AMAROS vizsgálat: sugárkezelés versus nyirokcsomó-disszekció emlőrákban

ASCO 2013

AMAROS vizsgálat: sugárkezelés versus nyirokcsomó-disszekció emlőrákban

Dr Robert Mansel – Cardiff University, UK

Bemutattuk az AMAROS vizsgálatot, amely a hónalj sugárkezelése és a műtét összehasonlítását jelenti egy olyan beteg esetében, akinek pozitív az őrszemcsomója. Ez egy régóta várt vizsgálat, egy nagy vizsgálat, és korábban csak nagyon kis vizsgálatokkal rendelkeztünk, így nem tudtuk a választ arra, hogy a sugárterápia valóban működhet-e a pozitív őrszemcsomó esetében. Ez a vizsgálat tehát egyértelműen bebizonyította, hogy az emlőrák esetén a betegség hónaljban történő kontrollálása szempontjából a sugárterápia ugyanolyan jó, mint a műtét. Ez tehát nagy jelentőséggel bír, mert ez azt jelenti, hogy a betegeknek nem kell több műtétet végezniük, ha pozitív az őrszemcsomójuk.

A vizsgálatban 4800 beteg vett részt, akiket akkor randomizáltak, amikor pozitív volt az őrszemcsomójuk, tehát a 4800 beteg egy alcsoportjáról van szó, és akiket aztán randomizáltak vagy sugárkezelésre, amelyet nagyon gondosan ellenőriztek, vagy műtétre az európai központokban. Azt találtuk, hogy a betegség kontrollja a hónaljban egyenértékű volt, más szóval a sugárterápia ugyanolyan jó volt, mint a műtét. Mivel jelenleg az ellátás standardja inkább a műtét, ez azt jelenti, hogy a sugárterápia alkalmazható a műtét helyett, nem kell visszamenni.

A másik nagyon fontos eredmény a mellékhatásokkal kapcsolatos kérdések voltak, mert a műtét valójában több nyiroködémát, több karduzzanatot mutatott, és ez nyilvánvalóan nagy aggodalomra ad okot a betegek számára. Tehát a műtét egy, három és öt év múlva is több karduzzanatot mutatott, mint a sugárterápia. Az egyetlen dolog, ami a sugárterápia esetében megnövekedett, az egy kicsit több mozgásmerevség a karban, de ez öt év alatt eltűnt, és nem volt különbség a műtét és a sugárterápia között az ötéves határon.

Mi a véleménye szerint a klinikai következményei?

Azt hiszem, hogy nagyon nagyok, és gazdaságilag is nagyon nagyok, mert ez alapvetően azt jelenti, hogy a betegeknek nem kell visszamenniük a műtőbe újabb műtétre, így ez műtéti időt takarít meg. Ugyanakkor a betegeknél kevesebb lesz a morbiditás és a mellékhatás, tehát ez is nagy megtakarítást jelent az egészségügyi rendszer számára. Valójában a nyiroködéma fele olyan gyakori volt a hónalji sugárterápia során, mint a műtét során, és a nyiroködéma kezelése drága, mivel ez egy életre szóló állapot.

Ezt más országokban is bevezetik?

A Z11, az amerikai vizsgálat eredményeként, ahol valójában a műtét a semmihez képest, vagy szerintük semmihez képest, a hónaljban történt, de ezek a betegek, akárcsak az AMAROS betegek, sok szisztémás terápiát is kaptak, így ez némi hatást gyakorol a hónalji betegségre. A Z11-gyel kapcsolatban azonban számos probléma merült fel abban az értelemben, hogy nagyon alacsony volt a teljesítménye, és a sugárterápiás programokat nem ellenőrizték olyan jól. Így aggodalomra ad okot, hogy a Z11-ben a semmi másnak a jó hatása valójában a sugárterápia mellékterméke lehetett. Más szóval azzal lehet érvelni, hogy a Z11 talán csak egy kísérleti projekt volt az AMAROS-hoz képest, de az AMAROS-ban tudjuk, hogy hol adták be a sugárterápiát és milyen dózisban. A probléma a Z11-ben az volt, hogy a sugárkezelési protokollokat az intézményre bízták, nem a vizsgálat határozta meg őket.

Milyen költségvonzatai vannak, és ez pénzt takarít meg?

Igen, mert biztosan megtakarítjuk a műtéti időt és a sebészeti ágyak foglaltságát. Ha műtét helyett sugárterápiát alkalmazunk, akkor megnő a sugárterápia, de a betegek ezen csoportja amúgy is sugárterápiában részesül, így ez csak egy különbség a tervezési rendszerben. Valójában nem kell olyan embereket sugárterápiának alávetni, akik nem kaptak volna sugárterápiát, mert mindkét vizsgálatban, a Z11-ben és az AMAROS-ban is főként olyan betegek vesznek részt emlőkonzerváláson, akik egyébként is sugárterápiát kapnak az emlőben.