Amantadin felgyorsítja a súlyos traumás agysérülésből való felépülést

2012. február 29. – Egy új tanulmány szerint a Parkinson-kór tüneteinek kezelésére használt gyógyszer felgyorsítja a súlyos traumás agysérülésből való felépülést is.

Az amantadin segít növelni az agy dopaminszintjét, egy olyan neurotranszmitterét, amely az izgalomhoz kapcsolódik. Az agysérülést követően vegetatív állapotban lévő betegek esetében pedig a gyógyszer segíthet – esetleg azáltal, hogy javítja a reakciókészséget a rehabilitáció során.

“Egyértelmű előnyei vannak annak, hogy a betegek gyorsabban jutnak el A pontból B pontba, és gyorsabban enyhülnek a kezdeti hiányosságok” – mondta a tanulmány szerzője, Joseph Giacino, a bostoni Spaulding Rehabilitációs Kórház rehabilitációs neuropszichológiájának igazgatója. “Ha beszélünk a beteg családjával, tudni fogjuk, mit jelent számukra, hogy hamarabb tudnak kommunikálni.”

Giacino és munkatársai 184 olyan beteget követtek nyomon, akiknél a legfeljebb 16 héttel korábban elszenvedett traumás agysérüléseket követően “tudatzavarok” alakultak ki. Nyolcvanhét beteg négy héten át amantadint kapott a fekvőbeteg-rehabilitáció során, míg a többiek placebót kaptak. A négy hét jellemző az akut fekvőbeteg-rehabilitációra az Egyesült Államokban.

“A négyhetes kezelés során az amantadin csoport egyértelműen megelőzte a placebocsoportot a javulás mértékét tekintve” – mondta Giacino. A tanulmányt ma tették közzé a New England Journal of Medicine-ben.

A fogyatékosság szempontjából rangsorolva az amantadinnal kezelt betegek közül többen voltak kevésbé fogyatékosak, mint a placebót kapó betegek. És kevesebb amantadin-páciens fejezte be a négyhetes vizsgálatot vegetatív állapotban.

Az amantadinnal kezelt betegek nagyobb valószínűséggel nyerték vissza gyorsan “a funkcionális függetlenség alapjául szolgáló, kognitívan közvetített viselkedésmódokat”, mint például a tárgyak felismerésének, a figyelem fenntartásának és a kommunikációnak a képességét.

Az amantadin által nyújtott előnyök azonban nem voltak tartósak. Két héttel a kezelés abbahagyása után a gyógyszer előnyei elmúltak — “még meggyőzőbb bizonyíték arra, hogy ez a gyógyszer valójában a gyógyulás ütemét növelte”, mondta Giacino. Nem tudni, hogy az elhúzódó kezelés kifejezettebb és tartósabb hatásokat eredményezne-e, mondta.

Az amantadinnak a traumás agysérülésből való felépülést javító és gyorsító képességéről már több mint egy évtizede anekdotikusan beszámoltak, de Giacino tanulmánya az első, amely gondosan összehasonlította a gyógyszert a placebóval.

“A traumás agysérülés trükkös”, mondta Giacino. “Tudjuk, hogy ezeknek az egyéneknek a többsége a sérülést követő első három hónapban sokkal jobban lesz, és nagyon nehéz megítélni, hogy egy személy azért lett-e jobban, mert elkezdtünk egy bizonyos gyógyszert, vagy a sérülés mechanizmusa olyan volt, ami lehetővé tette, hogy egyébként is jobban legyen.”

Mivel a gyógyszert a Parkinson-kórra engedélyezték, az orvosok használhatják és használják is a traumás agysérülést szenvedett betegeknél – ezt a gyakorlatot most a tanulmány is támogatja.

“Ami annyira fontos ebben a tanulmányban, hogy valóban igazolta a szer használatát ebben a populációban” – mondta Dr. Jaime Levine, a NYU Langone Medical Center Rusk Institute of Rehabilitation Medicine agysérülés rehabilitációjának igazgatója. “Azt hiszem, ezek az eredmények javítják a tudatosságot … javítják az ellátás minőségét és az ellátáshoz való hozzáférést.”

Noha a tanulmány nem tárta fel, hogy az amantadin hogyan segít a felépülés felgyorsításában, Levine szerint valószínűleg “csökkenti az aktivációs energiát, ami ahhoz szükséges, hogy a beteg elkezdjen interakcióba lépni a környezetével.”

“Ha valaki nem elég éber ahhoz, hogy megtanuljon vagy újratanuljon dolgokat a rehabilitáció során, akkor nem valószínű, hogy megszilárdítja a tanulást” – mondta. “Az amantadin korai alkalmazása az akut rehabilitációs környezetben lehetővé teszi, hogy a beteg sokkal többet profitáljon a rehabilitációból.”

A tanulmány megnyitja az ajtót az amantadin tesztelésére olyan betegeknél is, akik nem traumás agysérülést szenvedtek stroke, aneurizma, oxigénhiány és tumorrezekció következtében, mondta Levine.

“Mindezek a dolgok olyan tudatzavart okozhatnak, amely klinikailag gyakran megkülönböztethetetlen a traumás agysérüléstől”, mondta. “Remélem, hogy ez a vizsgálat megnyitja az utat a további munkák előtt, amelyek az amantadint vizsgálják különböző állapotokban.”