ADad 4: a szorongásos zavarok tünetei és klinikai megjelenése serdülők körében egy vidéki közösségi populációban Indiában

Célok: A gyermekek és serdülők szorongásos zavarai (AD) egyedi klinikai jellemzőkkel rendelkeznek és fenotípusos sokféleséget mutatnak. A tünetek megjelenése a tünetek megjelenésének kora, a fejlődési tényezők és a nem tekintetében változik. Ez a tanulmány az AD klinikai megjelenését dokumentálja az indiai serdülők körében, és feltárja a tünetegyütteseket a különböző korcsoportok és a nemek között.

Módszerek: Ötszáz, 11 és 19 év közötti serdülőt toboroztak a keralai Allapuzha kerület Pattanakad ICDS blokkjából, és a szorongás tünetegyütteseinek azonosítása érdekében az önértékelt Screen for Child Anxiety Related Emotional Disorders (SCARED) kérdőív segítségével értékelték, majd ezt követte a diagnózis megerősítése a DSM-IV TR segítségével egy héten belül. A szorongásos tünetek klasztereit és súlyosságát (a folyamatos SCARED-pontszámok alapján) összehasonlítottuk a korai, középső és késői serdülőkori alcsoportok, valamint a nemek között.

Eredmények: Az altípusok között a legdominánsabb szorongásos tünetek a szorongó hangulat voltak, amelyet 12,60%-ban észleltek, ezt követték a kognitív tünetek az esetek 9,94%-ában, végül a fizikai tünetek a vizsgálati minta 9,22%-ában. A tünetcsoportok eltérőek voltak az altípusok között: a pánikbetegségben (PD) gyakoribb volt a szorongó hangulat, a generalizált szorongásos zavarban (GAD) a kognitív tünetek, a fizikai tünetek pedig a szeparációs szorongás (SeAD) és a szociális szorongásos zavarok (SoAD) esetében voltak kiemelkedőek. A szorongásos zavarok súlyossága általában és különböző altípusai többnyire enyhe intenzitásúak voltak, bár jelentős arányban fordult elő a betegség(ek) súlyos formája. A lányok körében az AD súlyossága statisztikailag szignifikánsan magasabb volt, mint a fiúké (P = 0,02). Az életkor tekintetében nem volt szignifikáns különbség a tünetek gyakoriságában vagy a szorongás súlyosságában.

Következtetések: A szorongásos tünetek életkornak megfelelő megjelenésének megértése segíthet a kezelési irányelvek racionalizálásában és a betegség folyamatának jobb megítélését eredményezheti.