Almagate: Garale M, Joshi K, Mishra VK, Ghotkar U – J Health Res Rev

REVIEW ARTICLE

Year : 2020 | Volume : 7 | Issue : 1 | Page : 4-9

Almagate: KEM Kórház, Mumbai, Maharashtra, India
1 Sebészeti Tanszék, Seth G. S. Medical College & KEM Hospital, Mumbai, Maharashtra, India
2 Orvosi Tanszék, Seth G. S. Medical College & KEM Hospital, Mumbai, Maharashtra, India
2 Department of Medicine, Seth G. S. Medical College & KEM Hospital, Mumbai, Maharashtra, India
3 Gasztroenterológiai osztály, The Gastro-Liver Hospital, Kanpur, Uttar Pradesh, India
4 Farmakológiai osztály, Government Medical College, Nagpur, Maharashtra, India

Levelezési cím:
Dr. Kavita Joshi
Orvosi Tanszék, Seth G. S. Medical College & KEM Hospital, Parel, Mumbai, Maharashtra.
India

Source of Support: Nincs, összeférhetetlenség: Nincs

Check

DOI: 10.4103/jhrr.JHRR_4_20

Almagát egy kristályos, hidratált alumínium-magnézium-hidroxikarbonát tartalmú, egyedi merev rácsszerkezetű savlekötő savlekötő. A preklinikai és klinikai vizsgálatokból származó megfigyelések azt mutatták, hogy az almagát magasabb savsemlegesítő kapacitással (ANC) rendelkezik, pufferkapacitással pH 3-5 között, így hosszabb ideig hatékony az alumínium-hidroxiddal, magnézium-hidroxiddal és a magaldráttal szemben. Az almagát az in vitro vizsgálatok szerint 2 percen belül eléri a pH 4 értéket. A jelentések szerint hosszabb Rossett-Rice-idővel és pufferkapacitással rendelkezik, epesav-adszorpciós kapacitással pH 3-nál, és pepszinnel szembeni gátló hatással is rendelkezik. Nem okoz túlalkalizálódást, és a rebound savasság kockázata alacsony. Az almagátnak találták a legalacsonyabb, 25 ppm-es intrinzikus nátriumtartalmat az alumínium-hidroxiddal (1200 ppm), a magnézium-hidroxiddal (1100 ppm) és a magaldráttal (360 ppm) összehasonlítva. Az alumínium-hidroxiddal, a magnézium-hidroxiddal és a magaldráttal ellentétben az almagát még növekvő gyomor-pH-nál is megőrzi savhígító képességét. Ez az áttekintés az almagát klinikai, nem klinikai és biokémiai tulajdonságait mutatja be.

Kulcsszavak: Alumínium-hidroxid, fekélyellenes szerek, gyomorsav, magnézium-hidroxid

A cikk idézésének módja:
Garale M, Joshi K, Mishra VK, Ghotkar U. Almagate: Klinikai és biokémiai áttekintés. J Health Res Rev 2020;7:4-9

How to cite this URL:
Garale M, Joshi K, Mishra VK, Ghotkar U. Almagate: A clinical and biochemical review. J Health Res Rev 2020 ;7:4-9. Elérhető: https://www.jhrr.org/text.asp?2020/7/1/4/298877

Bevezetés

Az antasavakat általában a gyomorszekréció savasságának csökkentésére vagy semlegesítésére használják. A gyomorsavasságot elsősorban a sósav túlzott termelődése okozza, azonban más fermentatív savak is hozzájárulhatnak. Számos vény nélkül kapható (OTC) savlekötő készítmény létezik, amelyeket a diszpepszia, az emésztési zavarok és a gyomorégés tüneti enyhítésére használnak. Különböző kezelési lehetőségek állnak rendelkezésre, beleértve a hisztamin H2-receptor antagonistát és a protonpumpa-gátlókat (PPI), amelyeket szintén rutinszerűen írnak fel gyomor-bélrendszeri panaszok esetén.
Tudott tény, hogy a diszpepsziában és más gyomor-bélrendszeri tünetekben szenvedő betegek esetében az antacidok jól tolerálhatók, gyors enyhülést biztosítanak, költséghatékonyak, és más szekrécióellenes szerekkel összehasonlítva hosszú távú kezelésre is alkalmazhatók. Azt is kimutatták, hogy az antacidok fekélygyógyító tulajdonsággal rendelkeznek, és a terhesség alatt biztonságosan alkalmazhatók, mivel inkább helyi hatásuk van, mint szisztémás hatásuk, Az ideális savlekötőnek a) magas savsemlegesítő kapacitással (ANC) kell rendelkeznie, és gyorsan hígítania kell a savat; b) nem okozhat túlzott semlegesítést, ami visszaeső savassághoz vezet; c) pufferkapacitással kell rendelkeznie pH 3-5-ben, hogy hosszabb ideig hatékony legyen; (d) rendelkezzen pepszin gátló aktivitással, mivel a pepszin több mint 70%-a aktív marad pH 4-nél; (e) adszorbeálja az epesavat a refluxban anélkül, hogy befolyásolná annak enterohepaticus keringését; és (f) alacsony nátriumtartalmú legyen, ami kihívást jelenthet a korlátozott nátriumtartalmú betegeknél a hosszú távú alkalmazás során.
Almagate, amelyet először az 1980-as években írtak le, egy kristályos hidratált alumínium-magnézium-hidroxikarbonát tartalmú savlekötő, amelyről kimutatták, hogy magasabb ANC-vel rendelkezik, mint más savlekötők, például a kalcium-karbonát és az alumínium-hidroxid.,,, Az Almagate jelenleg Magyarországon, Dél-Koreában, Spanyolországban és néhány más európai országban kapható. Ez az áttekintés az almagát klinikai, nem klinikai és biokémiai tulajdonságait mutatja be.

Biokémiai tulajdonságok

Az almagát egy kristályos hidratált alumínium-magnézium-hidroxikarbonát. Az almagát empirikus képlete Al2Mg6 (OH)14(CO3)2 X 4 H2O. A kristályszerkezetben brucitrétegek vannak, ahol a magnéziumot alumínium helyettesíti (3:1), amelyek között negatív töltésű rétegek helyezkednek el, ami egyedivé teszi a többi rokon savlekötőhöz képest. Molekulatömege 314,984 g/mol, molekulaformulája CH11AlMg3O12. mutatja az almagát kémiai szerkezetét.

1. ábra: Az almagát (CH11AlMg3O12) Click here to view

Az almagát merev kristályrácsszerkezettel rendelkezik, ami biztosítja az optimális savsemlegesítés képességét és hosszú távú stabilitását.
Az almagát hőprofiljának értékelése azt mutatja, hogy különböző hőmérsékleteken stabil. Ezenkívül az antacid aktivitás értékelése azt mutatta, hogy az almagát gyors semlegesítési sebességgel és nagy savfelszívó képességgel rendelkezik.

Farmakokinetikai tulajdonságok

Mivel az almagát nem szívódik fel, az összes többi farmakokinetikai paramétert nem lehet meghatározni. Az almagát nem szisztémás savlekötő, mivel a szérum magnézium- vagy alumíniumszintje nem emelkedik a bazális szint fölé még nagy, akár 4 g/kg-os almagátadagok ismételt beadása után sem. Kutyáknál 0,27 g/kg-os adag beadása után nem szignifikáns alumínium- és magnéziumion-növekedésről számoltak be, de 0,135 g/kg-os adag beadása után nem.

Farmakológiai tulajdonságok

Az almagáttal végzett in vitro, nem klinikai és klinikai farmakológiai vizsgálatok megerősítették, hogy hatékony savlekötőként használható.
Megfigyelték, hogy az almagát képes gyorsan hatni a sav nagy arányú semlegesítésére és a gyomor pH-értékét a 3-5 közötti savas tartományban hosszú távon szabályozni más kristályos alumínium-magnézium-hidroxid-származékokkal, például a hidrotalcittal és a magaldráttal összehasonlítva. Gátló aktivitással rendelkezik a pepszinnel szemben is, az epesavak adszorbeálásának képességével és alacsony nátriumtartalommal. Jobb semlegesítési sebességgel és savfelvevő kapacitással rendelkezik, mint az alumínium- és magnézium-hidroxidok vagy a hidroxikarbonát amorf géljei és ko-géljei. Továbbá kimutatták, hogy az almagát a pH emelkedése ellenére is megőrzi savlekötő aktivitását.
A teljes savfelvevő kapacitás
ANC a semlegesíthető sav mennyisége. Minél magasabb az ANC-érték, annál nagyobb lenne az antacid savhígító képessége. Az ANC-t in vitro kísérletekkel, visszatitrálási módszerrel becsülik.
Az Egyesült Államok Gyógyszerkönyvének (USP) szabványos tesztje szerint az almagát ANC értéke 28,3 mEq HCl/g, ami magasabb, mint a magaldráté (24 mEq HCl/g) .

1. táblázat: Különböző antacidok savsemlegesítő képességének összehasonlítása Click here to view

A dinamikus teszt, amelyet a statikus USP-módszerrel szemben előnyben részesítenek az ANC-érték becslésére, a gyomor változó pH-ját és az antacidok ANC-értékét ebben a változó pH-ban utánozza. Valamennyi antacid megtartja jelentős ANC-értékét pH 2-nél, de a pH 4 felé haladva az alumínium-hidroxid és a magaldrát jelentősen veszít ANC-értékéből; az almagát azonban megtartja 17,3 mEq HCl/g ANC-értékét.

2. táblázat: Különböző savsemlegesítő savak semlegesítő képessége különböző pH-nál A megtekintéshez kattintson ide

A t90 és t50 reakcióidők a sav 90%-os és 50%-os hígításához szükséges időt jelzik pH 2, pH 3 és pH 4 esetén. A hosszabb ideig tartó hatékonyság érdekében a reakcióidő nem növekedhet a pH növekedésével. A magaldrát, a magnézium-hidroxid és az alumínium-magnézium-triszilikát esetében a t90 jelentősen nő pH 2, pH 3 és pH 4 esetén. Az almagát esetében azonban a t90 stabil marad pH 2 és pH 3 esetén, míg pH 4 esetén jelentősen nő .

3. táblázat: Reakcióidők (t90 és t50) pH 2, pH 3 és pH 4 mellett Click here to view

pH-profil vizsgálat
A magnézium-hidroxid és a magnézium-hidroxikarbonát túllúgosítást okoz és 5 fölé emeli a pH-t. Ezenkívül a Rossett-Rice-idő, az az időtartam, amely alatt az antacid termékek a szimulált gyomoroldat pH-ját 3 és 5 között tartják, rövid. A túlalkalizálás és a rövidebb Rossett-Rice idő növeli a rebound savasság kockázatát.
Almagát és a magaldrát a jelentések szerint hosszabb Rossett-Rice idővel és pufferkapacitással rendelkezik. Az almagátnak magasabb ANC-értékei vannak a magaldráthoz, az alumínium-hidroxidhoz és a magnézium-hidroxidhoz képest .

4. táblázat: pH-profil és pufferkapacitás paraméterek Click here to view

Az almagát idő/pH profilja (Holbert-teszt)
Az almagát 2 perc alatt 4-re emeli a pH-t és hosszabb ideig a 3-5 közötti tartományban tartja a pH-t .

2. ábra: Az almagát idő/pH profilja (Holbert-teszt) Click here to view

A pepszinre gyakorolt hatás
Almagát 10 perc alatt 5%-ra csökkenti a pepszin aktivitását, és 80 perc után a pepszin 90%-a reaktiválódik.
Hatás az epesavra
Az almagát adszorbeálja az epesavakat pH 3-nál, de pH 7-nél nem.
Nátriumtartalom
Az almagátnak bizonyítottan a legalacsonyabb a nátriumtartalma (<25 ppm) az alumínium-hidroxiddal (1200 ppm), magnézium-hidroxiddal (1100 ppm) és a magaldráttal (360 ppm) összehasonlítva.

5. táblázat: A különböző savlekötő szerek nátriumtartalma Kattintson ide a

Nem klinikai vizsgálatok

Pilorális ligatúrával ellátott patkányokon, megállapították az almagát (125-500 mg/kg) fölényét az alumínium-hidroxiddal szemben a pH emelésében és a termelt gyomornedv teljes savasságának csökkentésében anélkül, hogy a szekretált mennyiséget befolyásolta volna. Esplugues és munkatársai vizsgálatában kimutatták, hogy az almagát megakadályozza az etanol által kiváltott gyomornyálkahártya-károsodást a gyomorsérülés patkánymodelljében.
Nagy és munkatársai vizsgálatában az almagát erős gasztroprotektív hatást fejtett ki a patkányok gyomornyálkahártyáján a prosztaglandinok (PG-k) nyálkahártya-termelésével és a szabadgyök-mentesítéssel. Egy másik, patkányokon végzett vizsgálat kiemelte, hogy az almagát fekélyellenes hatása azért lehet felelős, mert képes megragadni és inaktiválni az epesavakat a gyomortartalom pH-ján, és ez a hatás előnyös lehet savsemlegesítő tulajdonsága miatt a gyomorhurut, a peptikus fekély és a kapcsolódó állapotok kezelésében. Egy vizsgálat, amelyet az almagát és az alumínium-hidroxid ANC-jének összehasonlítására végeztek hisztamin-indukált savas szekréciójú patkánymodellben, kimutatta, hogy az alumínium-hidroxiddal összehasonlítva az almagát nyolcszor magasabb ANC-vel rendelkezik. Továbbá ez a vizsgálat kimutatta, hogy az almagát gyorsabban semlegesült pH 4-re a kísérlet kezdetén. Ezért az almagát egy hatékony gyógyszer, amely gyors aktivitással csökkenti a gyomortartalom savasságát a savas hiperszekréció körülményei között. Beckett és munkatársai kimutatták, hogy az almagát szignifikánsan hatásosabb, mint az alumínium-hidroxid a pH emelésében pylorus ligatúrával ellátott patkányoknál, és az alumínium-hidroxiddal ellentétben az almagát már pH 2-nél is gátolta a pepszin aktivitását.

Klinikai vizsgálatok

Egy vizsgálatban, amelybe egészséges emberi önkénteseket vontak be, akiknél pentagasztrinnal hiperaktivitást idéztek elő, az almagát hatását összehasonlították az alumínium-hidroxidéval a túlsavasodás semlegesítésében. A gyomoraspirátumok titrálható savtartalmának redukciója szignifikánsan magasabb volt almagát (1 g) esetén (87,5%), mint azonos dózisú alumínium-hidroxid esetén (87,5% vs. 45,1%, P < 0,01). Hasonlóképpen, az almagát képes volt 58,9%-kal csökkenteni a pepszin proteolitikus aktivitását a gyomornedv mintákban, míg az alumínium-hidroxid csak 27,5%-kal csökkentette. Továbbá az almagát semlegesítő hatása hosszabb ideig tartott (90 perc), mint a standard savlekötőé (30 perc), és ezek az embereken végzett vizsgálatok így megerősítették az in vitro és in vivo preklinikai kísérletek eredményeit.
A Yuan és munkatársai által végzett legújabb vizsgálatban, az újszerű almagát beöntés rövid- és hosszú távú hatékonyságának értékelése 59 vérzéses krónikus sugárfertőzéses proktitisz (CRP) alany esetében azt mutatta, hogy az almagát beöntés egy újszerű hatékony, gyors és jól tolerálható módszer a szukralfáthoz képest. Rey és munkatársai 12 egészséges önkéntes bevonásával végzett vizsgálata azt mutatta, hogy a pezsgő ranitidin ugyanolyan gyorsan hatott a gyomor pH-jára, mint az almagát, de a lúgosítás időtartama hosszabb volt, mint az almagát esetében, mind éhgyomri, mind posztprandiális körülmények között. Intragasztrikus pH-mérés alkalmazásával 10 egészséges önkéntesnél Hunyady és munkatársai az almagát szuszpenziót hatékonyabbnak találták az azonos dózisú tablettához képest. Egy 21 gastrooesophagealis refluxbetegségben szenvedő beteggel végzett randomizált, egyszeri vak, crossover vizsgálatban az almagát alginát antaciddal összehasonlítva szignifikánsan javította a refluxepizódok számát, a nyelőcső-expozíció idejét, a leghosszabb epizód időtartamát, a refluxindexet és a pH >4,0 intragasztrikus időt. A López-Herce és munkatársai által végzett prospektív, randomizált, kontrollált vizsgálatban a felső gasztrointesztinális vérzés fontos szövődménynek bizonyult a kritikusan beteg gyermekeknél. Százhatvanöt gyermeket négy csoportra osztottak: kezelés nélküli, ranitidin, szukralfát és almagát kezelési csoportra. A gyomor-bélrendszeri vérzés aránya 20% volt a kezelés nélküli csoportban, 5,7% az almagát kezelési csoportban, 8,5% a ranitidin kezelési csoportban és 2,8% a szukralfát kezelési csoportban.
Az almagát klinikai hatékonyságát és lehetséges mellékhatásait 332 aktív nyombélfekélyben szenvedő betegnél vizsgálták egy vak, prospektív, randomizált, párhuzamos, többközpontú klinikai vizsgálatban. Az eredmények azt mutatták, hogy a fekélyek kumulatív gyógyulási aránya és a panaszok csökkenése egyformán elérhető az almagát monoterápia és a cimetidin viszonylag alacsony dózisával (3 g/nap vs. 6 g/nap). Az almagát tabletta és szuszpenzió hasonló klinikai hatékonyságot és mellékhatásokat mutatott. Az almagát tabletta humán tolerálhatósági és farmakodinamikai vizsgálata nyombélfekélyes betegeken azt mutatta, hogy a dózistól függően gyorsan és tartósan csökkenti a gyomortartalom savasságát, és csak mérsékelten és rövid ideig növeli a szérum gasztrinkoncentrációt. Az almagát cimetidinnel kombinált alkalmazásának előnyei közé tartozik a nyombélfekély gyógyulásának elősegítése és a panaszok megszűnése. Ezenkívül segít megelőzni a plazma alumínium- és magnéziumkoncentrációjának emelkedését, még akkor is, ha hosszú ideig adják.

Egy többközpontú klinikai vizsgálat megfigyelései, amelyben 169 endoszkóposan kimutatható nyombélfekélyes és nem kimutatható nyombélfekélyes beteg vett részt, akik almagátot kaptak a gyomorpirózis kezelésére, összességében jó tolerálhatóságot sugalltak, kevés átmeneti mellékhatással (hasmenés, hányinger és székrekedés) és 84 preferenciával.A betegek 2%-a az almagátot preferálta a korábbi savlekötő kezeléssel szemben.
Egészséges önkénteseken az almagátról kimutatták, hogy az alumínium-hidroxiddal (45,1%) összehasonlítva nagyobb mértékben csökkenti (87,5%) a titrálható savtartalmat, és hosszabb ideig (90 perc) semlegesítő hatású, mint a standard savlekötő (30 perc). Az almagát az alumínium-hidroxiddal összehasonlítva a pepszin proteolitikus aktivitásának kifejezettebb csökkenéséről számoltak be. Ezek a megfigyelések megerősítik az in vitro és in vivo preklinikai kísérletek hasonló megfigyeléseit.
Az almagát nagyobb savsemlegesítő aktivitást mutatott polipeptidek, például pepszin jelenlétében, mint más kristályos antacidok (magaldrát) és az alumínium-magnézium-hidroxid ko-gélhez képest.

Biztonságosság és óvintézkedések

In vivo vizsgálat nem mutatott hatást az almagátnak 3 g/kg-ig terjedő orális adagokban a központi, vegetatív és szomatikus idegrendszerre. Hasonlóképpen, 500 mg/kg dózis nem befolyásolta a kardiovaszkuláris rendszert vagy az agonista gyógyszerekre adott vérnyomásválaszt altatott macskákban . Az almagátnak mellékhatásai vannak, ha súlyos vesefunkció-zavarban szenvedő betegeknél alkalmazzák a hipermagnezémia kialakulásának fokozott veszélye miatt. Alacsony foszfát-táplálkozású betegeknél a túlzott adagok, vagy akár a normál adagok is foszfátkimerüléshez vezethetnek, amelyet fokozott csontrezorpció és hypercalciuria kísér, a csontlágyulás veszélyével. Nem állnak rendelkezésre klinikai vizsgálati adatok a csökkent májfunkciójú betegeknél az adagolás beállítására vonatkozóan. Az Almagate terhességben, szükség esetén, orvosi felügyelet mellett alkalmazható. A klinikai vizsgálatokban az almagát kezelés olyan gyakori mellékhatásokat eredményezett, mint a hasmenés, hányinger és székrekedés. Az almagát a gyomor pH-értékének emelésével, a bomlás, oldódás, oldhatóság, ionizáció és a gyomorürülési idő megváltoztatásával zavarhatja a gyógyszereket.

Adagolás és alkalmazás

A tabletta és a szuszpenzió az európai országokban kapható. Az ajánlott adag felnőtteknek naponta háromszor egy evőkanál 7,5 ml (1 g), lehetőleg étkezés után fél és 1 óra között, közvetlenül vagy fél pohár vízben hígítva. A 6-12 éves gyermekek esetében a felnőtteknek előírt adag felét kell beadni.

Indiában 2015-ben engedélyezték. Szimetikonnal és oxetakáinnal fix dózisú kombinációt engedélyeztek Indiában. Nemzetközi szinten az almagát Dél-Koreában, Spanyolországban és Magyarországon engedélyezett.

Összefoglaló

Az antasavaknak határozott helye van a diszpepszia és más gyomor-bélrendszeri tünetek kezelésében. Az olyan tulajdonságaik ellenére, mint a gyors hatás és a hosszabb ideig tartó bizonyított biztonságosság, a dyspepsia hatékony kezeléséhez egy klinikailag fontos tulajdonságokkal rendelkező ideális antacidra lenne szükség. Az almagát, egy rácsszerkezetű antacid, magas ANC-vel rendelkezik és képes gyorsan hígítani a savat. A túlzott lúgosítás és a rebound savasság kockázata alacsony az Almagate esetében a magasabb Rossett-Rice időnek köszönhetően, és in vitro vizsgálatokban arról számoltak be, hogy a pH 3-5-nél hosszabb ideig képes hatni. Hatását nem befolyásolja a pepszin és a polipeptidek jelenléte. Jelentősen csökkenti a pepszin aktivitását pH 4-5-nél. Az epe enterohepatikus keringését befolyásolja, mivel az almagát lúgos állapotban nem adszorbeálja az epesavat. Az almagátot a legalacsonyabb intrinsic nátriumtartalmú savlekötőnek tekintik. Az almagátot több mint 3 évtizede használják savlekötő szerként az európai és koreai országokban. Hasznos antacid lehet; azonban más antacidokkal való kontrollált összehasonlító klinikai vizsgálatokra lehet szükség.
Pénzügyi támogatás és szponzorálás
Nincs.
Érdekütközések
Nincsenek érdekellentétek.

	Maton PN, Burton ME Antacids revisited: A review of their clinical pharmacology and recommended therapeutic use. Drugs 1999;57:855-70.
	van Marrewijk CJ, Mujakovic S, Fransen GA, Numans ME, de Wit NJ, Muris JW, et al. Az antacidokkal, H2-receptor-antagonistákkal és protonpumpa-gátlókkal végzett step-up versus step-down kezelés hatása és költséghatékonysága újonnan jelentkező diszpepsziás betegeknél (DIAMOND tanulmány): A primary-care-based randomizált, kontrollált vizsgálat. Lancet 2009;373:215-25.
	Ching CK, Lam SK Antacidok: Indikációk és korlátok. Gyógyszerek 1994;47:305-17.
	Beneyto JE, Fábregas JL, Moragues J, Spickett RG Evaluation of a new antacid, almagate. Arzneimittelforschung 1984;34:1350-4.
	Moragues J, Beneyto JE, Fábregas JL, Spickett RG Characterization of a new crystalline synthetic gastric antacid, almagate. Arzneimittelforschung 1984;34:1346-9.
	Prieto R, Martinez-Tobed A, Fábregas JL, Beneyto JE In vitro összehasonlítása az almagát tabletta és szuszpenzió savlekötő hatásának más, kereskedelemben kapható savlekötő készítményekével. Arzneimittelforschung 1984;34:1360-4.
	Balanzó J, Guarner C, Vilardell F Az almagát és az alumínium-hidroxid savlekötő tulajdonságainak összehasonlítása a pentagasztrin által kiváltott gyomorsekréció ellen egészséges önkéntesekben. Arzneimittelforschung 1984;34:1375-7.
	Elérhető: https://pubchem.ncbi.nlm.nih.gov/compound/Almagate#section=Top. .
	Jauregui J, Segura J Az alumínium és magnézium szérumszintje állatokban és emberben nagy dózisú almagát beadása után. Arzneimittelforschung 1984;34:1364-6.
	Beckett PR, Llupiá J, Lumachi B, Roberts DJ Farmakológiai vizsgálatok az almagáttal, egy hatékony új antacid vegyülettel. Arzneimittelforschung 1984;34:1367-70.
	Esplugues JV, Barrachina MD, Martínez-Cuesta MA, Calatayud S, Moreno L, Fernandez A, et al. Protection by almagate of ethanol-induced gastric mucosa damage in rats. J Pharm Pharmacol 1995;47:128-30.
	Nagy L, Mózsik G, Vincze A, Süto G, Hunyady B, Rinfel J, et al. Egy al- és mg-tartalmú új magyar antacid (Tisacid) hatása a nyálkahártya prosztaglandin-termelésére és az oxigén szabad gyökökre normál patkányokban. Drugs Exp Clin Res 1990;16:197-203.
	Llupiá J, Lumachi B, Beckett PR, Roberts DJ Protective action of almagate against bile-facilitated gastric ulceration in the pylorus-ligated (shay) rat. Arzneimittelforschung 1984;34:1373-5.
	Llupiá J, Beckett PR, Lumachi B, Roberts DJ Efficacy in vivo of almagate in neutralising histamine-induced acid secretion in a rat re-perfused stomach preparation. Arzneimittelforschung 1984;34:1370-2.
	Yuan ZX, Ma TH, Zhong QH, Wang HM, Yu XH, Qin QY, et al. Novel and effective almagate enema for hemorrhagic chronic radiation proctitis and risk factors for fistula development. Asian Pac J Cancer Prev 2016;17:631-8.
	Rey E, Poves-Francés C, Sánchez G, Fueyo A, Badiola C, Díaz-Rubio M A pezsgős ranitidin hatása a gyomor pH-jára: Összehasonlítás almagáttal és placebóval éhgyomri és posztprandiális körülmények között. Aliment Pharmacol Ther 2004;20:683-8.
	Hunyady B, Ciráki A, Vińcze A, Garamszegi M, Nagy L, Jávor T . Orv Hetil 1994;135:1353-6.
	Grande Posa L, Lacima Vidal G, Pérez-Campos A . Rev Esp Enferm Dig 1993;83:229-34.
	López-Herce J, Dorao P, Elola P, Delgado MA, Ruza F, Madero R A felső gastrointestinalis vérzés gyakorisága és megelőzése kritikusan beteg gyermekeknél: Az almagát, a ranitidin és a szukralfát hatékonyságát összehasonlító prospektív vizsgálat. A gasztrointesztinális vérzéseket vizsgáló csoport. Crit Care Med 1992;20:1082-9.
	Nagy L, Nagy G, Rácz I, Simon L, Solt I, Patty I, et al. Duodenális fekélyek kezelése antacid (al-mg-hidroxikarbonáttal). Egy kontrollált, randomizált, prospektív, multicentrikus klinikai vizsgálat. Acta Physiol Hung 1989;73:331-9.
	Nagy L, Tárnok F, Past T, Mózsik G, Deák G, Tapsonyi Z, et al. Tisacid tabletta humán tolerálhatósági és farmakodinamikai vizsgálata duodenális fekélyes betegeknél. Egy prospektív, randomizált, önkontrollált klinikai-farmakológiai vizsgálat. Acta Med Hung 1988;45:231-47.
	Suau A, Dominguez Martin A, Ferrando Cucarella J, Juncosa Iglesias L, Muñoz Benitez J, Nieto Calvet M, et al. Gyomorpirosis kezelése almagáttal endoszkóposan kimutatható nyombélfekélyes és endoszkóposan nem kimutatható nyombélfekélyes betegeknél. Multicentrikus klinikai vizsgálat. Arzneimittelforschung 1984;34:1380-3.
	Beneyto JE, Fábregas JL Proteolitikus enzimek és polipeptidek hatása az almagát és más antacidok savlekötő hatására. Arzneimittelforschung 1984;34:1357-60.

ábrák

,
.