A Függetlenségi Nyilatkozat
Amikor az emberi események során .
Menu A vice-admiralitás bíróságai
A birodalom egész területén léteztek vice-admiralitás bíróságok. Egyetlen célt szolgáltak, a kereskedők és tengerészek közötti viták rendezését. A francia-indiai háború végén tizenegy ilyen bíróság működött Brit-Amerikában. Mindegyik bíróság egy adott régiót szolgált. Némelyikük több gyarmatot is kezelt, Pennsylvaniának is megvolt a sajátja. Ezek a bíróságok működésükben különböztek a Common-Law bíróságoktól. Nem használtak esküdtszéki rendszert, a bíró meghallgatta az összes bizonyítékot és tanúvallomást, és ítéletet hozott. A gyarmatok történelmének nagy részében ezek a bíróságok kizárólag kereskedelmi ügyekkel foglalkoztak. A bírákat a helyi lakosságból nevezték ki, és a kiszolgált gyarmatok kincstárából fizették őket. A francia-indiai háború idején hatáskörüket kiterjesztették a britek által lefoglalt ellenséges hajók elítélésére és tartalmuk megsemmisítésére is. Amikor Nagy-Britannia úgy döntött, hogy fokozza a kereskedelmi és hajózási törvények végrehajtását, a bíróságok hatáskörét tovább bővítették a vámok és a csempészet miatti büntetőeljárások végrehajtására. Sok esetben a vice-admirális és a common law bíróságok joghatósága átfedte egymást. A vámtisztviselők és a kereskedők bármelyik bírósághoz fordulhattak, amelyikről úgy gondolták, hogy a legkedvezőbb megoldást kínálja. Ez a vádlottak szempontjából nyilvánvaló igazságtalanságot jelentett. Azzal érveltek, hogy az esküdtszéki tárgyalás hiánya az “alkotmányos” jogaik megsértését jelenti. A különbségtétel azonban a gyakorlatban jelentéktelen volt, mivel az összes bíró a helyi lakosságból került ki. A valutatörvény egyik rendelkezése 1764-ben az új-skóciai Halifaxban “szuper” vice-admiralitásbíróságot hozott létre. Ez a bíróság Floridától Új-Fundlandig rendelkezett joghatósággal, és a bírót közvetlenül Angliából nevezték ki és küldték. Az új bíróság nem váltotta fel a meglévő bíróságok hatáskörét. Inkább arra az esetre volt hivatott, ha a tisztviselők úgy érezték, hogy a helyi bíróságok esetleg ellenük döntenek. Ezt a bíróságot nemcsak a büntetőeljárás lefolytatására, hanem a Nagy-Britannia ellenségének tartott személyek üldözésére is fel lehetett használni. A tisztviselők megkövetelhették, hogy a vádlottakat a távoli Új-Skóciába szállítsák, hogy egy nyilvánvalóan elfogult bíróság előtt jelenjenek meg. A vice-admiralitás bíróságainak jogi koncepciója az volt, hogy a vádlottat mindaddig bűnösnek tekintették, amíg be nem bizonyította ártatlanságát. A parancs szerinti megjelenés elmulasztása automatikus bűnös ítéletet eredményezett.