Abamektin mint mezőgazdasági felhasználású peszticid

Az avermectinek a Streptomyces avermitilis nevű talajszervezet által termelt makrociklikus laktonok családja, amelyeket az 1970-es évek közepén fedeztek fel az anthelmintikus tulajdonságokkal rendelkező természetes termékek keresésének közvetlen eredményeként. A fermentáció fő összetevője, az Avermectin B1 (abamektin) az előzetes laboratóriumi vizsgálatok során szintén erős aktivitást mutatott ízeltlábúakkal szemben, és ezt követően világszerte számos mezőgazdasági és kertészeti kultúra fitofág atkái és rovarkártevői ellen fejlesztették ki. A főbb alkalmazások, amelyekre az abamektint jelenleg törzskönyvezték, a dísznövények, citrusfélék, gyapot, körte és zöldségnövények esetében 5-27 gramm abamektin/hektár közötti mennyiségben, lombpermetként történő felhasználás. Az abamektin alacsony toxicitást mutat a nem célzott hasznos ízeltlábúakra, ami felgyorsította az integrált növényvédelmi programokban (IPM) való elfogadását. Az abamektin mezőgazdasági felhasználásának az emberre és a környezetre gyakorolt biztonságosságát széles körű vizsgálatokkal támasztották alá. Az abamektin fényre nagyon instabil, és a mezőgazdasági alkalmazásokat követően a növény- és talajfelületeken, valamint a vízben gyorsan lebomlik. Azt is megállapították, hogy az abamektint a talajban élő mikroorganizmusok könnyen lebontják. Az abamektin szermaradványai a terményekben vagy azok felületén nagyon alacsonyak, jellemzően kevesebb, mint 0,025 ppm, ami a kezelt termények betakarításából vagy fogyasztásából eredő minimális emberi expozíciót eredményez. Ezenkívül az abamektin nem marad meg és nem halmozódik fel a környezetben. Instabilitása, valamint alacsony vízoldékonysága és szoros talajhoz kötődése korlátozza az abamektin biológiai hozzáférhetőségét a nem célszervezetekben, továbbá megakadályozza, hogy a talajvízbe kimosódjon vagy a vízi környezetbe kerüljön.