A harag lehet motivációs tényező?

A motivációs pszichoanalízisek divatba jöttével sokan nem tartják ezt az érzelmet a teljesítmény felé vezető lehetséges tényezőnek. Sokféle jellemző jön szóba, amikor a haragról van szó, mivel mindenki másképp tudja ábrázolni a haragot. De úgy gondolom, hogy 2 kategóriába sorolható, amely segíthet a különböző jellemzők lebontásában, amelyek egy személy személyiségét és ezáltal ennek az érzelemnek a cselekedetét alakítják.

Az emberek, akik képesek uralkodni az érzelmeiken, amikor dühösek, és azok, akik nem. Az érzelem kontrollálásának módja a legfontosabb. Ha a haragot kontrolláljuk, az nem múlik el, olyan, mint a mozgási energia, amelyet bármi történjék is, felhasználunk. Csakúgy, mint a mozgási energiát, azt a haragot, amelyet kontrollálnak, az illető egészen a robbanáspontig megtartja, amikor az edény egyszerűen kiömlik a tetején. De ahelyett, hogy a haragot a kipukkadásig tartanánk, mi lenne, ha ezt a haragot más módon fogyasztanánk el.”

Ahhoz, hogy ezt perspektívába helyezzük, szükségünk van néhány hétköznapi forgatókönyvre. Vegyük például az igazságtalanságot. Egy állásajánlatot kaptál, de még egy remek interjú után is valaki más kapta meg az állást, és ez dühös állapotot fog okozni, mivel mondjuk, te képzettebb vagy, mint az illető. Ahelyett, hogy csak magadat és az energiádat fogyasztanád a haraggal, mi lenne, ha ezt a haragot energia és motiváció felé fogyasztanád?

Az Association of Psychological Science 2010 novemberében végzett kutatása szerint a kutatók úgy találják, hogy egy tárgy haraggal való társítása valójában arra készteti az embereket, hogy akarják a tárgyat – ez egyfajta motiváció, ami általában pozitív érzelmekhez kapcsolódik. Ha megnézzük az életünket, és összehasonlítjuk egy olyan személlyel, akinek esetleg jobb az életminősége hozzánk képest, az arra dühítene, hogy azt a luxust akarjuk, amivel mások rendelkeznek, mi pedig nem. Ezért érzelmileg arra motivál, hogy jobb életminőségre törekedjünk.

Ez az ideológia eléggé közelít Locke és Latham célmeghatározási elméletéhez (1990). A dühnek egy célpontra vagy egy konkrét célra kell összpontosulnia. Minél intenzívebb az érzelem, annál jobban kell összpontosítania a személynek erre a konkrét célra. Bárki vitathatja és vitatja, hogy nehéz okos célokat kitűzni, miközben erős érzelmek alatt állunk, azonban az elmélet által bemutatott 5 alapelvből az első 3-nak nagyon jól megfelel.

1. Világosság

2. Kihívás

3. Elkötelezettség

4. Visszacsatolás

5. A feladat összetettsége

Mint korábban már megbeszéltük, hogy a harag hogyan összpontosítja az elmédet egy konkrét célra, ami az ideológia által képviselt tisztaságot jelenti. Nehéz érzelmek alatt nagy kihívás lesz, de, minél nehezebbek az érzelmek, annál nagyobb a motiváció. Valamint az elkötelezettség, ami szerintem nagyon jó keveréke a haragnak.

Ezekre jó példa lehet az emberek, akik különböző sportágakban vesznek részt, ahol kiterjedt órákat kell edzeniük, hogy jobbak legyenek. Őket a legtöbbször a fitneszedzőik által létrehozott “kontrollálható düh” robbantja ki, hogy segítsen nekik az edzésre koncentrálni, valamint összességében motiválja őket.

Korlátozások

Az egyetlen korlátja ennek az lenne, hogy a düh pesszimista lelkiállapotot is kivált. Több ember hajlamos feladni valamit, aztán dühös lesz, ahelyett, hogy jobban motiválná magát, hogy tovább próbálkozzon. Ezt az okozhatja, hogy rossz gondolkodásmóddal közelítenek a problémához.

A harag gyakrabban jelenik meg körülöttünk, mint gondolnánk, azonban a különböző személyiségek különböző érzelmekkel mutatják ki a haragot. Előfordulhat, hogy nem látjuk a haragot egy személyben, mivel az akár egy másik érzelem mögé is bújhat. Azok az emberek, akik hajlamosak a legjobban kontrollálni a haragjukat, azért képesek erre, mert elrejtik, vagy jobban mondva, depresszióvá alakítják a haragjukat. Ez azt mutatja meg, hogy a harag hogyan alakítható át egy másik elemmé (érzelemmé vagy pozitív cselekvéssé).”

Egyedi perspektíva

Egy nagyon érdekes elmélet, amely megfelelő perspektívába kerül ezzel, a harag rekalibrációs elmélete lenne. Ez egy számítógépes-evolúciós modell, amely fenntartja a düh funkcióját, amely az egyének újrakalibrálása, akik a döntések vagy bármilyen irracionális cselekvés során nem tulajdonítanak elegendő súlyt a dühös egyén jólétének.

Ez az elmélet inkább a kontrollálhatatlan dühre vonatkozik, és arra, hogy az ilyen dühvel rendelkező egyének hogyan ítéltetnek ebbe a lelkiállapotba. Ha egy személynek negatív véleménye van az egyén érdekeiről, ez kiváltja az elmeállapotban, és ezután már csak egy összetett egyenlet, hogy mennyire fontos az a konkrét téma, amelyet a negatív vélemény érint, az egyén haragjára helyezett súly felett, hogy erőszakos vagy agresszív cselekedetet váltson ki. Ezt a cselekvést azért váltja ki, hogy a jövőben a szembenálló egyén értékesebbnek lássa a dühös személy érdekeit.”

Az a mód, ahogyan ez az elmélet az ideológiával megvalósul, a tudatállapoton belül létrehozott súly visszatartása, hogy később motivációként használják fel, hogy ne csak egy jobb tudatállapotot képviseljen az elnyomó féllel szemben, hanem közvetve megbosszulja az egyén negatív véleményét. A legtöbb perspektíva az agresszióba torkolló vitákra utalna, de ahogy az előző cikkemben beszéltem, az ilyeneknek nincs haszna, azonban a kontrollálhatatlan haraggal rendelkező egyének ezt nem feltétlenül látják.

A harag tömeghatását kiváltó kiváltó okot meghatározhatja valami, ami korábban történt az egyén életében, és mentális sebet hagyott. Mivel ilyen cselekvés történhet, akkor az egyének képesek lennének megtapasztalni a hosszú távú motiváció magas szintjét, amelyet valami az életükben történt dolog okoz?

A lelki sérülés hatással lehet valakire, hogy felülemelkedjen a helyzeten vagy az elnyomó fél felett, hogy ne csak az ilyen lelki hegből vagy lelki fájdalomból gyógyuljon ki, hanem, hogy megmutassa magának, hogy egyénként sokkal többre képes, hogy a motiváció a belső énjéből származik. Próbálj mindig stabil lelkiállapotot tartani és motivált maradni.