[Afázia gyermekeknél]

A gyermekkori afázia egy ritkán előforduló beszéd- és nyelvi rendellenesség. A zavarok azután alakulnak ki, hogy a gyermek már elérte a nyelvi megértés és a verbális kifejezés képességét. Leggyakrabban agyi trauma az oka. A zavar klinikai képe a különböző korcsoportokban változó, és a felnőttekkel ellentétben nem mutat egységes tipológiát. Az esetek többségében a beszédprodukció zavara áll fenn; az írás és a beszédértés problémái ritkábban fordulnak elő (bár a Landau-Kleffner-szindróma esetében elsősorban a beszédértés érintett). Csak egyszer-egyszer diagnosztizálható logorrea és zsargon. A beszéd- és nyelvi zavarok mellett kognitív, motoros és érzelmi problémák is jelentkezhetnek. Ezért több diagnosztikai szintet kell figyelembe venni (pl. klinikai neurológia, neuropszichológia, pszichofiziológia, pszichopatológia). A gyermekkorban szerzett afázia (30%-os hosszú távú nehézségek) lefolyása és prognózisa több tényezőtől függ, mint például az elváltozás etiológiája és kiterjedése, a nyelv funkcionális féltekei dominanciájának kialakulása és a tünetek megjelenése utáni kezdeti gyógyulási sebesség. A gyermek agyának plaszticitása a kompenzáló mechanizmusok forrása, amelyeket a terápiás tevékenységek három, egymással szinkronban alkalmazandó szempontja válthat ki: a beszéd- és nyelvi képzés, a pszichoterápia és a szociális orvoslás elvei és a kiegészítő zavarok kezelése.