A jóindulatú anyajegyek rákossá válásának megelőzése | Penn Today

Az emberi anyajegyek általában hasonló méretűek, színűek és alakúak. Általában születéskor még nincsenek, apró kis pöttyökként indulnak, amelyek egy-két éven keresztül lassan, néhány milliméteresre, körülbelül ceruzaradír méretűre nőnek, majd megállnak. A sejtek nem halnak el, csak léteznek.

Az anyajegyet orvosilag jóindulatú daganatnak vagy a melanociták jóindulatú burjánzásának nevezik, amelyek az emberi bőr pigmentációját adó sejtek.

“Szerencsére a legtöbb anyajegy ártalmatlan, és egész életünkben ott ülnek, és nem okoznak problémát” – mondja Todd W. Ridky, a Perelman School of Medicine bőrgyógyász professzorhelyettese. “Az anyajegyek valószínűleg az emberek leggyakoribb daganatai. Jóindulatú, de mégis rendellenes növekedés.”

A jóindulatúan szaporodó melanociták anyajegyeket okoznak; a rosszindulatúan szaporodók melanomát, a bőrrák veszélyes és potenciálisan halálos formáját. Ridky szerint a melanomák meglehetősen nagy százaléka – egyharmada, talán akár a fele – egy már meglévő jóindulatú anyajegyből indul ki.

A korábbi tudományos vizsgálatok kimutatták, hogy az anyajegyek és a melanomák többségében a BRAF gén mutációja okozza a melanociták rendellenes növekedését. Ridky szerint a mutáció “olyan, mint egy gázpedál” a BRAF gén számára, ami “szuperaktívvá” teszi azt, ami a melanociták túlzott elszaporodásához vezet.

A legtöbb anyajegy egy-két évnyi szaporodás után leállítja a növekedést, amit valamilyen biológiai fék állít meg. Régóta fennálló, megoldatlan kérdések a bőrgyógyászok és a rákbiológusok körében:

Ridky és munkatársai megtalálták a választ. A Cancer Discovery című folyóiratban megjelent tanulmányukban azonosítottak egy fontos genetikai tényezőt, amely féket alkalmaz a proliferáló anyajegyekre, és tipikusan rák- és növekedésmentes állapotban tartja őket.

A kutatók azt akarták kideríteni, hogy az emberi szervezet normális esetben hogyan állítja le a melanociták növekedését. Ehhez emberi betegek anyajegyeiből származó melanocitákat vettek, és összehasonlították őket a normál emberi bőrből származó melanocitákkal.

Ridky és munkatársai a sejtek belsejében lévő, a sejtciklust, vagyis a sejtek osztódását lehetővé tevő gépezetet befolyásoló legfontosabb ismert fehérjefaktorok többségét vizsgálták. Észrevették a p15 fehérje masszív indukcióját a vakondsejtekben. Más környezetben a p15-ről ismert, hogy gátolja a sejtosztódást.

“140-szer több p15 fehérje volt a vakondsejtekben, mint a normál melanocitákban” – mondja Ridky.

A kutatók számos vizsgálatot végeztek, amelyek megerősítették, hogy a p15 szükséges és elegendő a melanociták proliferációjának leállításához. Ennek hiányában az anyajegy-melanociták kifejlődik a képesség, hogy újra osztódjanak és rákká fejlődjenek.

“Minden általunk vizsgált anyajegyben sok p15 fehérje volt az egész anyajegyben, de sok melanomában a p15 szintje vagy lecsökkent, vagy egyáltalán nem volt” – mondja Ridky.

Ridky szerint eredményeik nagy hasznára lehetnek a bőrgyógyászatban, és potenciálisan befolyásolhatják a betegek kezelését. A bőrgyógyászok időnként találkoznak olyan esetekkel, amikor nem teljesen biztosak abban, hogy egy atipikusnak tűnő anyajegy melanoma-e vagy sem.

“Sokszor nyilvánvaló, de vannak esetek, amikor nem egyértelmű” – mondja Ridky. “Ha a p15 eltűnik, az elég baljós jel lenne. Valószínűleg inkább melanomaként kellene kezelni ezt az elváltozást, mint anyajegyként.”

Ha az orvosok újra be tudnák juttatni a p15-öt az alacsony p15-szintű rákos melanocita sejtekbe, Ridky szerint a tumor növekedése valószínűleg lelassulna vagy megállna. Ez a technológia azonban jelenleg nem létezik.

“Elképzelhető, hogy létezhet olyan gyógyszer, olyan kis molekula, amely bizonyos esetekben reaktiválhatja a p15-öt, de ehhez további kutatásokra van szükség” – mondja.

Mondja.