A részletek teszik a különbséget a barokk, rokokó stílusú bútorokban

Az aranyszínű, díszes díszítésekkel, gyönyörű selyemmel kárpitozott: Ez egy barokk kanapé. Vagy ez egy rokokó stílusú kanapé? Mindkét bútorstílus gyönyörű és keresett, de tudja, mi a különbség a barokk és a rokokó között? E stílusok felfedezése során kiderül, hogy bár mindegyiknek vannak meghatározó jellemzői, jó okai vannak annak, hogy néha nehéz különbséget tenni a barokk és a rokokó között.

Barokk definíció

A barokk tulajdonképpen egy bizonyos, a 17. századtól a 18. század elejéig tartó időszakra utal. Ebben az időben az 1600 körül Olaszországból indult stílus Európa-szerte és azon túl is népszerűvé vált.

A Stip International – és a Webster’s szótár – szerint a barokk kifejezés valószínűleg a portugál “barocco” szóból ered, ami “egyenetlen gyöngyöt” jelent. A stílus jellemzően klasszikus rendeket és ornamentikát használ, szabad és szoborszerű módon, amely mozgást idéz és drámai hatást kelt. A barokk stílus a kultúra legtöbb területét áthatotta, beleértve a kerteket, az építészetet, a zenét és a művészetet.

A barokk építészet hangsúlyozta a merész tömörítést, az oszlopcsarnokokat, a kupolákat, a fény-árnyék “festői” színeket és a térfogat és üresség merész játékát. Ebben a korszakban jöttek divatba a monumentális lépcsők is – Wikipedia.

A barokk korszak bútorai nagyon díszes és fényűző megjelenésükről ismerhetők fel. Jellemzőek a bonyolult, kidolgozott és eltúlzott díszítések, amelyek leggyakrabban virágokat, leveleket és kerubokat tartalmaznak. A barokk bútorok rendkívül részletesek és túlságosan díszítettek voltak, így az összkép nagyszerű és pazar, ugyanakkor szimmetrikus és kiegyensúlyozott. A londoni Victoria és Albert Múzeum szerint a barokk korabeli belső terek fényűzőek voltak: a bútorokat gazdag bársonnyal és damaszttal kárpitozták, amelyet aranyozott fa és intarzia keretezett. A stílus körülbelül 1725-ig maradt divatos.

5 A barokk bútorok jellemzői

A múzeum elmagyarázza, hogy a barokk bútoroknak több meghatározó jellemzője van:

Lombos motívumok – A barokk stílus sok növényt használt díszítésében, beleértve a görgeteges lombokat és virágfüzéreket.

Márkolás – Az intarzia a különböző színű fafurnéroknak a bútor felületére történő fektetését jelenti. A bútorművesek ezt a technikát a francia és holland asztalosoktól tanulták.

Putti – Ez egy olasz szó, amely ‘fiúkat’ jelent, és a barokk dekoráció nagy részében használt pufók csecsemőkre utal.

Monogramok és iniciálék – A barokk stílusú bútorokon gyakoriak voltak a dekorációs célokra használt monogramok, valamint a heraldikai címerek.

Lambrequin motívum – Már említettük, hogy a barokk korszakra a fényűző textíliák voltak jellemzőek, és e szövetek jellemzőit más médiumokban is felhasználták. A lambrequin nevű rojtos szövetmotívum az egyik leggyakrabban látható.

A barokk stílus fő átvevői a franciák voltak. XIV. Lajos uralkodása jelentette a reneszánsz végét és ennek a nagy hatású stílusnak a kialakulását, amelyet gyakran a francia korszak stílusai közül a legpompásabbnak tartanak – írja az V&A. Ebben a korszakban virágoztak a nagyszerű bútortervezők és asztalosok. Andre Charles Boulle XIV. Lajos király asztalosmestere volt, és az egyik legnagyobb művész volt az ébenfát teknőspáncéllal, sárgarézzel és más fémekkel való berakás terén. Ő készítette azokat a pompás darabokat, amelyeket a barokk XIV. Lajos korához tartozónak ismerünk.

A barokk kor bútorainak eredetileg esztergált vagy talapzatos lábai, később pedig ívelt lábai voltak. A múzeum szerint ebben az időszakban váltak általánossá a kis, kerek és hosszúkás asztalok és konzolok. Nagyon divatosak voltak a ládák és szekrények, sokszor intarziás fapanelekkel. Az asztalosok elsősorban tölgyet, diót, gesztenyét és ébenfát használtak. A díszítések nagy részét rózsafából, szantálfából, tulipánfából és más egzotikus fából készítették.

A barokk bútorok alapformája is jellegzetes: az ívelt lábak a korszak védjegyei. Ezek a kézzel készített darabok túlnyomórészt Olaszországból érkeztek, és a legjobb faanyagokból készültek. A kárpitozott darabokat ruhával vagy bőrrel boríthatták, de a fa mindig kiemelkedő szerepet játszott minden barokk stílusú bútoron.

A barokk bútorok első darabjait átlátszó lakkréteggel vonták be – mutat rá Stip. Idővel a preferenciák megváltoztak, és különböző típusú barokk stílusú bútorok készültek. A gazdagok körében státuszszimbólumként nagyon népszerűek voltak az aranyozott fával festett darabok. Néha ez a festék – arany vagy fehér színben – repedezett felületű volt.

A barokk és a rokokó stílus közötti különbség

A könnyedebb, kecsesebb rokokó stílus Franciaországból származik, és a barokk korszak végén jelent meg. Valójában általában a barokk korszak egyik alcsoportjának tekintik, jegyzi meg az SF Gate HomeGuides. Sőt, egyes történészek késő barokknak nevezik. A rokokó egy olyan stílus, amelyet a belsőépítészetben és a művészetekben a művészek és a tervezők használtak, de az építészek nem. Ettől függetlenül ez egy rövidebb stíluskorszak volt: A barokk korszak a 17. századot ölelte fel, a rokokó korszak azonban az 1730-as évektől az 1760-as évekig tartott, ami XV. Lajos idejére esett.

A rokokó kifejezés a francia rocaille szóból származik, amely a kagylóval borított kőmunkát jelölte, amellyel mesterséges barlangokat díszítettek – írja a Britannica. A Rocaille arra is utal, hogy a franciák szerették a kagyló alakú kőkerteket elrendezni.

Míg a barokk pazar és súlyosabb – “komolyabb” – volt, addig a rokokót könnyedebbnek, frivolabbnak, fantasztikusabbnak és szeszélyesebbnek tartják. A díszítés jellemzően az áramlás érzetének megteremtésére szolgált, különösen az absztrakt és aszimmetrikus részletek használatával. Gyakran ázsiai hatásokat is tartalmazott, mint például a chinoiseries. A Távol-Kelettel folytatott kereskedelem befolyásolta a díszítőmotívumokat, és ezek a minták és a lakkozás egyre divatosabbá váltak.

A stílus “a francia királyi udvarok unalmas és ünnepélyes barokk dizájnjai elleni lázadásként alakult ki Versailles-ban”. A rokokó korszak általános hangulata a kényelemről, a melegségről, a magánéletről és a kötetlenségről szólt, szemben a nehézkes barokk stílussal, amely szintén azt volt hivatott képviselni, hogy Isten és az egyház hatalmas.”

A DenGarden szerint a belső tér és annak elemei úgy érezték, hogy egy organizmust alkotnak, hogy harmonizáljanak és egységes hatást keltsenek. Az egyedi készítésű darabok részei voltak annak a törekvésnek, hogy olyan belsőépítészeti dekorációt hozzanak létre, amely összeilleszkedik. Sok tervezést igényelt a bútorok elhelyezése, a darabok formái és az elemek dekoratív jellemzői.

A rokokó stílus is az intimitást elősegítő egyszintes szalont támogatta, és nem annyira a vendégek lenyűgözésére összpontosított, mint a barokk korszak a kétszintes szobáival. Ebben a korszakban jelent meg a budoár, valamint az olyan örömöknek szentelt szobák, mint a játék, a zene és az olvasás. Ebben a korszakban alakították ki a nyugágyat.

Ahelyett, hogy teljesen újrakezdték volna, a gazdag birtokosok megtartották otthonaik barokk építészetét, de a belső terekben könnyedebb, nőiesebb stílusban újították fel a vakolatokat, falfestményeket, tükröket, bútorokat és porcelánokat.

A barokk és rokokó bútorokat nézve elég hasonlónak tűnnek. Mindkettő erősen díszített, görbe lábakkal – néha állati lábakkal – és tekercsek, levelek és kagylók bonyolult díszítéseivel. De ha közelebbről megnézzük, a különbségek kezdenek kirajzolódni: A rokokó bútorok finomabbak és nőiesebbek, és az elefántcsont, az arany és a pasztellszínek világosabb árnyalatait használják. A székek lábai vékonyabbak, az ülések organikus formájúak és a karok szélesebbek. Ráadásul a szimmetria nem kritikus. A rokokó stílus kárpitozása hasonló a barokkéhoz, de a brokátellek és a virágos vagy festett selymek közé tartozik.

A rokokó enteriőrök gyakran kiemelik a nagy kandelábereket, pompás csillárokat és falikarokat, amelyeket a hangulatos tér megteremtésére használnak. A tükrök is hangsúlyosan szerepelnek, hogy fokozzák a nyitott tér érzetét. Pazarul aranyozott kereteiket gyakran virágos faragványokkal díszített falakra akasztják.

Míg mindkét stílus a művészeteket helyezi előtérbe, a rokokó művészet pasztellszíneket, szerpentines íveket használ, és könnyedebb témákat, például romantikus szerelmet és portrékat mutat be. A barokk művészet sötétebb, drámaibb és színpadiasabb.

A rokokó stílus népszerűsége az 1750-es évekre kezdett csökkenni. A franciaországi kritikusok támadták trivialitását és túlzott díszítését, ami az 1760-as években a szigorúbb neoklasszicizmushoz vezetett.

Nézd meg a galériában

Megtekintés a galériában

Nézet a galériában

Igen, mindegyik stílusnak megvannak a maga jellegzetességei, de mivel a rokokó a barokk korszakból nőtt ki, elég sok hasonlóságuk van. Ezek a közös vonások megkönnyítik a darabok keverését. Azok, akik szeretik ezeknek a stílusoknak a díszes jellegét, örömmel használhatják a teljes barokkot egy térben. Ugyanakkor teljesen elfogadható, hogy a mai modern belső terekbe csak néhány barokk és rokokó bútordarabot építsenek be, így azok, akik általában a letisztultabb vonalakat kedvelik, még mindig be tudnak vinni egy kis aranyozott szeszélyt egy enteriőrbe.