Acrodermatitis enteropathica

Biztos, hogy a betegnek ez a betegsége? Melyek a betegségre jellemző leletek?

Az Acrodermatitis enteropathica (AEZ) egy ritka autoszomális recesszív rendellenesség, amelyet egy hibás cinkkötő fehérje okoz a bélben, és amely jellegzetes akrális és periorekciós bőrkitörést, hasmenést, hajhullást és gyenge növekedést eredményez az anyatejtől való elválasztás után.

Az AEZ leggyakoribb tünetei közé tartozik a hasmenés, bőrgyulladás és demencia (vagy kedvetlenség) klasszikus hármasa. A bőrgyulladás pikkelyes, kérges, hólyagos-bolyhos foltokból áll, amelyek a távoli végtagokat és a perioperatív területeket (szem, orr, száj, végbélnyílás, nemi szervek) érintik. A hajhullás és a gyengélkedés elmaradása gyakori tünetek, és a hasmenés súlyos lehet.

A klinikai tünetek általában az anyatejtől való elválasztást követő 4-6 héten belül jelentkeznek. A kezdetben jó növekedéssel és fejlődéssel rendelkező gyermekek hirtelen leesnek a növekedési görbéről, amikor a klasszikus tünetek megjelennek. Gyakran fokozott a fertőzésekre való fogékonyság, és a sebgyógyulás is károsodhat. Gyakran előfordul a cutan candidiasis, különösen az erodált területeken, például a pelenkák területén.

Mely más betegség/állapot osztozik e tünetek némelyikén?

A cinkhiányos étrend, a cinkpótlás nélküli teljes parenterális hyperalimentáció és a cink malabszorpcióval járó gasztrointesztinális rendellenességek, például a gyulladásos bélbetegség és a cisztás fibrózis, az AEZ-től megkülönböztethetetlen klinikai képet produkálhatnak. A gasztrointesztinális betegségek azonban fehérje-, zsír-, kalória-, több vitamin- és nyomelemhiányt is eredményezhetnek, amelyeket a cinkpótlás csak részben korrigál.

Mi okozta a betegség kialakulását ebben az időben?

Az AEZ-ben egy hibás cinkkötő fehérje a csecsemő bélrendszerében szelektív cink-malabszorpciót eredményez. Az emberi tej tartalmaz egy transzporterfehérjét, amely potenciálja a cinkfelszívódást és kompenzálja a hibát az érintett csecsemőknél. Az elválasztás után a kompenzáló cink transzporter már nem áll rendelkezésre, és a cinkraktárak 4-6 héten belül kimerülnek.

Milyen laboratóriumi vizsgálatokat kell kérnie a diagnózis megerősítéséhez? Hogyan kell értelmeznie az eredményeket?

A diagnózis a plazma cinkhiányának kimutatásától függ (normál koncentráció >55 µg/dl). Az AZE-ben szenvedő csecsemők szintje általában kevesebb, mint 55 μg/dl, és a szint akár 20 µg/dl is lehet. A vizelet cinkszintje általában szintén alacsony.

Gondoskodni kell arról, hogy olyan fecskendőket és gyűjtőcsöveket használjunk, amelyekben nincs kimutatható cink. A cinkfüggő metalloenzimek, például az alkalikus foszfatáz szintje szintén alacsony; ezek könnyen és gyorsan meghatározhatók, és a diagnózisra utalnak. Specifikus genetikai markerek nem állnak rendelkezésre.

Segíthetnek-e a képalkotó vizsgálatok? Ha igen, melyek?

A képalkotó vizsgálatoknak nincs értékük az AEZ-gyanús betegek értékelésében.

A diagnózis megerősítése

Az AEZ-t sajnos nehéz lehet megkülönböztetni más, cinkhiánnyal összefüggő rendellenességektől, például a cisztás fibrózistól, különösen akkor, ha a tünetek hosszú ideig, pl. több hónapon keresztül fennállnak. A cinkpótlás azonban önmagában az AEZ (és az izolált szerzett táplálkozási cinkhiány) tisztulását eredményezi, de a többi táplálkozási hiánybetegség esetében csak minimális javulást biztosít.”

Ha meg tudja erősíteni, hogy a betegnek ez a betegsége van, milyen kezelést kell kezdeni?

Az AEZ kezelése cinkpótlást igényel. A normál napi cinkadag felnőtteknél 15 mg, és 100 mg cink-szulfát (amely csak 22 mg elemi cinket tartalmaz) 100 mg-os adagja felnőtteknél néhány napon belül drámai javulást eredményez.

A csecsemőknek ajánlott adag 5-10 mg/kg/nap cink-szulfát. Egész életen át tartó cinkpótlásra van szükség, és nagyobb adagokra lehet szükség a serdülőkori növekedési hullám és a terhesség alatt.

Melyek az egyes kezelési lehetőségekhez kapcsolódó mellékhatások?

A cinkterápiához kapcsolódó elsődleges szövődmény a hasmenés. Ez minimalizálható a cink-glükonát adásával, amely általában jobban tolerálható, és kevesebb hasmenéssel jár, mint a cink-szulfát esetében tapasztaltak.

Milyen lehetséges kimenetelei vannak a betegségnek?

A korai diagnózis fontos, és az élethosszig tartó cinkpótlás mellett a prognózis kiváló.

Mi okozza ezt a betegséget, és milyen gyakori?

Az Alzheimer-kór világszerte 500 000 gyermekből 1-re becsült gyakorisággal fordul elő, és nincs faji vagy nemi előszeretettel. Bár az étrendi cinkhiány a legtöbb iparosodott országban nem jelent problémát, a fejlődő világban, ahol a gyermekek akár 40%-a is érintett lehet, ez jelentős tényező.

Az autoszomális recesszív rendellenesség hibáját a 8q24-re lokalizálták, és a specifikus hibát az SLC9A4 génben azonosították, amely a ZIP4 transzportert kódolja. Az SLC9A4 mutációinak rutinvizsgálata még nem áll rendelkezésre.

Hogyan okozzák ezek a kórokozók/gének/expozíciók a betegséget?

A cink transzporterek hibáinak jelenléte a bélben történő hibás cinkfelszívódást, a cink intracelluláris szabályozásának rendellenességét, a cinkfüggő enzimek csökkent szintézisét és működését, valamint az AEZ klinikai leleteit eredményezi.

Milyen szövődményekre lehet számítani a betegség vagy a betegség kezelése során?

A diagnózis késedelmes felállítása az AEZ fent tárgyalt összes megnyilvánulásához és végső soron a fertőzés és az alultápláltság miatti halálhoz vezethet.

Megtalálhatók-e további laboratóriumi vizsgálatok; akár olyanok is, amelyek nem állnak széles körben rendelkezésre?

Az SLC9A4 gén hibáinak vizsgálata bizonyos kutatólaboratóriumokban rendelkezésre állhat.

Hogyan lehet megelőzni ezt a betegséget?

Az érintett nők fokozott cinkpótlása a terhesség alatt megelőzi az AEZ finom vagy nyílt kifejeződését, mivel a cink iránti megnövekedett igény miatt. A cinkben szegény táplálkozásból eredő cinkhiány megnyilvánulásai cinkpótlással megelőzhetők, különösen a fejlődő világ kisgyermekeinél.

A gén ritka és az öröklődés autoszomális recesszív, ezért a genetikai tanácsadásnak a korai diagnózisra kell összpontosítania a tipikus klinikai tünetekkel jelentkező csecsemőknél.

Mi a bizonyíték?

Maverakis, E, Fung, MA, Lynch, PJ. “Acrodermatitis enteropathica és a cinkanyagcsere áttekintése”. J Am Acad Dermatol. 56. kötet. 2007. pp. 116-24.