A szerotonerg degeneráció kiemelkedő szerepe az apátiában, a szorongásban és a depresszióban a de novo Parkinson-kórban

Lásd SCHRAG AND POLITIS DOI101093/AWW190 A cikkhez fűzött tudományos kommentárt: Az apátia, amely külön-külön vagy depresszióval és szorongással együtt fordulhat elő, az egyik leggyakrabban előforduló neuropszichiátriai tünet Parkinson-kórban. A patofiziológiai bizonyítékok arra utalnak, hogy a parkinsonos apátia elsősorban a mezolimbikus dopaminerg denerváció következménye, de a szerotonerg elváltozás szerepét még soha nem vizsgálták, annak ellenére, hogy jól ismert a depresszió és a szorongás patogenezisében való részvétele. E hiányosság pótlására itt a de novo Parkinson-kór tiszta modelljével foglalkozunk, az antiparkinsonos kezelés zavaró hatásai nélkül. Tizenöt apatikus (Lille Apathy Rating Scale pontszámok ≥ -21) és 15 nem apatikus (-36 ≤ Lille Apathy Rating Scale pontszámok ≤ -22) gyógyszer-naiv de novo parkinsonos beteget vontak be a jelen vizsgálatba, és részletes klinikai vizsgálaton és pozitronemissziós tomográfiás képalkotáson estek át, mind dopaminerg (n = 29), mind szerotonerg (n = 27) preszinaptikus transzporter radioligandok alkalmazásával. Az apatikus parkinsonos betegek magasabb depressziós (P = 0,0004) és szorongásos (P = 0,004) pontszámokat mutattak – a Beck Depressziós Leltár, illetve a State-Trait Anxiety Inventory B része alapján – a nem apatikus betegekhez képest, akik nem különböztek az életkoruknak megfelelő egészséges alanyoktól (n = 15). A kontrollokhoz képest a nem apatikus parkinsonos betegeknél elsősorban dopaminerg denerváció (n = 14) volt kimutatható a jobb oldali mag caudatusban, a kétoldali putamenben, a thalamusban és a pallidumban, míg a szerotonerg innerváció (n = 15) meglehetősen megmaradt. Az apatikus parkinsonos betegek a kontrollokhoz képest kombinált és kiterjedt dopaminerg (n = 15) és szerotonerg (n = 12) degenerációt mutattak a kétoldali caudatus magokban, a putamenben, a ventrális striatumban, a pallidumban és a talamuszban, de specifikus kétoldali dopaminerg zavar a substantia nigra-ventrális tegmentális terület komplexen belül, valamint specifikus szerotonerg elváltozás az insulában, az orbitofrontális és a subgenualis elülső cinguláris agykérgen belül. A két parkinsonos csoport összehasonlításakor az apatikus betegek elsősorban a ventrális striatumban, az elülső cinguláris agykéreg dorzális és subgenualis részében, kétoldalt, valamint a jobb oldali caudatum magban és a jobb oldali orbitofrontális kéregben mutattak nagyobb szerotonerg elváltozást. A regressziós elemzések azt is kimutatták, hogy az apátia súlyossága ráadásul elsősorban a jobb oldali elülső caudatum mag és az orbitofrontális kéreg specifikus szerotonerg elváltozásaihoz kapcsolódott, míg mind a depresszió, mind a szorongás mértéke elsősorban a kétoldali subgenualis részek és/vagy az elülső cinguláris kéreg jobb hátsó részének szerotonerg zavarához kapcsolódott, anélkül, hogy a dopaminerg degenerációnak kiemelkedő szerepe lett volna e három nem-motoros tünet patogenezisében. Összességében ezek az eredmények rávilágítanak a szerotonerg degeneráció kiemelkedő szerepére a Parkinson-kór kezdetén jelentkező neuropszichiátriai tünetek kifejeződésében.