8 – Az amnéziás szindróma

Az amnéziás szindrómában szenvedő betegek érzékelése felhőtlen, ébernek, koncentrálni képesnek és együttműködőnek tűnnek. A perceptuális és intellektuális képességek megmaradnak. Az amnéziás betegek nem érnek el a normálisaktól eltérő eredményt olyan feladatokban, amelyek a rövid távú (munka)memóriaraktár kapacitását nem meghaladó ingerek sorozatának azonnali reprodukálását igénylik (memóriaterjedelem). Az amnézia nem érinti egyformán a betegség megjelenése után és előtt szerzett emlékeket (anterográd és retrográd amnézia). Az amnézia tanulmányozása kiemelkedő jelentőséggel bír az emlékezetet közvetítő agyi struktúrák azonosítása szempontjából. Az amnéziás szindróma, bár a klinikai gyakorlatban ritka, elméleti szempontból továbbra is rendkívül fontos az emlékezet szerveződésének és idegi alapjainak megértéséhez. Még mindig vita van arról, hogy az amnéziás szindróma egységes entitást képvisel-e, de a távoli memóriavesztés mértéke a patológia helyétől függően egyértelműen változó.