A bicepsz ínszakadás

A distalis bicepsz ín akut szakadása nem műtéti úton elfogadható eredménnyel kezelhető, de mivel a sérülés a könyökhajlító erő 30%-os és az alkar szupinációs erejének 30-50%-os csökkenéséhez vezethet, általában műtéti javítás javasolt. A teljes disztális bicepszszakadást általában úgy kezelik, hogy a bicepsz-ínt csontalagutak, varrógombok vagy varróhorgonyok segítségével visszaillesztik az orsócsont gumóján lévő natív bemenetéhez. A bicepsz ín hosszú fejének proximális szakadása sebészileg két különböző technikával kezelhető. A bicepsz tenodézis magában foglalja a bicepsz ín hosszú fejének felszabadítását a glenoidon való elhelyezkedéséből, és a felkarcsonthoz való visszacsatolását csavarral vagy varrathorgonnyal történő rögzítéssel. A bicepsz tenotómia a bicepsz hosszú fejének egyszerű felszabadításából áll, a felkarcsonthoz való visszacsatolás nélkül, lehetővé téve az ín visszahúzódását a proximális felkar lágyszöveteibe. Az ín degenerációja részleges szakadást okozhat, és csak ritkán társul traumás eseményhez.

A bicepszszakadás kezelése a sérülés súlyosságától függ. A legtöbb esetben az izom idővel meggyógyul, korrekciós műtét nélkül. A hideg nyomás alkalmazása és a gyulladáscsökkentő gyógyszerek alkalmazása enyhíti a fájdalmat és csökkenti a duzzanatot. A súlyosabb sérüléseknél műtétre és a műtét utáni fizikoterápiára van szükség az izom erejének és funkcionalitásának visszanyerése érdekében. Az ilyen jellegű korrekciós műtéteket általában az élsportolóknak tartják fenn, akik teljes felépülésükben bíznak.

A Wikimedia Commons tartalmaz a Bicepsz ínszakadás témakörhöz kapcsolódó médiaállományokat.