A pemetrexed folytatása javítja a teljes túlélést NSCLC-ben

A pemetrexed (Alimta, Eli Lilly) fenntartó terápia folytatása a PARAMOUNT vizsgálat végső túlélési elemzése szerint előnyös a túlélés szempontjából az előrehaladott, nem kámiás, nem kissejtes tüdőrákban (NSCLC) szenvedő betegeknél a placebóval összehasonlítva.

A 24,3 hónapos medián követéskor még élő betegek esetében a pemetrexed-kezelés a halálozás kockázatának szignifikáns, 22%-os csökkenését eredményezte (kockázati arány , 0,78; P = 0,0195).

A pemetrexed-kezelés folytatása szintén szignifikánsan hosszabb medián teljes túlélést eredményezett, mint a placebo (13,9 vs. 11,0 hónap; nem korrigált HR, 0,78; log-rank P = 0,0195). A túlélési előny minden betegalcsoportban konzisztens volt.

Az 1 éves túlélési arányok továbbá szignifikánsan hosszabbak voltak a pemetrexeddel, mint a placebóval (58% vs 45%), akárcsak a 2 éves túlélési arányok (32% vs 21%).

A tanulmány július 8-án jelent meg online a Journal of Clinical Oncology című folyóiratban.

A kísérő vezércikkben Dr. Howard (Jack) West, a seattle-i Svéd Rákintézet munkatársa megjegyzi, hogy “megfontolt ítélőképességünk beépítésével a rendelkezésre álló adatoknak most arra kellene vezetniük bennünket, hogy legyőzzük történelmi előítéleteinket, és ehelyett felismerjünk egy költséghatékony és jól alátámasztott eszközt, amellyel a tüdőrákos betegek egy nagy, klinikailag meghatározott alcsoportjának túlélése több hónappal javítható – még új molekuláris marker és drága új terápia nélkül is.”

“Néha a legnagyobb nyereséget azzal érhetjük el, ha meghatározzuk, hogyan használjuk legjobban a már rendelkezésünkre álló eszközöket” – írja.”

Javított progressziómentes túlélés

A PARAMOUNT vizsgálat volt az első nagy vizsgálat, amely kimutatta, hogy a fenntartó terápia folytatása növelheti a progressziómentes túlélést az előrehaladott, nem kváderes NSCLC-ben. A vizsgálat eredményeit eredetileg az Amerikai Klinikai Onkológiai Társaság 2011-es éves ülésén mutatták be, amint arról akkor a Medscape Medical News beszámolt.

A spanyolországi Sevillai Virgen del Rocío Egyetemi Kórház Dr. Luis G. Paz-Ares, PhD által vezetett kutatók 939 előrehaladott, nem kvazmás NSCLC-ben szenvedő beteget vizsgáltak. Valamennyi résztvevő a betegség remissziójának kiváltása érdekében a szokásos 4 kúra pemetrexeddel és ciszplatinnal végzett első vonalbeli indukciós terápiában részesült. A jó teljesítményállapotú (ECOG 0 vagy 1), nem progressziós betegeket ezután randomizálták, és 21 napos ciklusok 1. napján 500 mg/m² fenntartó pemetrexedet (n = 359) vagy placebót (n = 180) kaptak.

A progressziómentes túlélés átlagosan 4,1 hónap volt a pemetrexed-csoportban és 2,8 hónap a placebocsoportban. A pemetrexed fenntartó kezelés folytatása a betegség progressziójának kockázatát szignifikánsan, 38%-kal csökkentette (HR, 0,62; P = .00006).

“Egyeseknek jelentős toxicitása lehet az indukciós kezelés alatt, és érdemes lehet egy kezelési szünetet tartani” – mondta Dr. Paz-Ares az eredmények eredeti bemutatásakor kiadott sajtóközleményében. Hozzátette azonban, hogy “az a beteg, akinek jó a válasza, és nincs jelentős toxicitása, jó jelölt lehet a fenntartó kezelésre”.”

A végleges teljes túlélési és frissített biztonsági adatokról szóló jelentésükben a kutatók kifejtik, hogy az NSCLC fenntartó terápiájával kapcsolatos egyes tanulmányokban a fenntartó fázisban az indukciós kezeléshez használt gyógyszertől eltérő gyógyszert használnak (switch maintenance), míg mások az indukciós kezelés során hatékony gyógyszert használják a fenntartó fázisban (continuation maintenance).

Bár a PARAMOUNT vizsgálat elsődleges végpontja a progressziómentes túlélés volt a fenntartó csoportokban, a vizsgálat teljes mértékben alkalmas volt a másodlagos cél, a teljes túlélés elemzésére.

Az indukciós fázisba (2008 novemberétől 2010 áprilisáig) bevont 939 beteg közül 700 beteg (75%) elérte a betegség kontrollját (tumorválasz vagy stabil betegség), és 637 (68%) befejezte a pemetrexed és ciszplatin 4 ciklusát. Ebből a csoportból 539-et véletlenszerűen fenntartó kezelésre osztottak be.

A pemetrexed-csoportban 256 haláleset (71,3%), a placebocsoportban 141 (78,3%) történt. A pemetrexed- és placebocsoportban a betegek többsége legalább 1 fenntartó ciklusban részesült a kezelés leállítása előtt (99,4% vs. 98,9%). Ezenkívül mindkét csoportban átlagosan 4 fenntartó ciklust értek el (a pemetrexed esetében 1 és 44, a placebo esetében 1 és 38 között).

A kutatók az indukciós terápia kezdetétől, szemben a fenntartó terápiára való randomizációval, a teljes túlélést az elsődleges elemzéssel összhangban találták. A kockázati arány nem változott, és az indukciós kezeléstől mért medián teljes túlélés 16,9 hónap volt a pemetrexed és 14,0 hónap a placebo esetében.

Frissített biztonsági elemzés

A frissített biztonsági elemzést az elsődleges végpontelemzést követően 7 hónapig (2010. július 1. és 2011. február 7. között) gyűjtött adatokon végezték. A gyógyszerrel összefüggő 3/4-es fokozatú vérszegénység, neutropenia és fáradtság aránya szignifikánsan magasabb volt a pemetrexed mellett, mint a placebónál, bár minden esetben kevesebb, mint 7% volt.

A pemetrexed-csoportban szignifikánsan magasabb volt néhány alacsony fokú mellékhatás, köztük a vérszegénység, neutropenia, fáradtság, hányinger, hányás, mucositis/stomatitis, anorexia és vizenyős szem aránya.

A vizsgálatot az Eli Lilly támogatta. A tanulmány szerzői közül többen nyilatkoztak ipari kapcsolatokról, beleértve az Eli Lillyt is, amint azt a tanulmányban megjegyezték. Dr. West nem tett közzé releváns pénzügyi kapcsolatokat.

J Clin Oncol. Online közzététel: 2013. július 8. Absztrakt, szerkesztőségi cikk