Aldo Leopold
A sokak által a vadon élő állatok ökológiájának és az Egyesült Államok vadonvédelmi rendszerének atyjaként számon tartott Aldo Leopold természetvédő, erdész, filozófus, oktató, író és természetbarát volt. Legismertebb gondolatai közé tartozik a “föld etikája”, amely az emberek és a természet közötti etikus, gondoskodó kapcsolatra szólít fel.
Az 1887-ben született és az IA-beli Burlingtonban nevelkedett Leopold már fiatalon érdeklődést mutatott a természet iránt, és órákon át figyelte, naplózta és rajzolta a környezetét. Miután 1909-ben elvégezte a Yale Erdészeti Iskolát, lelkesen folytatta karrierjét az újonnan létrehozott amerikai erdészeti szolgálatnál Arizonában és Új-Mexikóban.
24 éves korára az új-mexikói Carson Nemzeti Erdő felügyelőjévé léptették elő. 1922-ben pedig jelentős szerepet játszott annak a javaslatnak a kidolgozásában, hogy a Gila Nemzeti Erdőt vadonként kezeljék. Ez lett 1924-ben az ország első hivatalos vadonvédelmi területe.
Leopold Wisconsinban
Az 1924-ben Madisonba, WI-be történt áthelyezését követően Leopold folytatta az ökológia és a természetvédelem filozófiájának vizsgálatát, és 1933-ban kiadta az első szakkönyvet a vadgazdálkodás területén. Még ugyanebben az évben elfogadta a vadgazdálkodás új tanszéki állását – ez volt az első a Wisconsini Egyetemen és az egész országban.
1935-ben családjával saját ökológiai helyreállítási kísérletet kezdeményezett egy elhasználódott farmon a Wisconsin folyó mentén, a WI-beli Baraboo mellett. A “kunyhóban” töltött hétvégéken a család fenyőfák ezreit ültette el és prériket állított helyre. A növény- és állatvilágban bekövetkezett változások dokumentálása még inkább tájékoztatta és inspirálta Leopoldot.
A szakmai folyóiratok és népszerű magazinok számára egyaránt termékeny cikkek szerzőjeként Leopold egy olyan, az általános közönségnek szóló könyvet tervezett, amely az emberiség és a természet kapcsolatát vizsgálja. Sajnos, alig egy héttel azután, hogy értesült arról, hogy kéziratát kiadják, Leopold 1948. április 21-én szívrohamban meghalt.
Alig több mint egy évvel a halála után megjelent Leopold esszégyűjteménye, az A Sand County Almanac. Több mint kétmillió eladott példányával a valaha kiadott egyik legelismertebb környezetvédelmi könyvvé vált, és Leopoldot sokan a 20. század legnagyobb hatású természetvédelmi gondolkodójaként tartják számon.
Most is Leopold öröksége arra ösztönöz minket, hogy a természeti világot “olyan közösségnek tekintsük, amelyhez tartozunk”.
Még napjainkban is Leopold öröksége tájékoztat és inspirál bennünket arra, hogy a természeti világot “olyan közösségnek tekintsük, amelyhez tartozunk”.