Amerikai gyártási rendszer

Az amerikai gyártási rendszer a 19. században kialakult gyártási módszerek összessége volt. Két kiemelkedő jellemzője a cserélhető alkatrészek széleskörű használata és ‘\] a gépesítés széleskörű alkalmazása volt a gyártásukhoz, ami a kézi módszerekhez képest hatékonyabb munkaerő-felhasználást eredményezett. A rendszert fegyvergyári gyakorlatként is ismerték, mivel először a fegyvergyárakban, nevezetesen a springfieldi és a harpers ferryi amerikai szövetségi fegyvergyárakban, azok belső vállalkozóiban és különböző magánfegyvergyárakban fejlődött ki teljes mértékben. Az “amerikai rendszer” elnevezés nem a rendszer egyetlen, az amerikai nemzeti jellegre jellemző aspektusáról származik, hanem egyszerűen arról, hogy a 19. században egy ideig erősen összefüggésbe hozták a rendszert először sikeresen alkalmazó amerikai vállalatokkal, és azzal, hogy módszereik (akkoriban) ellentétben álltak a brit és a kontinentális európai vállalatok módszereivel. Az 1850-es években az “amerikai rendszert” szembeállították az “angol rendszerrel”. Néhány évtizeden belül a gyártástechnológia tovább fejlődött, és az “amerikai” rendszer mögött álló elképzeléseket világszerte alkalmazták. Ezért a mai, módszereit tekintve globálisan működő gyártásban már nincs ilyen ellentétes megkülönböztetés.

Az amerikai rendszerben a félig képzett munkaerő szerszámgépeket és szerelvényeket használt, hogy szabványosított, azonos, felcserélhető, tűréshatárra gyártott alkatrészeket készítsen, amelyeket minimális idővel és szakértelemmel lehetett összeszerelni, és kevés vagy semmilyen illesztést nem igényeltek.

Mivel az alkatrészek felcserélhetők, a gyártást és az összeszerelést is el lehetett választani egymástól, és az összeszerelést félképzett munkaerő végezhette egy szerelőszalagon – ez a munkamegosztás példája. A rendszerben jellemzően speciális gépekkel helyettesítették a kéziszerszámokat.

Az alkatrészek felcserélhetőségét végül a megmunkálási műveletek és a szerszámgépek számos újításának és fejlesztésének kombinálásával érték el, amelyeket elsősorban a textilipari gépek gyártásához fejlesztettek ki. Ezek az újítások magukban foglalták az új szerszámgépek és szerkentyűk (mindkét esetben a vágószerszám vezetésére), a munkadarabok megfelelő helyzetben tartására szolgáló rögzítők, valamint a kész alkatrészek pontosságának ellenőrzésére szolgáló blokkok és mérőeszközök feltalálását.

Teljes cikk…