A felszálló aorta meszesedése

Az aorta meszesedését általában az öregedési folyamat részeként értelmezik, és általában kevés figyelmet fordítanak erre a leletre. Fel kell azonban ismerni, hogy az aorta különböző szegmenseiben való elhelyezkedése klinikai és diagnosztikai jelentőséggel bírhat.

Az aortacsomó csontosodása gyakori lelet az idősek mellkasröntgenfelvételén, és valószínűleg helyi stressz és terhelés eredménye. A mellkasi aorta leszálló szakasza ritkábban érintett, kivéve súlyos ateroszklerózis esetén.

A legkorábbi és legkiterjedtebb atheromatosus elváltozások a hasi aortában találhatók, és a meszes plakkok radiológiai kimutatása ebben a szegmensben gyakran jelzi az általános érelmeszesedést.

Az utóbbi években a figyelem a felszálló aorta intimájának meszesedésére irányul, mint a szifiliszes aortitis értékes jelére. A nyirokellátásban egyedülállóan gazdag aortagyökér és -ív az egyik fő célpontja a perivascularis nyirokerekben megtelepedő spirochaetáknak. A szövődménymentes szifiliszes aortitiszben hiányozhatnak a klinikai és radiológiai tünetek, és még a szerológiai vizsgálatok is lehetnek negatívak. Ezekben az esetekben a felszálló aorta intimájának meszesedésének radiológiai kimutatása adhat támpontot a helyes diagnózishoz. Ugyancsak hasznos lehet az aorta inkompetenciájának olyan eseteiben, amelyekben az etiológia még kétséges (1. ábra).

Jackman és Lubert (1945) hívta fel a figyelmet erre a radiológiai jelre.