A perifériás szimpatikus idegrendszer. Szerepe a normális és kóros szorongásban

Az akut érzelmi arousal az érzelmi állapottól függetlenül növeli a szimpatikus aktivitást. A szimpatikus válasz azonban nem vezet egységes változáshoz minden szimpatikusan innervált rendszerben. Az egyes rendszerek, például a szív- és érrendszer válaszának nagysága nagymértékben függ a konstitúciós és örökletes tényezőktől. A fokozott szimpatikus aktivitást kísérő testi változások szubjektív észlelése pontatlan; az emberek gyakran felismerik a változás irányát, de nem a mértékét. A testtudatosság szintje különböző pszichológiai tényezőktől függ, amelyek közül a szorongás fontos szerepet játszik. Az akut stressz szimpatikus aktivációt vált ki a nem szorongó és a szorongó személyeknél egyaránt. A nem szorongó személyek általában rugalmasabb vegetatív reakciókkal rendelkeznek. Az új helyzetekre erősebb reakciókat mutatnak, de hamarabb térnek vissza az alacsonyabb autonóm szintre, és gyorsabban hozzászoknak, mint a szorongó személyek. Vagyis a nem szorongó személyek nagyobb autonóm rugalmassággal rendelkeznek, mint a szorongó személyek. Fontos ismerni a szorongásos zavarban szenvedő betegek fiziológiai állapotát azokban az időszakokban, amikor nem érzik magukat szorongónak, a fokozott feszültség idején, a standardizált stresszfeladatok elvégzése során, a pszichopatológiai specifikus stresszoroknak való kitettség során, valamint a “spontán” fellépő szorongáshullámok, például a pánikrohamok során. Jelenleg csak korlátozott információk állnak rendelkezésre ezekkel az állapotokkal kapcsolatban. Kevés bizonyíték van arra, hogy a szorongásos zavarban szenvedő betegek – talán a nagyon súlyos esetek kivételével – fokozott szimpatikus tónussal rendelkeznek, amikor nem érzik magukat szorongónak. Az egyszerű fóbia kivételével azonban minden szorongásos zavarban mutatkozik valamilyen fiziológiai aktiváció fenyegető helyzetekben, beleértve a fiziológiai alapértékek laboratóriumi felvételét is. Az aktiváció típusa különbözik a szorongásos zavarok között. Nyugalmi időszakokban a szociális fóbiások és a pánikbetegek inkább szimpatikus aktivációt, a generalizált szorongásos zavarban szenvedők fokozott izomfeszültséget mutatnak szimpatikus aktiváció nélkül, a kényszerbetegek pedig fokozott izomfeszültséget mutatnak szimpatikus gátlás mellett. Laboratóriumi stressz esetén mind a normálisak, mind a szorongásos zavarral küzdő betegek szimpatikus izgalommal reagálnak. A generalizált szorongásos és kényszerbetegeknél azonban a válasz gyengébb, mint a normálisoknál, ami egy gátló folyamat jelenlétére utal. A szorongásos zavarban szenvedő betegek autonóm rugalmassága tehát csökkent.(ABSTRACT TRUNCATED AT 400 WORDS)