIÁK ÉS ATTRIBUTIÓK

CC LICENSED CONTENT, SHARED PREVIOUSLY

• Curation and Revision. Rendelkezésre bocsátotta: Boundless.com. Licenc: CC BY-SA: Attribution-ShareAlike

CC LICENSED CONTENT, SPECIFIC ATTRIBUTION