A takarmányok alaptípusai

Egyéb melléktermékekből származó takarmányok

A takarmányok nagy része az emberi fogyasztásra szánt gabonafélék kereskedelmi feldolgozásából származó melléktermék vagy maradék. E melléktermék-takarmányok legnagyobb csoportja a búza őrléséből származik, beleértve a búzakorpát, a búzadarát, a búzacsíraőrleményt és a búzaőrleményt. Egyes területeken a sütőipari hulladékokat, például a szikkadt és megmaradt kenyeret, zsemlét és különböző péksüteményeket őrlik és használják töltelékként vagy takarmányként háziállatok és haszonállatok számára. A rizskorpát és a rizshéjat hasonló módon nyerik az emberi táplálkozásra szánt rizst csiszoló malmokból. A kukoricagluténtakarmányt, a kukoricagluténlisztet és a hominitakarmányt az ipari és élelmiszeripari felhasználásra szánt keményítőgyártás melléktermékeként állítják elő.

A sörgabona, a kukoricadesztilláló gabona és oldott magja, valamint a sörélesztő hasznos állati takarmányok, amelyeket a sört és a párlatot előállító erjesztő iparágak szárított maradványaiból gyűjtenek. Az ananászkonzervgyárak hulladéktermékei közé tartozik az ananász korpa vagy pép és a növény silózott levelei. Az állatok húsfeldolgozását végző vágóhidak és húsfeldolgozó üzemek melléktermékei közé tartoznak az olyan takarmányok, mint a hús- és csontliszt, az állati maradványok (a vágóhídi zsír kiolvasztása után visszamaradt állati maradványok), a húsmaradékok, a vérliszt, a baromfihulladék és a tollliszt. A halfeldolgozó üzemek különböző típusú és minőségű halliszteket állítanak elő. Ezek az állati melléktermékek jellemzően 50 százalékban vagy annál több jó minőségű fehérjét, valamint kalciumot és foszfort tartalmazó ásványi anyagokat tartalmaznak. A párolt csontliszt különösen magas ezekben a fontos ásványi anyagokban. A szárított sovány tej, a szárított tejsavó és a szárított író a tejiparból származó takarmányozási melléktermékek.