A tengeri nyúl (Aplysia fasciata) felhasználása a kikötők és öblök tengeri szennyezésének biomonitorozásában

Tanulmányunkban a texasi Laguna Madre alsó szakaszából származó tengeri nyúl (Aplysia fasciata) lágy szöveteinek nehézfém-koncentrációját vizsgáltuk. A szövetekben lévő nehézfémek a Se > As > Pb > Cd után következtek. A koncentrációk As (BDL-28,08), Cd (BDL-5,50), Pb (BDL-12,85) és Se (4,25-93,43 ppm) között mozogtak. A szöveti As-, Cd-, Pb- és Se-szintek mediánja meghaladta az expozíciós szintet. Szignifikáns kapcsolatok fordultak elő fém-fém (AsCd, AsPb, CdPb, CdSe és PbSe) esetén, fém-szövet (jelentős Se felvétel a belélegző és kilélegző szifonokban és As a hepatopancreasban) és fém-fém szöveten belüli (AsPb a hepatopancreasban és CdPb az emésztő cecumban) elemzések (p < 0.05). A bioakkumulációs faktorok (BAF) azt sugallták, hogy az inhalációs szifon, a hepatopancreas és az emésztő cecum a Cd makrokoncentrátoraiként, a hepatopancreas és az emésztő cecum a Pb makrokoncentrátoraként működnek, és minden szövet dekoncentrátor volt az As és Se esetében. A nehézfémek bioakkumulátoraként az Aplysia a kikötők és öblök tengeri szennyezésének bioindikátoraként került értékelésre.