Aktinikus granuloma

Egy 46 éves férfi 2 éve tünetmentes erythemás gyűrűs plakkokkal jelentkezett a mellkas felső részén (1. ábra), a nyakon, a hát felső részén és a kézháton (2. ábra). Az elváltozások kis papulákként kezdődtek, amelyek lassan centrifugálisan kiterjedtek, és atrófiás központú gyűrűs plakkokat alkottak. A rutin laboratóriumi vizsgálatok, az antinukleáris antitest és az extrahálható nukleáris antigén tesztek negatívak vagy a normális határértékeken belül voltak. A szövettani vizsgálat aktinikus granulómára utalt (1. függelék, elérhető a www.cmaj.ca/lookup/suppl/doi:10.1503/cmaj.190120/-/DC1 oldalon). Betegünket napvédelemmel kapcsolatban tanácsoltuk, és szájon át szedhető prednizolon 30 mg/napot írtunk fel, 5 mg/hetente 5 mg/nap dózis eléréséig szűkítve, amit 3 hónapig folytattunk. Ekkorra betegünk elváltozásai ellaposodtak, és nem alakultak ki új elváltozások.

Az aktinikus granuloma krónikus, jóindulatú granulomatosus betegség, amely olyan középkorú embereket érint, akik korábban intenzíven napoztak. Jellemzően gyűrű alakú plakkok formájában jelentkezik, a napozásnak kitett területeken emelkedett, erythemás határokkal és atrófiás központokkal. Az elváltozások kezdetben erythemás papulákként jelentkezhetnek, majd fokozatosan centrifugálisan kitágulnak és tünetmentes gyűrűs vagy lineáris plakkokká egyesülnek, emelkedett határokkal. A szövettani vizsgálat a bőr granulomatózus infiltrációját mutatja histiocitákkal, amelyeket többszörös többmagvú óriássejtek vesznek körül, amelyek degenerálódó elasztikus rostokat tartalmaznak.1

Az a feltételezés, hogy a granulomatózus gyulladást egy sejtközvetített autoimmun válasz váltja ki a sérült elasztikus rostok ellen.1 Ha az aktinikus granulómához hasonló elváltozások nem exponált területeken találhatók, a kiütést gyűrűs elasztolitikus óriássejtes granulómaként írják le. A differenciáldiagnózisban szerepel a tinea corporis, a szarkoidózis, a szubakut lupus erythematosus, a granuloma annulare és más fertőző granulomatosus betegségek, de ezek a szövettani jellemzők és a laboratóriumi leletek alapján könnyen elkülöníthetők. A kezeléseket, beleértve a klorokint, az intralezionális vagy szisztémás szteroidokat, a ciklosporint, az izotretinoint, az acitretint és a lézeres kezelést, változó sikerrel próbálták ki.2,3