Albert Einstein életrajza

1909-re Einsteint vezető tudományos gondolkodóként ismerték el, és még abban az évben lemondott a szabadalmi hivatalról. A prágai Karl-Ferdinánd Egyetem rendes professzorává nevezték ki 1911-ben. Albert volt a legfiatalabb, aki részt vett a brüsszeli meghívásos Solvay-konferencián, az első fizikai világkonferencián.

Az 1911-es év Einstein számára igen jelentős volt, mivel előzetes jóslatokat tudott tenni arról, hogy egy távoli csillagból érkező, a Nap közelében elhaladó fénysugár enyhén, a Nap irányába elhajlónak tűnik.

1912 körül Einstein gravitációs kutatásainak új szakaszába kezdett, matematikus barátja, Marcel Grossmann segítségével. Einstein új munkáját általános relativitáselméletnek nevezte el. 1912-ben Prágából Zürichbe költözött, hogy elfoglalja a zürichi “Eidgenössische Technische Hochschule” tanszékét.

Einstein 1914-ben visszatért Németországba, de nem kérvényezte újra a német állampolgárságot. Amit elfogadott, az egy lenyűgöző ajánlat volt. Ez egy kutatói állást jelentett a Porosz Tudományos Akadémián, egy tanszékkel együtt (de oktatói feladatok nélkül) a berlini egyetemen. Számos félresikerült próbálkozás után Einstein 1915 végén publikálta az általános relativitáselmélet végleges változatát.