A 12 legjobb Frank Ocean-dal

Hosszú ideig kellett várnunk arra, hogy Frank Ocean kiadja a 2012-es Grammy-díjas debütáló albumának, a “channel ORANGE”-nak a folytatását. De ez végül 2016-ban megtörtént, amikor a rejtélyes művész nem egy, hanem két új projektet adott ki: “Endless”, egy videóalbumot és a “Blonde” című zenei albumot.”

2005-ben Ocean elmenekült New Orleansból, miután stúdióját elpusztította a Katrina hurrikán. Los Angelesbe ment, ahol olyan nagy előadóknak írt dalokat, mint Justin Bieber és Beyoncé. Végül Ocean belecsöppent az Odd Future-ba, ami bizarrnak tűnt, de valahogy mégis sok értelme volt. 2011-ben a furcsa, Eagles- és Coldplay-kedvelő “Nostalgia, Ultra” mixtape-je kiverte a biztosítékot. A következő évben kiadta a “channel ORANGE”-t, ami rengeteg dicséretet és díjat hozott neki.

Aztán csend. Rengeteg csend. Több csend, mint egy Ingmar Bergman-filmben.

Ocean második albumának 2013-ban kellett volna megjelennie. Aztán 2014. Aztán 2015-ben. Aztán 2016. Aztán újabb csúszások következtek. De aztán Ocean végre leszállította az árut. A “Blonde” felkerült a 2016-os év 25 legjobb albumának listájára. Megérte a várakozást. És amíg várunk Ocean következő nagy zenei nyilatkozatára – ki tudja, történhet ma, vagy történhet 2020-ban, nem lehet tudni -, íme az eddigi 12 legjobb száma.

“No Church in the Wild” (Kanye Westtel, Jay Z-vel és a Dreamdel)

Ez talán csalás, mert technikailag nem egy Ocean-dal. De képzeld el, ha Jay Z és Kanye West “Watch the Throne” című albumának ez a nyitódala nem azzal kezdődik, hogy Frank a következőket énekli:

“Emberi lények egy tömegben

Mit jelent egy tömeg egy király számára?

What’s a king to a god?

What’s a god to a non-believer?

Who don’t believe in anything?”

A dal nem lenne ilyen magával ragadó, erőteljes és sürgető Ocean nélkül. Ez egy nehéz anyag. Annyira súlyos, hogy ki más, mint Ocean tudná ezt egyáltalán megcsinálni? Senki. Ezért kérte fel őt Kanye és Jay, hogy csinálja meg. Ocean olyan mélységgel rendelkezik, ami másokból hiányzik.

“American Wedding”

Az ember azt hihetné, hogy ez csak Ocean, aki közvetlenül az Eagles hatalmas slágerének, a “Hotel California”-nak a zenéjére énekel. Ha így van, akkor pontosan igazad van. Ocean egy amerikai szerelmi történetet mesél el, a kezdetektől a tragikus végkifejletig (SPOILER: válás). Az eredeti “Hotel California” pedig egy epikus, közel hétperces dal, így ez is egy epikus, hosszú, lassú dal. Továbbá, mivel a kölcsönzött számból semmit sem vágtak ki, a teljes gitárszóló megmarad. Nevetséges és tökéletes.

“Super Rich Kids” (Earl Sweatshirt-tel)

“Start my day up on the roof, there’s nothing like this type of view”, énekli Ocean. Ő *az* életet éli. Egy medence, körülvéve barátokkal, konkrétan szupergazdag kölykökkel, akikről kiderül, hogy szörnyűek, és talán nem a legjobb barátok. Nincsenek szülők. Szobalányok. Jaguárok. Minden tökéletes, még a zuhanyrózsa is, amiről Ocean, az énekesnő, akinek egyetlen részlet sem túl apró, azt mondja, “csodálatos érzés”. Ez valahogy úgy hangzik, mint Elton John “Benny and the Jets” című száma, nem? A közepén pedig Ocean kifejezetten Mary J. Blige “Real Love”-jára utal. Aztán Frank Odd Future haverja, Earl Sweatshirt köp egy letargikus, de összetett versszakot. És a nap ott ér véget, ahol elkezdődött – a tetőn – egészen az őszig.

“Strawberry Swing”

Szóval azt hihetnénk, hogy ez csak Ocean énekel közvetlenül a Coldplay “Strawberry Swing” című dalának zenéjére. Ha így van, akkor pontosan igazad van. De tényleg oda kell figyelned Ocean dalszövegére. A Coldplay-dal egy tipikus szerelmi történet, de Ocean átfordítja egy poszt-apokaliptikus romantikus eposszá, aminek a vége az lesz, hogy űrhajók “felszállnak egy haldokló világról, és milliók maradnak hátra, miközben az ég lángol”. Reméljük, Ocean az új albumán is ilyen furcsa, sőt, valójában még furcsább lesz. Több űrhajót kérek.

“Ivy”

Ez a második szám a “Blonde”-ról ugyanolyan indie rock hangulatú, mint a “Lost”. Egy gitárvonal nyomul előre, minimális keretet adva, miközben Ocean a felnőtté válás, a szerelembe esés és a megbánás történetét meséli el. “Soha többé nem leszünk azok a gyerekek, ez már nem ugyanaz” – énekli. Hirtelen ér véget néhány falsettóval és egy autotune sikollyal, csattanásokkal és visszacsatolásokkal – mert Frank szereti, ha találgathatunk.

“Pyramids”

A “channel ORANGE” ezen számának közel 10 perces változata olyan, mintha két dallamot zsúfoltak volna egybe, de zökkenőmentesen. Ez egy odüsszeia, és Kleopátra is benne van, és ez gyönyörű. Az első rész funky, a második rész sima. Kleopátra a “piramison” dolgozik, Ocean pedig nagyon menő kéréseket fogalmaz meg, például: “Legyen valami jazz-játék”. Ja igen, és John Mayer gitárszólója is van benne, ami nem semmi.

“Novacane”

Frank szerelmes egy nőbe, aki a felnőttfilmes szakmában tevékenykedik, de fogorvos szeretne lenni a “Nostalgia, Ultra” című dal ezen kislemezén. A Coachellán találkoztak. Jól érezték magukat. Együtt maradtak. A nő elvette az eszét. Amikor a nő a közelében van, olyan, mint a novakán, egy helyi érzéstelenítő, amit gyakran használnak a fogorvosok, amikor olyan dolgokat csinálnak, mint a fogak kitépése. “Még mindig nem érzem az arcom” – énekli, és ha ez a sor ismerősen hangzik, az azért van, mert a Weeknd kölcsönözte. Ez az egyik olyan dal, ami igazán megmutatja Ocean egyedi történetmesélő képességeit. Ez egy szerelmi történet, de ő rácsapja a saját különleges bélyegét.

“Sweet Life”

Pharrell Williams tette rá a mancsát erre a “channel ORANGE” kislemezre, amely erős ’70-es évekbeli R&B hangulata miatt Ocean-t Stevie Wonderhez hasonlították. Ez egy félig disztópikus történet a Beverly Hills-i elit burzsoá életéről, akik egész nap a medence körül heverésznek és tükröket bámulnak, miközben a kertészek és a házvezetők végzik a piszkos munkát. De valami furcsa is történik, és nem világos, hogy pontosan mi is az: “But this neighbourhood is gettin’ trippin’ gettin’ trippier every day / The neighbourhood is goin’ ape shit crazy.” Egy újabb remek példa arra, hogy Ocean képes elmesélni egy történetet, és különös, titokzatos irányba terelni azt, miközben fenntartja a hallgató figyelmét.

“Lost”

Ha stílusváltásról van szó, Ocean zseniális. Ez a kaméleonikus aspektus az, ami miatt a “világ” vakarja a fejét, és azon töpreng, hogy vajon hogy a fenébe fog hangzani ez az új album. A “Lost”, egy funky, rockos popdal, úgy hangzik, mintha a Spoon indie-rock zenekar “Ga Ga Ga Ga Ga Ga” című dalából származhatna. Ez a romantika és az út kombinációja. Elveszni a jet-set életben, elveszíteni magad és elveszíteni a szerelmet útközben. (Megjegyzés: Később Diplo és Major Lazer feldolgozta, MO vokáljával.)

“White Ferrari”

Ezt a kiemelkedő “Blonde” számot, amely egy autóról szól, de sokkal többről is, mint egy autó, Kanye Westtel közösen írták. A stáblistán John Lennon és Paul McCartney is szerepel, mert a Beatles “Here, There, Everywhere” című dalára is utal. Ez aztán a jó társaság! Mint a “Blonde” nagy része, ez is tökéletesen szigorú, csak egy gitár és Ocean hangja van benne. “Mind over matter is magic”, énekli, “I do magic”. Ez egy erőteljes, gyönyörű, varázslatos pillanat.

“Swim Good”

Ez a kislemez a “Nostalgia, Ultra”-ról egyszerre vagány és komor. Arról szól, hogy elveszítjük a szerelmet és az egész életet, felpörgetünk egy dübörgő zenét egy dübörgő autóban, majd egyenesen az óceánba hajtunk azzal a kocsival. Akárcsak a Pixies “Wave of Mutilitation” című dala, ez az egyik legjobb dal, ami arról szól, hogy egy autóval egyenesen az óceánba hajtunk. Frank, ellentétben sok popsztárral, képes lebilincselő, szórakoztató zenét csinálni sötét témákról. Ez az egyik oka annak, hogy felemelkedik.

“Thinkin Bout You”

Nem kezdődik elég szerelmes dal tornádóval. De a “Thinkin Bout You”, a “channel ORANGE” platina minősítésű és Grammy-jelölt kislemeze igen – ezért van szükségünk Frank Oceanre. Ráadásul a férfi bájos falsettója olyan fényesen ég. Szinte nincs gyötrelmesebb, mint egy olyan jövőbeli világra gondolni, amiben mélyen benne van egy másik ember az oldaladon, és aztán rájönni, hogy annak az embernek a jövőbeli világról alkotott elképzelésében nem szerepelsz te. Ocean ezt az érzést olyan mélyen személyes és átélhető módon ragadja meg itt. Egyelőre ez a legjobb dala.