Aleš Hrdlička

Aleš Hrdlička (1869-1943) amerikai fizikai antropológus jelentős mértékben hozzájárult az emberi eredet és variáció tanulmányozásához, valamint jelentős szerepet játszott a tudományág szakmai körvonalainak alakításában az Egyesült Államokban.

Aleš Hrdlička a csehországi Humpolecben (ma Csehország) született 1869. március 29-én, Maximilian és Koralina (Wagner) Hrdlička hét gyermeke közül elsőként. A család 1881-ben az Egyesült Államokba költözött, és New Yorkban telepedett le, ahol a fiatal Hrdlička befejezte középiskolai tanulmányait, majd 1889-ben megkezdte orvosi tanulmányait a New York-i Eclectic Medical College-ban. Miután 1892-ben kitüntetéssel diplomázott ezen az iskolán, a Lower East Side-on általános orvosi praxisba kezdett, miközben orvosi tanulmányait a New York-i Homeopátiás Főiskolán folytatta (1892-1894).

1895-ben a New York-i Middletownban lévő állami elmebetegek homeopátiás kórházában kapott állást, mint helyettes orvos. Ebben az állásban kezdett érdeklődni az antropometria orvosi alkalmazása iránt, és a middletowni elmegyógyintézetben végzett kutatásainak közvetlen eredményeként 1896-ban meghívták, hogy csatlakozzon egy multidiszciplináris csapathoz, amelyet az újonnan létrehozott New York-i Patológiai Intézet személyzetének összeállítására hívtak össze. Ira Van Gieson neurológus és hisztokémikus vezetésével ezt az intézetet bízták meg azzal a feladattal, hogy vizsgálja meg az elmebaj “működési módját”. E munka előkészítése érdekében Hrdlička 1896 telét a párizsi Ecole de Medécine-ben töltötte, ahol antropológiát tanult Léonce Manouvrier-nél, aki fontos és tartós hatást gyakorolt szellemi fejlődésére.

Hrdlička 1899-ig maradt a Patológiai Intézetben, amikor Frederic Ward Putnam meghívta, hogy csatlakozzon az Amerikai Természettudományi Múzeum Hyde-expedícióihoz, mint “terepi antropológus”. Ebben a minőségében Hrdlička 1899 és 1902 között négy intenzív felmérést végzett az Egyesült Államok délnyugati részén és Mexikó északi részén élő amerikai őslakosok körében. Ezeknek és a későbbi felméréseknek (1903-1906) az összefoglalása megtalálható a Fiziológiai és orvosi megfigyelések az Egyesült Államok délnyugati részének és Észak-Mexikónak az indiánjai között című monográfiájában (1908). 1903-ban a washingtoni Nemzeti Természettudományi Múzeum (Smithsonian Institution) újonnan létrehozott Fizikai Antropológiai Osztályának (DPA) vezetőjévé választották, és ezt a pozíciót a következő 40 évben töltötte be.

A Nemzeti Múzeumban töltött ideje alatt Hrdlička a DPA-t a világ egyik legszebb emberi csontológiai gyűjteményének otthont adó jelentős kutatóközponttá fejlesztette. Sokat tett azért is, hogy a fizikai antropológiát legitim tudományos diszciplínaként népszerűsítse az Egyesült Államokban. Ebben a tekintetben arra törekedett, hogy az akkor még gyerekcipőben járó szakmát Paul Broca francia antropológiához hasonlóan szervezze. Bár törekvése, hogy megalapítsa az Amerikai Fizikai Antropológiai Intézetet, nem valósult meg, 1918-ban sikerült elindítania az American Journal of Physical Anthropology-t, 1930-ban pedig az American Association of Physical Anthropologists-t. Mindkettő alapvető eleme volt az amerikai fizikai antropológia jövőjéről alkotott sajátos elképzelésének. Hazájában is sokat tett a fizikai antropológia népszerűsítéséért. Amellett, hogy jelentős adományokkal indította el és tartotta fenn Jindrich Matiegka Anthropologie című folyóiratát (amelyet 1941-ig a prágai Károly Egyetemen adtak ki), pénzt adományozott a Cseh Művészeti és Tudományos Akadémiának a morvaországi őskori lelőhelyek feltárására, valamint a Károly Egyetemnek a tiszteletére elnevezett Emberi Múzeum megalapítására.

Hrdlička hosszú pályafutása során számos díjat és kitüntetést kapott, amelyek a tudományterületért végzett csodálatos munkájának elismerését jelezték. 1918-ban az Amerikai Filozófiai Társaság, 1921-ben pedig a Nemzeti Tudományos Akadémia tagjává választották, valamint az Amerikai Antropológiai Társaság (1925-1926), a Washingtoni Tudományos Akadémia (1928-1929) és az Amerikai Fizikai Antropológusok Szövetségének (1930-1932) elnöke volt. A tekintélyes Huxley-érmet is megkapta (1927).

Bár Hrdlička kutatási érdeklődése a modern fizikai antropológia szinte minden területére kiterjedt, tudományos törekvéseinek középpontjában elsősorban az amerikai őslakosok eredetének és ősiségének kérdése állt. Ezt a munkát az Észak- és Dél-Amerikában élő korai embereknek tulajdonított összes rendelkezésre álló bizonyíték kimerítő tanulmányozásával kezdte, amelynek eredményeit két nagyszabású publikációban foglalta össze: The Skeletal Remains Suggesting or Attributed to Early Man in North America (1907) és Early Man in South America (1912). Ezek a vizsgálatok kizárólag anatómiailag modern emberek jelenlétét mutatták ki a nyugati féltekén, ami arra késztette, hogy elvetette azt a nézetet, miszerint az amerikai őslakosok vagy az Újvilágban fejlődtek ki, vagy a korai glaciális vagy preglaciális időkben érkeztek a kontinensre. Ezt követően elkezdett bizonyítékokat hangszerelni annak alátámasztására, hogy a hominidák az Óvilág nyugati szektorából származnak, és az Újvilágot Ázsiából népesítették be a késő pleisztocén-korai holocén időszakban.

Hrdlička egyre erősebb meggyőződése volt, hogy az anatómiailag modern Homo sapiens egy alapvetően neandervölgyi populációból származik, amely eredetileg Európára és Afrikára korlátozódott. Ahogy ezek a korai átmeneti hominidák lassan kelet felé terjedtek az Óvilágban, Hrdlička azt állította, hogy számos különálló földrajzi tenyészegységre váltak szét, ami a modern embercsaládot jellemző különböző faji csoportokba való későbbi differenciálódáshoz vezetett. E hipotézis vázlatát először az Amerikai Filozófiai Társaság előtt 1921-ben Philadelphiában, “The Peopling of Asia” címmel tartott előadásában mutatta be (Proceedings, American Philosophical Society, 60 ). Hrdlička munkásságának ez az időszaka az 1927-es londoni Huxley Memorial Lecture előadásában csúcsosodott ki, amelyben összefoglalta az “ember neandervölgyi fázisa” mellett szóló érveit (Journal of the Royal Anthropological Institute, 57 ), majd az ezt követő, ma már klasszikusnak számító The Skeletal Remains of Early Man (1930) című műve megjelentetésével.

1926 után Hrdlička bizonyítékokat keresett annak a tézisnek a dokumentálására, hogy az első amerikaiak Ázsiából érkeztek az Újvilágba. A Yukon és Alaszka partvidékén (1926-1930), a Kodiak-szigeten (1931-1935), valamint az Aleut-szigeteken és a Commander-szigeteken (1936-1938) végzett munkáját két posztumusz megjelent kötetben foglalta össze: The Anthropology of Kodiak Island (1944) és The Aleutian and Commander Islands and their Inhabitants (1945). A Commander- és Aleut-szigeteken végzett munkájának egyik fő célja annak a lehetőségnek a vizsgálata volt, hogy ezek a szigetek ugródeszkaként szolgáltak Kamcsatkáról az amerikai szárazföldre. Az ásatások azonban bebizonyították, hogy a Commanderek az oroszok előtti időkben lakatlanok voltak. Így e negatív bizonyítékok alapján arra a következtetésre jutott, hogy az Aleut-szigetek korábbi és későbbi lakosainak Alaszkából kellett bejutniuk ezekre a szigetekre. 1938 után a szibériai szárazföldön akart kutatási programot indítani, hogy bebizonyítsa az amerikai őslakosok ázsiai eredetét. Ezeket a terveket azonban a II. világháború kitörése meghiúsította. Hrdlička 1943. szeptember 5-én halt meg szívrohamban washingtoni otthonában.

További olvasmányok

További életrajzi adatokat lásd Frank Spencer, Aleš Hrdlička M.D., 1869-1943: A Chronicle of the Life and Work of an American Physical Anthropologist (2 kötet, 1979); valamint Frank Spencer és Fred H. Smith, “The Significance of Aleš Hrdlička’s “Neanderthal Phase of Man: A Historical and Current Assessment” in American Journal of Physical Anthropology (1981). □