A képzésben
A leendő orvosok és egészségügyi szakemberek számára fontos az orvosi kannabisz különböző ellenérveinek megértése. A következő néhány évben a kannabisz valószínűleg szélesebb körben elfogadott gyógyászati kezeléssé válik, és fontos megérteni a használatát övező kérdéseket. Itt felvázolom az orvosi kannabisz vitájának egyik vitás pontját, hogy növeljem az orvosi kannabisz és a betegekhez való viszonyának megértését.
A motiváció hosszú távú és tartós csökkenését vagy az apátia érzésének növekedését, amely potenciálisan a termelékenység csökkenéséhez vezethet, “amotivációs szindrómának” nevezik. Erre a jelenségre hivatkoznak az orvosi kannabisz ellenzői az orvosi kannabisz tilalmának fenntartása mellett szóló érveikben. Dr. Brian Johnson, MD, a SUNY Upstate Orvosi Egyetem függőségi pszichiátriai ösztöndíjának igazgatója nemrégiben egy cikkben azt mondta: “Az orvosi kezelésként való hipnotizálás nevetséges… A végén egy csomó hülye, tüdőbetegségben szenvedő füves ember lesz New Yorkban, akik úgy gondolják, hogy talán rokkantnyugdíjra kellene menniük, mert nem akarnak felkelni a kanapéról.”
Az ehhez hasonló megjegyzések spekulatívak, nélkülözik az érvényes tudományos kutatások alapját, és elutasítóak lehetnek azon betegek ezreivel szemben, akik a fájdalom, hányinger, étvágytalanság, álmatlanság, PTSD és más legyengítő tünetek kezelésére az orvosi kannabisz használatának előnyeit tapasztalhatják és tapasztalják is. Sajnos ezek a megjegyzések téves információkat és elképzeléseket is adhatnak az embereknek az orvosi kannabiszról. Ez az orvosi kannabisz legalizálásának késedelméhez és a kannabisz orvosi használatára jogosult betegek ezreinek szenvedésének szükségtelen folytatásához vezethet.
Míg az orvosi kannabisz bizonyos fajtái a használat során rövid távú fáradtságot okozhatnak egyes betegeknél, az állítólag a kannabiszhasználat által okozott “amotivációs szindróma” koncepcióját a kutatások nem támasztják alá. Ráadásul azok a tanulmányok, amelyek a kannabiszhasználat és a motiválatlanság ok-okozati összefüggését állították, olyan zavaró változókat tartalmaznak, amelyek veszélyeztetik az eredmények érvényességét. Egyes tanulmányok például etikai korlátok miatt nem alkalmaznak randomizálást az összehasonlító csoportok létrehozásakor. Következésképpen az értékelés előtt a csoportok közötti eredendő különbségek elhomályosítják a kannabisz szerepét, és ezért torzításhoz vezetnek az eredményekben. A potenciális zavaró tényezők közé tartozhat a mentális egészségügyi problémákra, például a depresszióra és a szorongásra való hajlam (olyan problémák, amelyek természetüknél fogva csökkenthetik a motivációt), ami kannabiszos öngyógyításhoz, más anyagok, például alkohol használatához vagy a kannabiszhasználat megkezdése előtti alacsony motivációhoz vezethet. Ezeket a szempontokat tisztázni kell, mielőtt elfogadnánk a tanulmányokból levont következtetéseket, amelyek azt állítják, hogy a kannabiszhasználat amotivációs szindrómát okoz.
Ezek mellett számos tanulmány nem hasonlítja össze a motivációt a használók és a nem használók között. Az egyik tanulmány, amely ilyen összehasonlítást végzett, a következőket találta: “Az amotivációs szindróma kérdésére a nem használók közül 7 (6,2%), az alkalmi használók közül 4 (6,3%), a napi használati tapasztalattal rendelkezők közül pedig 3 (5,6%) válaszolt igennel. Nem volt szignifikáns kapcsolat a korábbi marihuána használat és az amotivációs szindróma kritériuma között… úgy tűnik, nincs valódi bizonyíték arra, hogy a marihuána használat szükségszerűen hozzájárulna a .”” Mindezen bizonyítékok miatt a tudományos vizsgálatok nem támasztják alá a kannabiszhasználat okozta “amotivációs szindróma” jelenségét, és nem alkalmazható az orvosi kannabisz legalizálására vagy használatára.
A pontos információszerzés érdekében, különösen a betegellátást és az új kezelések megjelenését érintő témákban, az eredeti orvosi szakirodalmat mindig meg kell vizsgálni és elemezni kell a statisztikák és a kutatás megfelelő ismereteinek felhasználásával. Az amotivációs szindróma és a kannabiszhasználat közötti kapcsolatot, ha van ilyen, alaposabban meg kell vizsgálni, mielőtt végleges következtetéseket lehetne levonni a lehetséges kapcsolatra vonatkozóan. A jelenlegi bizonyítékok nem támasztják alá az amotivációs szindróma és a kannabiszhasználat közötti végleges kapcsolat meglétét. Ezért az az állítás, hogy a kannabiszhasználat amotivációs szindrómát okoz, nem tekinthető ésszerű bizonyítéknak az orvosi kannabisz további tiltása mellett a legyengült tünetekkel küzdő betegek számára.
Az orvosi kannabisz témájáról további információkat az “Orvosi kannabisz” című sorozat 1., 2. és 3. részében talál: A Matter of Patients, Not Politics.”
Arielle Gerard (7 hozzászólás)
Contributing Writer and in-Training Staff Member
Albany Medical College
Arielle jelenleg az Albany Medical College 2017-es évfolyamának orvosjelöltje, és az UCLA-n szerzett BA diplomát pszichológiából. Szenvedélye az érdekérvényesítés és az életminőség javítása a különböző területeken, és jelenleg a Cannabis szövetségi átsorolását támogató érdekérvényesítési kitüntetést végzi, ami lehetővé teszi a kannabinoidok kutatásának növekedését az Egyesült Államokban, és a teljes növényi kannabiszhoz való biztonságosabb hozzáférést eredményezheti azon betegek számára, akik potenciálisan profitálhatnak a kannabisz használatából.
