A régészek egy távoli emberi unokatestvér, a Paranthropus robustus ősi koponyáját fedezték fel
Egy nagyfogú távoli emberi unokatestvér 2 millió éves koponyáját tárták fel egy ausztrál vezetésű régészeti ásatáson egy dél-afrikai barlangrendszer mélyén.
Főbb pontok:
- A Paranthropus robustus nagyjából egy időben járt a Földön a Homo erectusszal
- A fosszilis felfedezés az első nagyméretűfelbontású bizonyíték a korai hominin fajokon belüli mikroevolúcióra
- A koponyát aprólékos munkával, több száz csontdarabból rekonstruálták
A felfedezés a Paranthropus robustus nevű kisagyú hominin legkorábbi ismert és legjobb állapotban fennmaradt példánya, állítják a La Trobe Egyetem kutatói.
A Johannesburg melletti Drimolen barlangrendszerben 2018-ban talált csaknem teljes férfikoponya az emberi mikroevolúció új megértéséhez is vezethet.
A Paranthropus robustus nagyjából egy időben járt a Földön a Homo erectus közvetlen ősünkkel, mondta Angeline Leece paleoantropológus, utalva az emberi családfa kisagyú tagjaira, a homininokra.
“De ez a két merőben különböző faj – a Homo erectus a viszonylag nagy agyával és kis fogaival, és a Paranthropus robustus a viszonylag nagy fogaival és kis agyával – eltérő evolúciós kísérleteket képvisel” – mondta.”
“Bár végül mi voltunk a győztes vonal, kétmillió évvel ezelőtt a fosszilis adatok arra utalnak, hogy a Paranthropus robustus sokkal gyakoribb volt a tájon, mint a Homo erectus.”
A közelmúltig a tudósok úgy vélték, hogy a Paranthropus robustus a gorillákhoz hasonló társadalmi struktúrában élt, amelyben a nagy, domináns hímek kisebb Paranthropus robustus nőstények csoportjában éltek.
Ez a ritka hím fosszília méretét tekintve közelebb áll a korábban a lelőhelyen talált nőstény példányokhoz, így ez az első nagy felbontású bizonyíték a korai hominin fajokon belüli mikroevolúcióra.
A kutatók szerint ez a felfedezés az emberi ősök paleobiológiájának osztályozására és megértésére szolgáló felülvizsgált rendszerhez vezethet – ami jelentős előrelépés a területük számára.
Az Andy Herries régész szerint a több száz csontdarabból aprólékosan rekonstruált koponya egy nagyon sikeres Paranthropus robustus vonal kezdetét képviseli, amely egymillió évig létezett Dél-Afrikában.
“Úgy gondoljuk, hogy ezek a változások egy olyan időszakban történtek, amikor Dél-Afrika kiszáradt, ami számos egyidejű emlősfaj kihalásához vezetett.
“Valószínű, hogy az éghajlatváltozás olyan környezeti stresszorokat hozott létre, amelyek a Paranthropus robustuson belüli evolúciót hajtották.”
A dél-afrikai emberiség bölcsőjében tett új felfedezés eredményeit a Nature Ecology and Evolution című folyóirat keddi számában tették közzé.
AAP