5 Gátló és aktiváló humán trombocitaellenes antitestek

A vérlemezkék egyrészt elengedhetetlenek a vérzéscsillapítás fenntartásához, másrészt kulcsszerepet játszanak a trombus kialakulásában. Egyértelmű, hogy a csökkent trombocita-aktivitás vérzésre való hajlamot eredményez, míg a trombociták stimulálása trombózishoz vezethet.

A humán trombocitaellenes antitestek nemcsak trombocitopéniát eredményezhetnek, hanem úgy találták, hogy vagy gátolják, vagy aktiválják a trombocitákat. A vérlemezkék különböző receptorainak, például a kollagénreceptorok, a glikoprotein (GP) Ib/IX (szerzett Bernard-Soulier-szindróma) vagy a GPIIb/IIIa komplex (szerzett Glanzmann-trombaszténia) működésének antitestek általi gátlása olyan vérzéses rendellenességet eredményez, amely nagyon hasonló ahhoz a helyzethez, amikor az adott receptorok hiányoznak.

Másrészt a jelentések számos olyan antitestet írtak le, amelyek aktiválják a vérlemezkéket. A mechanizmus, amellyel ezt teszik, változó, és magában foglalhatja a vérlemezkéken jelen lévő Fc-receptorral való kölcsönhatást, a komplementrendszer aktiválását vagy egy jelátvivő antigénhez való kötődéssel történő közvetlen aktiválást.

Noha az ilyen antitestek jelenléte várhatóan súlyosbítja a gyakran előforduló immuntrombocitopénia miatti problémákat, e betegek kezelése alapvetően a klasszikus immunszuppresszív terápiára támaszkodik. Aktiváló antitestek esetén antitrombotikus intézkedések, például antikoagulánsok vagy trombocitaellenes szerek alkalmazása jöhet szóba.