Allegória vs. példázat vs. mítosz vs. mese

Az allegória, a példázat, a mítosz és a mese olyan irodalmi formákként hasonlíthatók össze, amelyek jellemzően egy igazság bemutatása vagy egy erkölcs érvényesítése érdekében mesélnek el egy történetet.

Az allegória elrejti a valódi értelmét (a mögöttes vagy allegorikus értelmét) azáltal, hogy azt az általa elmesélt történetből (a külső vagy szó szerinti értelméből) kell levezetni. Szereplői és eseményei ezért vagy képletesek, vagy tipikusak; csalétekként szolgálnak unalmas vagy kellemetlen igazságok megfontolásához (mint Bunyan Zarándoklata), fokozatos megközelítésként a hétköznapi ember számára túl nehéz eszmék megértéséhez (mint Dante Isteni komédiájában), vagy a személyek elleni támadás (mint Dryden Absalom és Achitophel című művében), vagy a vétkek és ostobaságok leleplezéséhez (mint Swift Gulliver utazásaiban).

Amikor az allegória nagyon rövid és egyszerű, és a természet vagy az élet egy olyan ismert eseményét meséli el vagy írja le, amely analógia révén szellemi igazságot közvetít, akkor példázatnak nevezik. A kifejezést kifejezetten a Jézus által a prédikációiban használt rövid allegóriákra alkalmazzák (mint például az, amely a mennyek országát a mustármag növekedéséhez hasonlítja).

A mítoszt a rövid allegóriák egy olyan típusára alkalmazzák, amelyet különösen Platón használt egy nehéz filozófiai felfogás kifejtésekor. Az ilyen mítoszok általában kitaláltak, szereplőik és eseményeik pedig tisztán képzelet szülöttei.

A mesékben az erkölcs általában világosan ki van mondva a végén. Szereplői állatok (mint Orwell Állatfarmjában) vagy élettelen dolgok, amelyek azzal, hogy emberként beszélnek és viselkednek, az emberek gyengeségeit és bolondságait tükrözik.