Alfred Milner

A brit államférfi Alfred Milner, 1. Milner vikomt (1854-1925) Dél-Afrika főbiztosa, majd a kabinet tagja volt. Nagy képességű köztisztviselő volt, aki szorosan kötődik a brit imperializmushoz.

Alfred Milner 1854. március 23-án született Giessenben, Hessen-Darmstadtban (Németország). Ifjúkorának egy részét Németországban, másik részét Angliában élte le. Szülei angolok voltak, és édesanyja ragaszkodott ahhoz, hogy angol iskolákban tanuljon. A fiatal Milner kitűnt a londoni King’s College Schoolban és az oxfordi Balliol College-ban.

Milner jogi pályára lépett, de aztán az újságírás felé fordult. A gazdaságpolitika és a politikai közigazgatás számos aspektusa érdekelte. Ismert képességei miatt befolyásos kormányzati körökben mozgott, és számos hivatalos megbízatást töltött be. 1884-ben G. J. Goschen magántitkári állását vállalta el. A következő évben Milner segített Goschen-nek mandátumot nyerni az alsóházban, de Milner maga egy másik választókerületért folytatott kemény küzdelemben alulmaradt. Később, amikor Goschen az államkincstár kancellárja lett, Milner lett a hivatalos magántitkára. Innen Sir Evelyn Baring (a későbbi Lord Cromer) alatt pénzügyi pozíciót töltött be Egyiptomban. 1892-ben Goschen visszahozta Milnert Angliába, hogy az Inland Revenue Board elnöke legyen, ahol mind a liberálisok, mind a konzervatívok alatt széles körben elismerték.

A dél-afrikai angol-búr bajok a holtponthoz közeledtek, amikor 1897-ben Milnert választották ki, hogy főbiztosként menjen oda. Hitt a brit imperializmusban és a brit érdekek védelmének szükségességében. Mielőtt sok hónap eltelt volna, meggyőződött arról, hogy a háború elkerülhetetlen. Milner nem volt hajlandó megváltoztatni Nagy-Britannia politikáját, és nem tudta elhinni, hogy a búr jóhiszeműen cselekedett, amikor békés kompromisszumra törekedett. Ennek eredménye lett a búr háború, amely az egész brit politikai életet uralni kezdte. A hosszú háború brit katonai győzelemmel ért véget; Milner a békeszerződés egyik aláírója volt. Ezután a háborús pusztítás után Dél-Afrika újjáépítésére fordította erőfeszítéseit. A háborúban játszott szerepéért, valamint az ország fizikai és gazdasági alapjainak kiépítésében végzett munkájáért emlékeznek rá. Mindkettőben részt vett ellentmondásos programokban: a háború alatt a civilek számára létrehozott koncentrációs táborokban, és a háborút követő munkaerőhiány megoldására kínai munkások importálásában. Az életkörülmények mindkét esetben széleskörű elítéléshez vezettek a humanitárius csoportok részéről Angliában és világszerte.

Milner 1905 tavaszán tért vissza Angliába dél-afrikai megbízatása után. Mindkét párt vezetői tisztelték képességeiért, de mindig kapcsolatba hozták a népszerűtlen dél-afrikai eseményekkel. Bár nem volt pártpolitikus, Milner politikája szorosan kapcsolódott a konzervatívokéhoz, akik az 1906-os választásokon elsöprő vereséget szenvedtek. Milner a Lordok Házában ült, miután 1902-ben viscount lett. Ott ellenezte a liberálisok által támogatott törvények nagy részét.

Amikor az első világháború válsága elérkezett, Milnerre ismét szükség volt, először az élelmiszertermelés növelésére, majd David Lloyd George miniszterelnök ötfős háborús kabinetjének tagjaként, amely 1916-tól 1918-ig kormányozta Angliát. Ez utóbbi tisztségében a háborús tervezés minden területén tevékenyen részt vett. 1918 áprilisában hadügyminiszter, 1918 decemberében pedig gyarmati titkár lett.

Milner 1921 februárjában vonult nyugdíjba hosszú szolgálat után, amikor az imperializmusról vallott nézeteinek népszerűsége egyre csökkent. 1925. május 13-án halt meg.

További olvasmányok

Milner saját feljegyzéseit a dél-afrikai eseményekről világosan bemutatja a The Milner Papers: South Africa, Cecil Headlam szerkesztésében (2 kötet, 1931-1933). A Cromer-korszakban Egyiptom kormányzásának problémáiról szóló munkája: England in Egypt (1894; utolsó átdolgozott kiadás 1970). Milner legjobb teljes életrajza John Evelyn Wrench, Alfred Lord Milner: The Man of No Illusions, 1854-1925 (1958). Milner közéleti pályafutását egy jelentős tudományos munka rögzíti, amely magániratok és nyilvános dokumentumok felhasználásával készült: Alfred M. Gollin, Proconsul in Politics: A Study of LordMilner in Opposition and in Power (1964). Milnerről mint vezető imperialistáról több olyan mű is szól, amely a dél-afrikai nézeteit és tapasztalatait hangsúlyozza: Lionel Curtis, With Milner in South Africa (1951); Edward Crankshaw, The Forsaken Idea: A Study of Viscount Milner (1952); és Vladimir Halperin, Lord Milner and the Empire: The Evolution of British Imperialism (A brit imperializmus fejlődése) (1952).