8 buddhista tipp a harag kezeléséhez

A buddhisták talán sokat beszélnek a szeretetről, az együttérzésről és a toleranciáról, de ha még az olyan nagy mesterek, mint a Dalai Láma is elismerik, hogy néha dühösek, van-e remény a többiek számára? A tudomány azt mondhatja, hogy a harag érzése teljesen normális, a pszichológusok azt tanácsolják, hogy fejezzük ki a haragunkat, és egyes vallásokban talán még a harag is jogos. A buddhizmus ezzel szemben azt mondja, hogy a harag mindig rossz.

A 8. századi buddhista tudós, Shantideva a haragot a legszélsőségesebb negatív erőként írta le, amely képes elpusztítani azt a jót, amelynek megteremtéséért oly keményen dolgoztunk. Gondoljatok csak bele! A harag egyetlen pillanata és a fegyverhez való hozzáférés kombinálva teljesen megváltoztathatja valakinek a jövőjét a szabadságban töltött életből a rácsok mögött töltött életre. Egy hétköznapibb példa az lenne, hogy a harag hogyan rombolhatja le a barátságot és a bizalmat, amelynek kiépítése évtizedekig tarthatott. Végső soron a harag veszélyesebb, mint a világ összes bombája, pisztolya és kése együttvéve.

Tudjuk, hogy a harag nem egy boldog lelkiállapot, de mit tehetünk ellene? A buddhizmus egy sor egyszerű módszert kínál arra, hogy segítsen átalakítani az elménket. Figyelmeztetünk – nincs varázspirula! Íme a nyolc legjobb buddhista tippünk a harag kezelésére:

Ez az élet: Samsara

Buddha 2500 évvel ezelőtti első tanítása egyenesen a lényegre tapint: az élet kielégíthetetlen. Találjátok ki, mi az? Az életünk soha nem lesz kielégítő.

Születünk, meghalunk. Közben lesznek jó és rossz időszakok, és olyan időszakok, amelyeket valószínűleg nem is nagyon érzünk: ezt a soha véget nem érő körforgást nevezi a buddhizmus “szamszárának”. Amikor erre a világra jöttünk, senki sem mondta, hogy az élet szép, könnyű és megállás nélkül szórakoztató lesz, és hogy a dolgok mindig pontosan úgy fognak alakulni, ahogyan mi szeretnénk. Ha megértjük a saját helyzetünket a szamszárában, az lehetővé teszi számunkra, hogy mindenki más helyzetét is megértsük.

Mindannyian együtt vagyunk ebben. Attól, hogy dühösek vagyunk a helyzetekre, másokra vagy önmagunkra, semmi sem lesz jobb. Más emberek mondanak és tesznek olyan dolgokat, amelyek talán nem tetszenek nekünk, mert – igen – az ő életük is szar.

Ez a fajta gondolkodás radikálisan átalakíthatja a perspektívánkat. Még ha úgy tűnik is, hogy mindannyian a saját univerzumunk középpontja vagyunk, ez nem jelenti azt, hogy mindennek pontosan úgy kell mennie – vagy valaha is fog -, ahogy mi szeretnénk.

Légy hős: Türelem

A zavaró érzelmeket legjobban az ellenfelükön keresztül lehet legyőzni; tűzzel a tűz ellen egyszerűen nem működik. Hogy miért? Az elménk képtelen egyszerre két ellentétes érzelmet tartani. Nem lehet egyszerre kiabálni valakivel és türelmesnek lenni vele – egyszerűen nem működik. A türelmet sokan gyakran a gyengeség jelének tekintik, amikor hagyod, hogy mások átgázoljanak rajtad, és megússzák, amit akarnak. A valóság azonban nem is lehetne másképp. Amikor frusztráltak vagyunk, mennyire könnyű egyszerűen csak üvölteni és kiabálni? És mennyire nehéz nyugodtnak maradni és uralkodni az érzelmeinken? Az érzelmeink követése, bárhová is vezetnek minket, nem tesz minket hősökké – gyengévé tesz minket. Tehát legközelebb, amikor azon vagy, hogy leordítsd a fejed, húzd elő a türelem kardját, és inkább vágd le a saját dühöd fejét.

Hogyan? Megpróbálhatunk mélyeket lélegezni – ami közvetlen ellenszere a rövid, éles lélegzetvételeknek, amelyeket akkor veszünk, amikor dühösek vagyunk -, ha azt vesszük észre, hogy feszültek vagyunk. Számolhatunk lassan 100-ig, hogy megakadályozzuk magunkat abban, hogy olyasmit mondjunk, amit később megbánnánk. Vagy, ha közvetlen konfrontációban vagyunk, érdemes kivonulnunk a helyzetből, mielőtt minden a feje tetejére állna. Minden helyzet más és más, ezért az agyadat kell használnod, hogy kiderítsd, melyik működik számodra a legjobban.

Légy valóságos: elemezd a helyzetet

Mikor dühösek vagyunk, a dühünk úgy tűnik, mintha valamiféle védelmezőként érkezne, mintha a legjobb barátunk vigyázna az érdekeinkre, segítve minket a csatatéren. Ez az illúzió lehetővé teszi számunkra, hogy azt higgyük, hogy a harag jogos. De ha alaposan megnézzük, a harag nem a barátunk, hanem az ellenségünk.

A harag stresszt, szorongást, alvás- és étvágytalanságot okoz nekünk. Ha továbbra is haragszunk valakire, az hosszú távú benyomást kelt másokban. Lássuk be: ki akar egy dühös ember közelében lógni?

Ha megvádolnak minket valamivel, és érezzük, hogy az a védekező csomó elkezd szorulni a gyomrunkban, álljunk meg, és gondolkodjunk racionálisan. Csak két lehetőség van: vagy igaz a vád, vagy hamis. Ha igaz, akkor miért kellene dühösnek lennünk? Ha érett felnőttek akarunk lenni, akkor be kell ismernünk, tanulnunk kell belőle, és tovább kell lépnünk az életünkben. Ha nem igaz, akkor megint miért is kellene dühösnek lennünk? Az illető hibát követett el – ez olyasmi, amit még soha életünkben nem tettünk meg?

See Your Mind: Meditáció

A meditáció és a mindfulness gyakorlatok rendkívül hasznosak lehetnek a harag leküzdésében. Sokan talán időpocsékolásnak tartják a meditációt – miért töltenénk 20 percet egy párnán ülve, amikor a legtöbbet hozhatnánk ki a napunkból, nem igaz? Mások azt gondolják, hogy a meditáció egy kellemes menekülés a való élet elől, ahol a gyerekektől/e-mailektől/férjtől/feleségtől távol tölthetünk időt.

De a meditáció sokkal több – felkészülés a való életre. Nem jó, ha minden reggel az együttérzésről meditálunk, de amint beérünk a munkahelyünkre, kiabálunk az alkalmazottainkkal, és panaszkodunk a kollégáinkra.

A meditáció megismerteti elménket a pozitív gondolatokkal – türelem, szeretet, együttérzés -, és ez olyasmi, amit bárhol, bármikor végezhetünk. Ha a reggeli ingázásunkból fél órát a kedvenc zenéink hallgatásával töltünk, a legkevesebb, amit tehetünk, hogy ebből az időből tíz percet a mások iránti szeretetteljes kedvesség gondolatainak generálására fordítunk – ez hatékonyan csökkenti a haragot, és olyan emberré tesz minket, akivel mások szívesen vannak együtt.

Hajolj le: Tanulj az ellenségedtől

A buddhizmus gyakran arra tanít minket, hogy pontosan az ellenkezőjét tegyük annak, amit általában tennénk. Amikor haragszunk valakire, a késztetésünk a bosszúállás. Az eredmény? Ugyanolyan, ha nem még szerencsétlenebbek maradunk, mint előtte. Ellentmondásosnak tűnik, de az ellenkezőjét tenni az ellenkező eredményt adja: a boldogsághoz vezető utat.

Őrültségnek hangzik, de gondoljunk arra, hogy a harag tárgyát a tanítónknak tekintjük. Ha jobbá akarunk válni – vagyis türelmesebb, szeretetteljesebb, kedvesebb, boldogabb emberekké -, akkor gyakorolnunk kell. Mindannyian tudjuk, hogy idő és erőfeszítés kell ahhoz, hogy világklasszis focistává vagy hegedűművésszé váljunk, miért lenne ez másképp a mentális gyakorlatainkkal? Ha mindig olyan emberekkel vagyunk körülvéve, akik mindent megtesznek és egyetértenek azzal, amit mi akarunk, akkor soha nem lesznek kihívásaink.

Így az a személy, akire haragszunk, rendkívül értékes lesz, ami lehetőséget ad arra, hogy valóban gyakoroljuk a türelmet. Ez azonnal megfékezi a dühös érzések növekvő áradatát, mert megváltoztatja a perspektívánkat arról, amit velünk tettek, arra, amit értünk tesznek.

Emlékezzünk a halálra: Impermanencia

Meg fogsz halni. Meg fogok halni. Mindannyian meg fogunk halni. Amikor tehát az a személy, akit egyszerűen ki nem állhatunk, olyasmit tesz, ami igazán bosszant minket, álljunk meg, és gondoljuk végig: “Ha majd a halálos ágyamon fekszem, érdekelni fog?”. A válasz, hacsak nem tudjuk, hogy az illető tényleg elszántan akarja átvenni a hatalmat és elpusztítani a világot, valószínűleg egy hangos “nem” lesz. Ez a kis tipp olyan egyszerű, mégis segít enyhíteni az élet sok apró bosszúságát.

Mindannyian tudjuk, hogy meg fogunk halni, de nyilvánvalóan ez nem olyasmi, amit igazán tudunk. A halál egy elvont, távoli fogalom, ami más emberekkel történik – az öregekkel, a betegekkel, a furcsa balesetekben érintettekkel. De ez nem a valóság. Fiatalok halnak meg az öregek előtt, egészséges emberek halnak meg a betegek előtt, minden egyes nap.

Amikor a biztos jövőbeli halálunkra koncentrálunk (holnap? egy év múlva? 50 év múlva?), sok olyan dolog, ami normális esetben szó szerint kiakasztana minket, semmivé válik. Nem arról van szó, hogy nem fognak többé bosszantani minket, hanem arról, hogy felismerjük, hogy nincs értelme értékes időnket, lélegzetünket vagy energiánkat rájuk pazarolni.”

Mi megy körbe: Karma

Az emberek azt mondják: “Ami jár, az jár”, vagy: “Ez az ő karmája – megérdemli, ami vele történik”, arra utalva, hogy az emberek azt aratják, amit vetnek. Ez nem egészen a karma buddhista értelmezése, amely sokkal összetettebb és finomabb. Mégis, míg az emberek látszólag elég boldogan mutatnak rá arra, hogy mások szenvedése az ő karmájuk, a legtöbben visszahúzódnak annak belátásától, hogy amikor ők maguk kerülnek nehéz helyzetbe, az is az ő karmájukból fakad.

Minden, amit megtapasztalunk – a hihetetlenül örömteli pillanatoktól a kétségbeesés mélységeiig – okokból fakad. Ezek az okok nem egyszerűen a semmiből hullanak az ölünkbe, hanem mi magunk hozzuk létre őket. Amikor tehát valamilyen szörnyű helyzetet élünk át, ahelyett, hogy hagynánk, hogy a harag eluralkodjon rajtunk, megállhatunk és elgondolkodhatunk: “Honnan jött ez, és akarom-e még rosszabbá tenni?”

A karma arról szól, hogy kényszeresen viselkedünk, a dolgokra ugyanúgy reagálunk, ahogy mindig is tettük. Ha megértjük, hogyan működik a karma, látni fogjuk, hogy képesek vagyunk megváltoztatni a jövőbeli tapasztalatainkat azzal, amit most teszünk – és itt ez azt jelenti, hogy gyakoroljuk a türelmet, amikor a harag harap.

Ez nem valódi: az üresség

Míg a türelem lehet a közvetlen ellenszer, az üresség a legerősebb ellenszer, nemcsak a harag, hanem minden problémánk és nehézségünk ellen. Valójában nem számít, mennyire vagyunk türelmesek, ha nem értettük meg az ürességet, vagy ürességet, a problémák továbbra is úgy fognak ránk zúdulni, mint egy indiai monszun.

Ha szánunk egy percet arra, hogy elemezzük elménket, amikor dühösek vagyunk, észreveszünk valamit: az “én” vagy “én” erős érzését. “Nagyon dühös vagyok amiatt, amit mondtál nekem. Nem hiszem el, amit a barátommal tett! Nekem határozottan igazam van, és ő határozottan téved!” Én, én, én.”

Amikor dühösek vagyunk, tökéletes lehetőségünk van arra, hogy elemezzük ezt a konkrétan megjelenő “én”-t. Ez nem is létezik! Nem azt mondjuk, hogy nem létezünk, vagy hogy semmi sem számít, hanem azt, hogy amikor megpróbáljuk megtalálni ezt az “én”-t – az elménkben? a testünkben? mindkettőben? – nincs rá mód, hogy azt mondjuk: “Igen, ott van!”

Ezt az emberek nehezen értik meg, de tény, hogy amikor elkezdjük elemezni a valóságot, az gyökeresen megváltoztatja a perspektívánkat. Látni fogjuk, hogy eleve nem is volt semmi, amire rá tudnánk mutatni, hogy miért haragszunk.”

Összefoglaló

Nem számít, hányszor ismételgetjük, hogy “nem fogok haragudni”; tényleges erőfeszítés nélkül soha nem fogjuk elérni a lelki békét, amire mindannyian vágyunk.

A fenti pontok nem csak egy szép lista – ezek tényleges eszközök, amelyekkel megszabadulhatunk a frusztrációnktól, dühünktől és szomorúságunktól. Gyakorlással bármelyikünk képes lehet rá.