[A térdízület artrolízise]

Ez a kiadvány két részből áll, amelyek közül az első az artrolízis mint egyszerű lágyrész-eljárás meghatározásával foglalkozik. Ezt határolja el az arthroplastikától. A második részben az artrolízis eredményei kerülnek bemutatásra. A térdízületi merevség kezelésére háromféle kezelési mód lehetséges: az ízület altatásban történő manuális mobilizálása, az artroszkópos műtét és a “nyílt” artrolízis. A szerzők a nagy mennyiségű hosszú távú tapasztalat miatt a harmadik kezelési módra koncentrálnak. Az esetek többségében a térdízületi merevséget az immobilizáció és a poszttraumás és posztoperatív hatások okozzák, amelyek magát az ízületet vagy az ízület környékét érintik. Morfológiai lelet az intraartikuláris összenövések a recessusban, valamint az ízületi felszínek között, a capsula-ligamentum rendszer visszahúzódása, valamint az izmok, inak és a lágyrészek csúszólemezeinek zsugorodása és hegesedése által okozott extraartikulárisan elhelyezkedő akadályok. A nyitott artrolízis a konzervatív kezelés sikertelensége után és a térdízület súlyos merevsége esetén javallott. A műtéti artrolízishez számos követelménynek kell megfelelni, amelyeket részletesen meghatározunk. Különösen fontos a műtét előtti tájékoztatás a betegnek adott kezelésről. A műtéti módszereket, beleértve a posztoperatív kezelést is, csak röviden ismertetjük, mert az eredmények bemutatása a dolgozat fő célja. Nyolcvanöt olyan beteget (94%) vizsgáltak meg személyesen, akiknél nyílt arthrolízist végeztek. A többi betegre vonatkozó információkat az orvosi feljegyzésekből, például az elbocsátáskor végzett vizsgálatból vagy az ambulancián történt utolsó megjelenésből nyertük. Az átlagos követési idő 5 év és 4 hónap volt, 6 hónap és 14,25 év között. Az eredmények sok szempontból differenciáltak, míg a műtétet követő ízületi mozgékonyság úgynevezett relatív javulása a fő érdekesség. Jól meghatározott kritériumokat tettek közzé és alkalmaztak. Az eredményeket az ízületi merevség súlyossága szerint sorolták fel. Az ízületi merevség négy fokozatát különböztetik meg, a IV. fokozattól, a legsúlyosabb formától, amelynek műtét előtti maximális ízületi mozgékonysága 30 fok, az I. fokozatig, amelynek maximális ízületi mozgékonysága 90 fok. A műtéti eljárások összességében közel 100%-os javulást eredményeztek a műtét előtti leletekhez képest. Az eredményeket az életkor, a műtéti módszerek, a korábbi műtétek és az utánkövetés különböző szakaszai tekintetében mutatjuk be.