A pánikbetegséggel összefüggő fotofóbia

BERLIN – Úgy tűnik, hogy az erős fénytől való idegenkedés gyakori a pánikbetegségben szenvedő betegeknél – derül ki egy új kutatásból.

A 27. Európai Neuropszichofarmakológiai Kollégium (ECNP) kongresszusán itt bemutatott tanulmány kimutatta, hogy a fényérzékenységként definiált fotofóbia szignifikánsan gyakoribb volt a pánikbetegséggel diagnosztizált felnőtt résztvevők körében, mint a pánikbetegséggel nem rendelkező, megfelelő társaik körében. Ráadásul szignifikánsan pozitív korreláció volt a fotofóbia és a pánikbetegség pontszámai között.

A vezető szerző, Dr. Giulia Campinoti, az olaszországi Sienai Egyetem Mentális Egészségügyi Tanszékéről elmondta a Medscape Medical Newsnak, hogy maguk az eredmények nem jelentettek meglepetést, de a jelentőségük mértéke igen.

“A pánikbetegségben szenvedőknél a fotofóbia pontszámai átlagosan háromszor magasabbak voltak, mint a kontrollcsoportoknál” – mondta Dr. Campinoti.

Megjegyezte, hogy ez az egyik első olyan vizsgálat, amely kifejezetten a fényérzékenység és a pánikbetegség közötti lehetséges összefüggést vizsgálta.

“Már korábban is láttuk, hogy a pánikbetegségek inkább tavasszal és nyáron jelentkeznek. És azt is láttuk, hogy a betegeknek több ilyen pánikrohamuk van reggel 6-tól este 6-ig. Ez a tanulmány igazolja ennek egy részét” – mondta.”

Erős szezonális komponens

A kutatók hozzáteszik, hogy a klinikai megfigyelések gyakran mutattak ki “erős szezonális komponenst a pánikbetegségben”, amelyet magas fényérzékenység kísér.

“Úgy tűnik, hogy ez hozzájárul a rendellenesség etiopatogeneziséhez, és befolyásolja a lefolyást és a terápiára adott választ is” – írják.”

“Számos utalás van arra, hogy a fotofóbia összefügg a pánikbetegséggel; például egyes embereknél a fluoreszkáló fény pánikrohamot válthat ki. Azt is megfigyelték, hogy a pánikbetegségben szenvedők gyakran védekeznek a fény ellen, például napszemüveg viselésével” – számolt be Dr. Campinoti a közleményben.”

A jelenlegi vizsgálathoz a kutatók 24 felnőtt pánikbetegséggel diagnosztizált beteget (58% nő; átlagéletkor 39,7 év) és 33 megfelelő kortársat vontak be, akik az “egészséges kontrollcsoportként” működtek (60% nő; átlagéletkor 27,6 év).

A résztvevők mindegyike részt vett a Mini Nemzetközi Neuropszichiátriai Interjún (MINI), és kitöltötte a pánik-agorafóbia spektrumfelmérés (PAS-SR) és a Fényérzékenység-felmérő Kérdőív (PAQ) önbevallásos verzióit.

A PAQ a fényérzékenység két aspektusát értékeli: a fotofóbiát és a fotofíliát (a fény iránti vonzalom).

A kizárási kritériumok közé tartozott, hogy bármilyen olyan egészségügyi állapotuk volt, amely befolyásolhatja a retina működését, bármilyen pszichiátriai komorbiditással rendelkeztek, vagy az előírt benzodiazepineken kívül más gyógyszert szedtek.

Jelentős fényérzékenység

Amint az várható volt, a pánikbetegségben szenvedők csoportjában magasabb volt a PAS-SR összpontszám, mint az egészséges kontrollcsoportban (48 vs. 16,12, P < .001).

A pánikbetegségben szenvedők csoportjában azonban a fotofóbia is szignifikánsan magasabb volt, mint az egészséges kontrollcsoportban (0.34 vs 0,11, P < .001), és alacsonyabb volt a fotofóbia szintje (P = .017).

A résztvevők teljes csoportját vizsgálva a PAS-SR összpontszám szignifikánsan összefüggött a PAQ fotofóbia pontszámokkal (P < .001), és ez a mintázat megismétlődött, amikor csak a pánikbetegeket vizsgálták (P < .006).

“Ezen eredmények alapján feltételezhető, hogy a fényérzékenység a pánik-agorafóbia spektrumában egy jellemző tulajdonságot képvisel, nem pedig a tünetek megnyilvánulásával kapcsolatos jellemzőt, és mint ilyen, szerepet játszhat a pánikra való hajlamban vagy a már diagnosztizáltaknál a pánikepizódok kialakulásában” – írják a kutatók.

“Úgy véljük, hogy a fotofóbia egyike azoknak az elemeknek, amelyek növelhetik a pánikrohamban szenvedők kockázatát” – tette hozzá Dr. Campinoti. “De ez egy kis tanulmány. Tehát ezt egy hosszabb távú követéses vizsgálattal kell megerősíteni.”

Megjegyezte, hogy a jövőbeni tanulmányoknak meg kell vizsgálniuk, hogy a fényérzékenység és a pánikrohamok közötti kapcsolat fennáll-e az idő múlásával.

“Ha ezt meg tudjuk erősíteni, akkor talán lépéseket tudunk tenni a pánikrohamok egyes kiváltó okainak elkerülésére” – mondta, hozzátéve, hogy a jelenlegi eredmények csak összefüggést mutatnak, nem pedig okozati összefüggést.”

“Még nem tudjuk pontosan, hogy mi lehet az összefüggés, de valószínűleg van valamilyen biokémiai alapja.”

Siegfried Kasper, MD, a Bécsi Orvosi Egyetem pszichiátriai és pszichoterápiás tanszékének professzora és elnöke egy közleményben megjegyezte, hogy ezek az eredmények nagyon érdekesek.

A tanulmány továbbá “megerősíti korábbi megállapításunkat, hogy a depresszión belüli szorongásos összetevők nem kezelhetők fényterápiával” – mondta Dr. Kasper, aki nem vett részt a kutatásban.

A tanulmány szerzői nem jelentettek releváns pénzügyi kapcsolatokat.

27. Európai Neuropszichofarmakológiai Kollégium (ECNP) kongresszusa. Absztrakt P.4.b.013. Bemutatták 2014. október 20-án.