A világ legújabb országának megalakítására tett kísérlet, Bougainville előtt áll az út

“A nép beszélt” – mondta Albert Punghau, Bougainville egyik tisztviselője a régió Pápua Új-Guineától való függetlenségéről tartott népszavazásról.

Majdnem háromhetes szavazás és számlálás után a december 11-én bejelentett eredmények szerint a dél-csendes-óceáni szigetcsoport lakói elsöprő többséggel szavaztak a Pápua Új-Guineától való elszakadásra és saját nemzet megalakítására.

A népszavazáson a bougainvilleieket arról kérdezték, hogy nagyobb autonómiát vagy teljes függetlenséget szeretnének-e. A szavazók közel 98%-a a függetlenséget választotta, 87,4%-os részvételi arány mellett, a népszavazási bizottság szerint.

Az eredmények után “Mindannyian kiabáltunk és ujjongtunk, és kitört a mennydörgés” – mondta Punghau, Bougainville békeegyezmény végrehajtásáért felelős minisztere az NPR-nek.

Hozzátette, hogy ő és kollégái könnyek között énekelték a regionális himnuszt. Az iskola díszterme, ahol összegyűltek, Bougainville ideiglenes fővárosában, Buka Townban, tele volt “örömmel és boldogsággal” – mondja.

Most kezdődik a kemény munka. A népszavazás nem kötelező érvényű. A közel 250 ezer lakosú Bougainville nem válik automatikusan független országgá. Kormányának meg kell tárgyalnia a Pápua Új-Guineától való elszakadás feltételeit, amelynek parlamentjének aztán jóvá kell hagynia a megállapodást. A folyamat hónapokig vagy akár évekig is eltarthat.

Eközben Ausztrália, Új-Zéland, Kína és az Egyesült Államok szorosan figyeli, hogy ez a csendes-óceáni szigetország a Nyugat és Kína közötti diplomáciai befolyásért folytatott legújabb csatatérré vált.

Egy zűrös kapcsolat

A népszavazás “történelmi pillanatot” jelent – mondja Punghau – a bougainvilleiek számára, akik évtizedek óta zavargások és kitelepítések közepette élnek. Azt mondja, a szavazás célja, hogy “kijavítsa a múlt hibáit”, amelyek arra nyúlnak vissza, amikor a bougainville-iakat az 1700-as és 1800-as években brit és német gyarmatosítók rabszolgasorba taszították.

A Louis Antoine de Bougainville francia felfedező után elnevezett régió szigetek és atollok egy csoportja, amely Pápua Új-Guinea szárazföldjétől közel 600 mérföldre keletre fekszik. Bár csak mintegy 3600 négyzetmérföld, Bougainville Pápua Új-Guinea egyik leggazdagabb nyersanyagokban, rézben, aranyban és tonhalban bővelkedő területe.

Nem látja a fenti térképet? Kattintson ide.

Az, hogy a területükön található erőforrások kitermeléséből évek óta nem részesülnek ugyanolyan haszonból, mint Pápua Új-Guinea többi része, hozzájárult ahhoz, hogy a régió évtizedek óta függetlenségért kiált.

“A földünket a beleegyezésünk nélkül használták bányászatra, és soha nem profitáltunk belőle” – mondja Punghau. “Röviden: kizsákmányoltak, dehumanizáltak minket, és végre, végre szabadok vagyunk.”

Sok bougainville-i azt is mondja, hogy kulturális és etnikai különbségek vannak a népük és a szárazföldön élők között. Punghau azt mondja, hogy Salamon-szigetekiként azonosítják magukat, “nem pedig pápua-új-guineaiakként.”

Bougainville már kétszer is megpróbálta kikiáltani a függetlenségét. Az első alkalom 1975-ben volt, amikor Pápua Új-Guinea függetlenséget kapott Ausztráliától, de Bougainville nyilatkozatát nemzetközileg nem ismerték el. Újabb kísérletet tett 1990-ben, a brutális polgárháború idején. Pápua Új-Guinea hadserege blokádot vezetett be, hogy megakadályozza, hogy minden élelmiszer, orvosi ellátás és üzemanyag eljusson Bougainville-be. A blokádot 1994-ben feloldották; a polgárháború hivatalosan 1998-ban ért véget.

Az ausztrál székhelyű Lowy Institute a polgárháború halálos áldozatainak számát 10.000-15.000-re teszi, “főként megelőzhető betegségek és gyógyszerhiány miatt.”

A 2001-ben Új-Zéland közvetítésével létrejött békemegállapodás Pápua Új-Guinea és Bougainville között létrehozta az autonóm bougainville-i kormányt, amely azóta is működik a régióban. Saját végrehajtó, törvényhozó és igazságszolgáltatási ággal, saját rendőrséggel rendelkezik, és számos döntést hozhat a PNG-kormány felügyelete nélkül. A békeszerződés azt is kimondta, hogy Bougainville 2020 közepéig függetlenségi népszavazást tarthat.

“Ezt tehát a kollektív gyógyulás pillanatának is tekinthetjük” – mondja Gianluca Rampolla, az ENSZ pápua-új-guineai rezidens koordinátora.

Ezúttal Bougainville függetlenségi pályázata más lehet. A két fél a közel 20 évvel ezelőtti békemegállapodás aláírása óta tervezi ezt a pillanatot. Rampolla szerint a melanéz kultúrában nagyon fontos a konszenzus, és a két kormány között nagyfokú bizalom alakult ki. “Jelenleg a legjobbak a feltételek ahhoz, hogy kölcsönösen konszenzusos megállapodásra jussunk a régió végleges politikai státuszáról” – mondja.

A tárgyalások várhatóan januárban kezdődnek. A bougainville-i vezetőknek a pápua-új-guineai kormánnyal kell majd tárgyalniuk olyan szempontokról, mint a határok, a kereskedelem, a diplomácia és a biztonsági erők. Ezután a PNG parlamentjének ratifikálnia kell a megállapodást.

“Azt akarjuk, hogy ez a válás a lehető legbarátságosabb legyen” – mondja Stewart Patrick, a Council on Foreign Relations vezető munkatársa. Szerinte ez egy nehéz harc lesz, de “semmiképpen sincsenek elkárhozva.”

Az új Bougainville megszületése

Az újonnan függetlenné vált országok számos problémával szembesülnek, és az évek során az eredmények foltokban maradnak.

Például a konfliktusból kilábaló országoknak néha nehézséget okoz a politikai intézmények, például a politikai pártok és a bíróságok kiépítése, mondja Patrick. A 2011-ben Szudántól függetlenné vált Dél-Szudánra és a különböző frakciók közötti folyamatos küzdelmekre utal.

A polgárháború kitörése előtt Bougainville gazdag tartomány volt, “rendkívül kedvező társadalmi-gazdasági mutatókkal az ország többi részéhez képest” – olvasható a Pápua Új-Guinea Nemzeti Kutatóintézet 2018-as jelentésében. Pápua Új-Guinea 20 tartománya közül itt volt a második legmagasabb az egy főre jutó jövedelem, itt volt a legmagasabb a várható élettartam, a legalacsonyabb a csecsemőhalandóság és a második legalacsonyabb az iskolázatlanok aránya.

Amióta azonban a katonai blokád alatt összeomlott a gazdasága, a bougainvilleiek leginkább a mezőgazdaságtól és a kisipari bányászattól függenek. Bár hivatalos statisztikák nem állnak rendelkezésre Bougainville gazdaságáról, a PNG Nemzeti Kutatóintézet becslése szerint a régió egy főre jutó GDP-je körülbelül 1100 dollár, és nagymértékben függ a központi kormány pénzétől.

Míg Bouginaville-ben a függetlenné válás után a bányászat újjáélesztéséről beszéltek, Patrick szerint fontos lesz egy kiegyensúlyozott és változatos gazdaság kialakítása is, amely nem függ túlzottan egyetlen bevételi forrástól.

Amikor egy országnak hirtelen gazdasági szerencséje van, az “gyakran nem vezet jó fejlődéshez” – mondja Patrick. Kelet-Timor, egy másik kis szigetország Ausztráliától északra, egy példa erre, mondja.

Az Indonéziától való függetlenség 2002-es elnyerése után Kelet-Timor fiatal kormánya a tengeri olaj- és gázkitermelésből származó bevételekre fogadott. A Bayu-Undan olaj- és gázmező dollármilliárdokat hozott, de nem elég munkahelyet – számolt be a Bloomberg News. Most Kelet-Timor a gazdaság diverzifikálásáért küzd, miközben megpróbál küzdeni a burjánzó korrupció ellen.

Nemzeti egység megteremtése

Noha Pápua Új-Guinea kormánya támogatta a népszavazás megtartását – a békeszerződés jogilag kötelezte erre -, vezetői máris jelezték, hogy jobban szeretnék, ha Bougainville nem nyerne teljes függetlenséget. A népszavazás eredményét követő napokban James Marape PNG miniszterelnöke Bougainville-be repült, és olyan forgatókönyvet javasolt, amelyben “az önrendelkezés nem sérül, és PNG nemzeti egység iránti vágyát elfogadják”.”

Nehéz lesz Bougainville vezetőinek elfogadniuk a függetlenségnél kisebb eredményt, mondja Anna Powles, az új-zélandi Massey Egyetem biztonsági főelőadója.

“A tárgyalások elhúzódnak, és a PNG tárgyalócsoportja kompromisszumos megállapodást fog ajánlani” – mondja Powles. Bougainville vezetőinek kezelniük kell majd az elvárásokat és a csalódottságot, amely a térségben felgyülemlhet.”

Kína lépései

Ausztrália és Új-Zéland szorosan figyeli, mi történik ezután, különösen, mivel Kína egyre több pénzt költ a térségben. Az Egyesült Államok segített finanszírozni Bougainville népszavazását, hogy korlátozza Kína elkötelezettségét a világ talán legújabb nemzetével kapcsolatban. Powles szerint a kínai diplomaták mégis már évek óta Bougainville-ben vannak, próbálnak kapcsolatokat kiépíteni a kulcsfontosságú politikusokkal, és ajánlatokat tesznek a bányászat, a halászat és a mezőgazdaság területén, hogy segítsenek a régió gazdaságának kiépítésében.

Kína más csendes-óceáni régióknak is udvarol, amelyek erős vágyat mutatnak a függetlenségre, mint például a franciaországi Új-Kaledónia, az indonéziai Nyugat-Pápua tartomány és a pápua új-guineai Új-Írország, mondja Powles. Bougainville példája most felbátoríthat néhányat ezek közül a helyek közül.

“Ha Bougainville függetlenné válik, az felerősíti a többi önrendelkezési igényt a Csendes-óceánon” – mondja Powles. Ez nemcsak “több sakkfigurát jelenthet a régióban” – mondja -, hanem a csendes-óceáni szigetek vezetői, akik úgy érzik, hogy a globális hatalmak kevésbé támogatják őket, különösen, ha a klímaváltozás egzisztenciális fenyegetéséről van szó, több lehetőséget – és talán még jobb partnereket – kaphatnak, akikkel együtt dolgozhatnak a jövőben.

Punghau azt mondja, reméli, hogy amikor Bougainville országgá válik – számára ez csak akkor és nem akkor kérdés, ha -, a nagyhatalmak, mint Kína, Oroszország és az Egyesült Államok egyenrangú partnerként tekintenek majd rá.

Előre a Pápua Új-Guineától való függetlenségről szóló tárgyalásokra koncentrál.

“Rengeteg munka van” – mondja – “de jó, hogy elszántak vagyunk, hogy szembenézzünk a kihívásokkal, elszántak vagyunk, hogy megvalósítsuk népünk álmát”.