15 tény a dél-afrikai apartheidnek véget vető népszavazásról
1. Az apartheid jelentése ‘különállás’: A politika azután vált törvényerőssé Dél-Afrikában, hogy a gyarmatosító hatalom, Nagy-Britannia 1948-ban elhagyta a régiót. Az apartheid a különböző fajok elkülönített fejlődését követelte Dél-Afrikában.
A szegregációs politika már 1948 előtt is létezett Dél-Afrikában, és a régió az azt megelőző három évszázadban fehér ellenőrzés alatt állt, de a törvénykezés kikristályosította a diszkriminációt és a különböző fajok külön fejlődését.
2. Az emberek jogai: Az apartheid-korszakban hozott törvények az emberek faji hovatartozás szerinti nyilvántartását követelték meg. Megteremtette a fehérek és a nem fehérek fizikai elkülönítését a közterületeken, például a parkokban és a mosdókban.
A nem fehéreket is arra kényszerítette, hogy más területeken éljenek, és külön oktatási rendszert hozott létre számukra. Emellett a politika megtiltotta a vegyes fajú házasságokat, valamint betiltotta és cenzúrázta a kiadványokat és a politikai pártokat.
3. Az ANC betiltása és Mandela letartóztatása: A kormány 1960-ban betiltotta az Afrikai Nemzeti Kongresszust, az apartheid ellen kampányoló politikai pártot. Nelson Mandelát, az ANC egyik prominens vezetőjét 1962-ben letartóztatták, 1965-ben pedig életfogytiglani börtönbüntetést kapott.
4. Nemzetközi elszigeteltség: A diszkriminatív törvényei miatt Dél-Afrikát nemzetközi elszigeteltség fenyegette, beleértve az ENSZ és a Nemzetközösségi tagság felfüggesztését, valamint a kulturális és sportbojkottot.
5. Az országot fegyverembargó alá is helyezték, néhány más ország mellett Izrael volt a legjelentősebb kivétel, amely semmibe vette a fegyverszankciókat.
5. Belső zavargások: Belsőleg Dél-Afrika a polgárháború szélén állt, ahol elszabadult a közösségi erőszak, a bűnözés és a politikai pártok és az egyenlő jogokat követelő aktivisták elleni fellépés.
6. Az ANC legalizálása: Az akkor kormányzó Nemzeti Párt elnöke, de Klerk 1990. február 2-án legalizálta az Afrikai Nemzeti Kongresszust és más betiltott apartheidellenes csoportokat. Emellett szabadon engedte Nelson Mandelát és más politikai foglyokat, megnyitva az utat a tárgyalásos alkotmányról és a hatalom megosztott átadásáról szóló népszavazás előtt.
7. A lakosság összetétele: A népszavazás időpontjában a lakosság (4,2 millió fő) mintegy 12 százaléka volt fehér. A lakosság többi részét 28 millió fekete és 4,5 millió színesbőrű/ázsiai és egyéb fajú lakos alkotta. Bár a fehérek az összlakosságon belül kisebbséget alkottak, a földterület 87 százalékát nekik tartották fenn.
8. A megtartott népszavazás: Az 1991. március 17-én tartott népszavazáson a fehér szavazókat arról kérdezték, hogy támogatják-e az F. W. de Klerk államelnök által két évvel korábban megkezdett tárgyalásos reformokat, amelyekben az 1948 óta alkalmazott apartheid rendszer megszüntetését javasolta.
A változás elsöprő győzelmével a kormány mind a négy tartományban és egy kivételével a 15 népszavazási régió mindegyikében elsöprő győzelmet aratott. A népszavazáson csak fehérek vehettek részt.
A kormány a szavazatok 68,6 százalékát szerezte meg, rekordrészvételi arányban, amely egyes körzetekben meghaladta a 96 százalékot.
Ez egyben de Klerk elnök kormányának próbája is volt.
Ha a népszavazás eredménye negatív lett volna, de Klerk lemondott volna és általános választásokat tartottak volna.
10. Az első többnemzetiségű közvélemény-kutatások: Két évvel a népszavazás után, 1994. április 27-én Dél-Afrikában megtartották az első több fajú választásokat, amelyek az Afrikai Nemzeti Kongresszus hatalmas győzelmét hozták, és Nelson Mandelát Dél-Afrika első fekete elnökévé tették.
Ez magával hozta a szankciók feloldását, a Nemzetközösségi tagság visszaállítását, valamint azt, hogy Dél-Afrika 20 év távollét után újra helyet kapott az ENSZ Közgyűlésében.
11. Nobel-békedíj: Mind Mandela, mind de Klerk 1993-ban Nobel-békedíjat kapott az apartheid és Dél-Afrika fejlődése elleni nagyon különböző, de hatékony támadásaikért.
12. Dél-Afrika Mandela alatt: Mandela 1996. december 10-én aláírta Dél-Afrika új alkotmányát, amely 1997 februárjában lépett hatályba, és véget vetett az apartheid korszak összes diszkriminatív törvényének.
13. Változások az apartheid megszűnése után: Demográfiailag nem sok változás történt Dél-Afrikában, és a jövedelmi különbségeket tekintve továbbra is faji alapon megosztott. A legjelentősebb változás a fekete lakosság növekedési ütemének növekedése.
A szankciók feloldása a fehérek és az ázsiaiak (főként indiai származásúak) egy főre jutó jövedelmének növekedését is eredményezte.
Az apartheid vége óta eltelt évek során az ország fejlődött a megfelelő lakásokban élők és az elektromos áramhoz hozzáférő háztartások számát tekintve.
A gyilkosságok száma csökkent, de a Dél-Afrikai Statisztikai Hivatal adatai szerint a nemi erőszak továbbra is a bűncselekmények közé tartozik.
14. Helyes irány Dél-Afrika számára: A dél-afrikaiak általánosságban elégedettebbnek érzik magukat az ország irányával, ami a legmagasabb érték 1994 óta, ami az apartheid végét és Mandela hatalomra kerülését jelentette, a Pew Dél-Afrikával kapcsolatos elégedettségi felmérése szerint.
A korrupció továbbra is komoly aggodalomra ad okot az állampolgároknak.
15. Változás a földtulajdonban: A feketék teszik ki az 54 milliós lakosság 80 százalékát, mégis, két évtizeddel az apartheid után a gazdaság nagy része a földtulajdon és a vállalatok tekintetében továbbra is a fehérek kezében van, akik a lakosság 8 százalékát teszik ki.