2. fejezet – Az agy'alfa-, béta-, gamma-, delta- és théta-oszcillációi neuropszichiátriai betegségekben: javaslat biomarker stratégiákra

Az agyi oszcillációk az utóbbi évtizedekben óriási jelentőségre tettek szert az idegtudományokban, mint az érzékszervi-kognitív folyamatok funkcionális építőkövei. A kutatások azt is mutatják, hogy az “alfa”, “béta”, “gamma”, “delta” és “théta” frekvenciaablakokban az eseményhez kapcsolódó oszcillációk (ERO) erősen módosulnak a kóros agyakban, különösen a kognitív károsodásban szenvedő betegeknél. A jelen jelentésben alkalmazott stratégiák és módszerek az agy veleszületett szerveződését tükrözik: “az egész agy munkáját”. A jelen tanulmány olyan módszerekről számol be, mint a kiváltott/eseményhez kapcsolódó spektrumok, a kiváltott/ERD-k, a koherenciaelemzés és a fáziskapcsolás. A beszámolónak nem célja, hogy az agykutatási szakirodalomban alkalmazott rendszerelmélethez kapcsolódó valamennyi stratégiára kitérjen. Az alapvető módszereket és fogalmakat azonban számos példában alkalmazzák az Alzheimer-kórból (AD), a skizofréniából és a bipoláris zavarból (BD), és ezek a példák alapvető megállapításokhoz vezetnek a kognitív károsodás neurofiziológiai biomarkereinek keresésében.

Az eredmények áttekintése egyértelműen bizonyítja, hogy a funkcionális biomarkerek keresésében és a gyógyszeralkalmazások hatásainak kimutatásában kötelezően alkalmazni kell a több elektroenkefalogram frekvenciaablakban történő oszcillációk módszerét. Az AD- és BD-betegek eredményeinek összefoglalása szerint ismét több oszcillációt és szelektíven elosztott felvételeket kell elemezni, és több helyszínt kell bevonni. A szelektíven elosztott neurális hálózatok közötti szelektív összeköttetést a térbeli koherencia segítségével kell kiszámítani. Ezért a diagnosztika, a differenciáldiagnosztika és a (megelőző) gyógyszerek alkalmazásának stratégiájának megtervezésével a neurofiziológiai információkat több módszert és több frekvenciasávot tartalmazó keretben kell elemezni. A gyógyszerek/neurotranszmitterek alkalmazása új hatást nyer az oszcillációk és koherenciák elemzésével. A gyógyszerhatások egyértelműbb és differenciáltabb elemzése érhető el a hagyományos széles sávú kiváltott potenciál és eseményhez kapcsolódó potenciál alkalmazások alkalmazásához képest.

Az eredmények értelmezése AD, skizofrénia és BD (többnyire sérült kognitív neurális hálózatokkal rendelkező betegek) esetén az oszcillációs válaszokra és a koherenciákra vonatkozó, kognitív feladatokkal kapott eredmények együttes elemzésével válik a leghatékonyabbá. Ezekben a betegségekben erős kognitív károsodás figyelhető meg; a spektrumok használata ezért lehetővé teszi, hogy a kognitív feladatot magában foglaló stimuláció alkalmazásakor a kognitív hiányosságok világosabban láthatóvá váljanak.

A jelentés az ilyen betegségek diagnosztikájában, gyógyszeralkalmazásában és progresszív monitorozásában végzett neurofiziológiai feltárások kiemelt pontjainak bemutatásával zárul.