Acupuncture and moxibustion in the treatment of ulcerative colitis: A randomizált, kontrollált vizsgálat

Célkitűzés. Az akupunktúrát Kínában hagyományosan alkalmazzák a gyulladásos bélbetegségek kezelésében, és egyre gyakrabban alkalmazzák a nyugati országokban is. A vizsgálat célja az volt, hogy megvizsgálja az akupunktúra és a moxibusztion hatékonyságát az aktív fekélyes vastagbélgyulladás (UC) kezelésében. Anyag és módszerek. Egy prospektív, randomizált, kontrollált klinikai vizsgálatban 29 enyhe vagy közepesen aktív UC-ben szenvedő beteget (átlagéletkor 37,8±12,0 év) véletlenszerűen osztottak be a hagyományos akupunktúrában és moxában (TCM-csoport, n=15) vagy a nem akupunktúrás pontok felületes tűzéséből álló látszatakupunktúrában (kontrollcsoport, CG, n=14). Minden beteget 10 ülésben kezeltek 5 héten keresztül, és 16 héten keresztül követték őket. A fő kimeneti mérőszám a vastagbélgyulladás aktivitási indexének (CAI) változása volt a kezelés után; a másodlagos kimeneti mérőszámok az életminőség, az általános közérzet és a szérum gyulladásmarkerek változásai voltak. Eredmények. A TCM-csoportban a CAI 8,0 (±3,7) pontról 4,2 (±2,4) pontra, a kontrollcsoportban pedig 6,5 (±3,4) pontról 4,8 (±3,9) pontra csökkent (TCM versus CG: p=0,048). Mindkét csoportban ezek a változások az általános közérzet (TCM csoport: 3,0 (±1,8) pontról 1,8 (±1,0) pontra; CG: 3,2 (±1,9) pontról 2,2 (±1,7) pontra) és az életminőség (TCM csoport: 146 (±23) pontról 182 (±18) pontra; CG: 157 (±20) pontról 183 (±23) pontra) jelentős javulásával jártak együtt. A TCM és a CG között nem találtak szignifikáns különbséget e másodlagos kimeneti mérések tekintetében. Következtetések. A hagyományos akupunktúra és a látszatakupunktúra közötti hatékonyságbeli különbségek csak a CAI mint fő kimeneti mérőszám esetében voltak kicsik és szignifikánsak. Úgy tűnik, hogy mind a hagyományos, mind a látszat-akupunktúra további terápiás előnyöket nyújt az enyhe vagy közepesen aktív UC-ben szenvedő betegeknél.