Alzheimer-kór

Általános információk

Az Alzheimer-kór általában finoman kezdődik: az emberek elkezdenek elfelejteni bizonyos dolgokat, és elérik azt a pontot, amikor már a családtagjaikat sem ismerik fel, és a legegyszerűbb napi tevékenységekhez is segítségre szorulnak.

Az Alzheimer-kóros demencia ma már a 60 év felettiek mintegy 5 százalékát érinti, Olaszországban a becslések szerint 500 000 ember szenved ebben a betegségben. Ez a szenilis demencia leggyakoribb formája, egy olyan állapot, amelyet az agyműködés megváltozása okoz, és amely a beteg számára komoly nehézségeket jelent a szokásos napi tevékenységek elvégzésében. A betegség hatással van a memóriára és a kognitív funkciókra, befolyásolja a beszéd- és gondolkodási képességet, de egyéb problémákat is okozhat, többek között zavartságot, hangulatingadozást, térbeli és időbeli dezorientációt.

A betegséget Alois Alzheimer német neurológusról nevezték el, aki 1907-ben írta le először a betegség tüneteit és neuropatológiai vonatkozásait. A boncolás során az orvos különös jeleket vett észre egy nő agyszövetében, aki szokatlan mentális betegségben halt meg. Megfigyelte a később amiloid plakkoknak nevezett csomók és kusza rostkötegek, a neurofibrilláris csomók jelenlétét. Ma az amiloid fehérje plakkokat és csomókat egy olyan betegség idegszövetre gyakorolt hatásainak tekintik, amelynek okai a kiterjedt erőfeszítések ellenére még mindig ismeretlenek.

Az Alzheimer-kóros demenciában szenvedő betegek a memória és más kognitív funkciók szempontjából létfontosságú agyterületeken az idegsejtek elvesztésétől szenvednek. Alacsony az olyan vegyi anyagok, például az acetilkolin szintje is, amelyek neurotranszmitterként működnek, és ezért részt vesznek az idegsejtek közötti kommunikációban.

Kórkép és tünetek
A betegség lefolyása lassú, és a betegek átlagosan 8-10 évet élhetnek a betegség diagnosztizálása után.

Az Alzheimer-kór enyhe memóriazavarok formájában jelentkezik, és végül súlyos agyszöveti károsodáshoz vezet, de a tünetek kialakulásának sebessége egyénenként változó. A betegség lefolyása során a kognitív hiányosságok egyre súlyosabbá válnak, és súlyos memóriavesztéshez, ugyanazon kérdések ismételt feltevéséhez, az ismerős helyeken való eltévedéshez, a pontos útbaigazítás követésének képtelenségéhez, az idővel, emberekkel és helyekkel kapcsolatos tájékozódási zavarokhoz, valamint a személyes biztonság, a higiénia és a táplálkozás elhanyagolásához vezethetnek.

A kognitív károsodások azonban már évekkel az Alzheimer-demencia diagnózisának felállítása előtt is jelen lehetnek.

Diagnózis

Az Alzheimer-demencia biztos diagnózisának felállításának egyetlen módja ma az amiloid plakkok azonosítása az agyszövetben, ami csak a beteg halálát követő boncolással lehetséges. Ez azt jelenti, hogy a betegség lefolyása során csak “lehetséges” vagy “valószínű” Alzheimer-kór diagnózist lehet felállítani. Ezért az orvosok különböző vizsgálatokat alkalmaznak:

• klinikai vizsgálatok, például vér, vizelet vagy gerincfolyadék
• neuropszichológiai tesztek a memória, a problémamegoldó képesség, a figyelmi idő mérésére, a számolási és beszélgetési képesség
• Az agyvizsgálat az esetleges rendellenességre utaló jelek azonosítására
• Ezek a vizsgálatok lehetővé teszik az orvos számára, hogy kizárja a hasonló tünetekhez vezető egyéb lehetséges okokat, például pajzsmirigyproblémákat, gyógyszer-mellékhatásokat, depressziót, agydaganatokat, de az agyi erek betegségeit is.

A többi neurodegeneratív betegséghez hasonlóan a korai diagnózis nagyon fontos, egyrészt azért, mert így lehetőség nyílik a betegség egyes tüneteinek kezelésére, másrészt azért, mert így a beteg már akkor megtervezheti a jövőjét, amikor még döntési helyzetben van.

A gyógyszeres terápiák

Ma sajnos még nincsenek olyan gyógyszerek, amelyekkel megállítható és visszafordítható lenne a betegség, és minden rendelkezésre álló kezelés célja a tünetek megfékezése. Néhány beteg esetében, amikor a betegség enyhe vagy közepes stádiumban van, az olyan gyógyszerek, mint a takrin, a donepezil, a rivasztigmin és a galantamin néhány hónapig segíthetnek a tünetek súlyosbodásának korlátozásában. Ezek a hatóanyagok az acetilkolin-észteráz gátlójaként működnek, amely enzim az acetilkolin, az Alzheimer-kóros betegek agyában hiányzó neurotranszmitter elpusztítását végzi. Ezért ennek az enzimnek a gátlásával remélik, hogy az Alzheimer-kórban szenvedő betegeknél az acetilkolin koncentrációja érintetlen marad, és ezáltal javul a memória.

Az Alzheimer-demencia új gyógyszereinek kifejlesztése fejlődő terület, a kutatólaboratóriumok olyan hatóanyagokon dolgoznak, amelyek segítenek megelőzni, lassítani és csökkenteni a tüneteket.

A másik aktív kutatási terület a betegségre adott immunológiai válasz kifejlesztése, amelynek célja a b-amiloid (a plakkok kialakulásához aggregálódó peptid) termelésének megfékezésére szolgáló vakcina kifejlesztése.

Nem farmakológiai terápiák

Az Alzheimer-demencia kezelésére javasolt különböző nem farmakológiai terápiák közül a valóságorientációs terápia (ROT) az, amelynek hatékonyságára a legtöbb (bár szerény) bizonyíték van. A terápia célja, hogy a páciens folyamatos verbális, vizuális, írásos és zenei ingerek segítségével tájékozódjon személyes életében, környezetében és az őt körülvevő térben.