Akio Morita

1945 szeptemberében Ibuka rádiójavító műhelyt alapított a lebombázott Shirokiya áruházban a tokiói Nihonbashiban. Morita látott egy újságcikket Ibuka új vállalkozásáról, és némi levelezés után úgy döntött, hogy csatlakozik hozzá Tokióban. Morita apjának finanszírozásával 1946-ban együtt alapították meg a Tokyo Tsushin Kogyo Kabushiki Kaisha-t (Tokyo Telecommunications Engineering Corporation, a Sony Corporation elődje), mintegy 20 alkalmazottal és 190 000 jen kezdőtőkével.

1949-ben a vállalat kifejlesztette a mágneses magnószalagot, és 1950-ben eladta az első magnószalagot Japánban. Ibukának nagy szerepe volt abban, hogy az 1950-es években a Bell Labs a Sony számára licencbe adta a tranzisztoros technológiát, így a Sony az egyik első olyan vállalat lett, amely a tranzisztoros technológiát nem katonai célokra alkalmazta. 1957-ben a vállalat zsebméretű rádiót gyártott (az első teljesen tranzisztoros rádiót), és 1958-ban Morita és Ibuka úgy döntött, hogy átnevezik a vállalatukat Sony Corporationre (a “sonus” – latinul “hang” – és a Sonny-boys a legelterjedtebb amerikai kifejezésből származik). Morita a Sony által gyártott összes termék szószólója volt. Mivel azonban a rádió kissé túl nagy volt ahhoz, hogy elférjen egy ingzsebben, Morita arra kényszerítette alkalmazottait, hogy kissé nagyobb zsebekkel ellátott ingeket viseljenek, hogy a rádió “zsebméretű” megjelenésű legyen.

Morita 1960-ban megalapította a Sony Corporation of America (SONAM, jelenleg SCA rövidítéssel) vállalatot. Ennek során feltűnt neki az alkalmazottak mobilitása az amerikai vállalatok között, ami akkoriban Japánban ismeretlen volt. Amikor visszatért Japánba, arra ösztönözte más vállalatok tapasztalt, középkorú alkalmazottait, hogy értékeljék át karrierjüket, és fontolják meg a Sonyhoz való csatlakozást. A vállalat számos pozíciót töltött be ilyen módon, és más japán vállalatokat is erre ösztönzött. 1961-ben a Sony Corporation volt az első japán vállalat, amelyet amerikai letéti jegyek (ADR) formájában bevezettek a New York-i tőzsdére.

1968 márciusában Morita Japánban közös vállalatot hozott létre a Sony és a CBS Records között, amelynek ő volt az elnöke, hogy “szoftvert” gyártson a Sony hardveréhez.

Morita 1971-ben lett a Sony elnöke, Ibuka helyét vette át, aki 1950-től 1971-ig töltötte be ezt a tisztséget. 1975-ben a Sony kiadta az első Betamax otthoni videokazetta-felvevőt, egy évvel a VHS formátum megjelenése előtt.

Ibuka 1976-ban visszavonult, és Morita lett a vállalat elnöke. 1979-ben bemutatták a Walkman készüléket, amely a világ egyik első hordozható zenelejátszója lett. 1982-ben a Sony piacra dobta a világ első Compact Disc lejátszóját, a Sony CDP-101-et, amely maga is Compact Disc (CD), egy új adattároló formátum, amelyet a Sony és a Philips közösen fejlesztett ki. Ugyanebben az évben a Sony bevezette a 3,5 hüvelykes floppy lemezszerkezetet, amely hamarosan a defacto szabvány lett. 1984-ben a Sony piacra dobta a Discman sorozatot, amely a Walkman márkát kiterjesztette a hordozható CD-termékekre.

Morita elképzelése alatt a vállalat agresszívan terjeszkedett új üzletágakba. Ennek egyik motivációja a “konvergenciára” való törekvés volt, amely összekapcsolta a filmet, a zenét és a digitális elektronikát. Húsz évvel azután, hogy Japánban közös vállalatot hozott létre a CBS Records-szal, a Sony felvásárolta a CBS Records Groupot, amely a Columbia Records, az Epic Records és más CBS kiadókból állt. 1989-ben felvásárolták a Columbia Pictures Entertainmentet is (Columbia Pictures, TriStar Pictures és mások).

Norio Ohga, aki az 1950-es években csatlakozott a vállalathoz, miután Moritának levelet küldött, amelyben elítélte a vállalat magnóinak rossz minőségét, 1989-ben követte Moritát a vezérigazgatói székben.

Morita 1993-ban teniszezés közben agyvérzést szenvedett, és 1994. november 25-én lemondott a Sony elnöki posztjáról, hogy Ohga váltsa őt.

Morita 1993-ban teniszezés közben agyvérzést szenvedett, és 1994. november 25-én lemondott a Sony elnöki posztjáról, hogy Ohga váltsa őt.