1990: Nelson Mandela szabadulása

Történelmi naptár | 11.02.2020

1990. február 11-én szabadult a fekete lakosság dél-afrikai rasszizmus elleni küzdelmének szimbóluma, aki 27 évet töltött börtönben az apartheid elleni elkötelezettsége miatt.

Mindenki felismerte, hogy Dél-Afrika történelmi fordulópont előtt áll, amikor az akkori kormányfő, Frederik Willem de Klerk 1990-ben bejelentette Nelson Mandela szabadon bocsátását. A fekete lakosság rasszizmus elleni küzdelmének szimbólumaként a börtönben töltött 27 év alatt a világ leghíresebb foglyává vált, és még az év február 11-én szabadult.

Nelson Rolihlahla Dalibhunga Mandela 1918. július 18-án született. Apja a Xhosa nép Thembu törzsének főnöke volt. Nelson Mandela a Fort Hare-i fekete egyetemen kezdett jogot tanulni, de kirúgták, mert egy diáksztrájk vezetője volt. Johannesburgban gyakornokoskodott egy ügyvédi irodában, és levelező jogi tanfolyamot végzett. 1942-ben diplomázott a Pretoria Egyetemen.

Mandela belép az ANC-be

Mandela már diákkorában politikailag elkötelezett volt, és korán belépett az Afrikai Nemzeti Kongresszusba (ANC). Az egyesület a fehérek által elnyomott fekete többség jogainak követelése és életminőségének javítása mellett kötelezte el magát Dél-Afrikában – kezdetben a politikai vezetőkkel való kapcsolattartás és támogatáskérő levelek útján, később sztrájkok és tüntetések szervezésével.

1952-ben Mandela megnyitotta Johannesburg első feketéknek szóló ügyvédi irodáját, ami óriási merészség volt egy olyan országban, ahol a rezsim napról napra csökkentette a színesbőrű lakosság jogait. A belpolitikai helyzet olyannyira elmérgesedett, hogy 1960-ban a rendőrség tüzet nyitott a shaperville-i tüntetésen résztvevőkre. Az erőszaknak 69 halottja és több száz sebesültje volt. A kormány kivételes állapotot hirdetett, és számos aktivistát letartóztatott, köztük Nelson Mandelát.

Börtönből börtönbe

Az ANC-t és más, a rezsimet bíráló pártokat és egyesületeket betiltották. 1961 decemberében Mandela segített létrehozni a Spear of the Nation nevű militáns szárnyat, és ő lett a szabotázsra szakosodott földalatti szervezet első parancsnoka. 1962-ben elrejtőzött az országból, hogy támogatást, főként anyagiakat kérjen az ügyéhez.

Amikor még abban az évben visszatért Dél-Afrikába, letartóztatták és öt év börtönre ítélték, mert részt vett tüntetések szervezésében. 1963 októberében Mandelát és hét másik vádlottat életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, azzal vádolva őket, hogy 150 szabotázsakciót szerveztek. 1981-ig a Fokváros melletti, rettegett Robben-szigeti börtönben tartották fogva. Később átszállították a szigorúan őrzött Pollsmoor börtönbe.

Miután néhány hétig egy klinikán kezeltette magát tuberkulózis miatt, Mandela egy másik börtön udvarán lévő házba költözött Fokváros közelében. A börtönben töltött 27 év alatt a fekete dél-afrikaiak apartheiddel szembeni ellenállása egyre erőszakosabbá vált. A nemzetközi közösség is növelte a nyomást a dél-afrikai kormányra szankciókkal és bojkottokkal.

A reformok kezdete Dél-Afrikában

1989-es hivatalba lépésekor Frederik de Klerk felismerte, hogy a reformok elkerülhetetlenek, ha az ország nem akar polgárháborúba és káoszba süllyedni. 1990 februárjában eltörölte az ANC betiltását, hatályon kívül helyezett néhány rasszista törvényt, és szabadon engedte Nelson Mandelát. A következő évek még mindig meglehetősen zavarosak voltak, a fehér kisebbség igyekezett fenntartani a felsőbbrendűséget, viszályt szítva a fekete csoportok között.

Míg 1994-ben, az első demokratikus választásokon az ANC a szavazatok 60%-át kapta, és Nelson Mandelát választották Dél-Afrika elnökévé, amit 1999-ig töltött be. 1993-ban neki és Frederik de Klerknek ítélték oda a Nobel-békedíjat “a megbékélés iránti elkötelezettségükért, bátorságukért és feddhetetlenségükért”. Mandela 95 éves korában, 2013. december 5-én halt meg.