Amisulprid: a skizofrénia kezelésében való alkalmazásának áttekintése
Az amisulprid, egy szubsztituált benzamid-származék, egy második generációs (atípusos) antipszichotikum. Alacsony dózisokban fokozza a dopaminerg neurotranszmissziót azáltal, hogy preferenciálisan blokkolja a preszinaptikus dopamin D2/D3 autoreceptorokat. Nagyobb dózisokban az amisuprid antagonizálja a posztszinaptikus dopamin D2 és D3 receptorokat, elsősorban a limbikus rendszerben, nem pedig a striatumban, ezáltal csökkenti a dopaminerg transzmissziót. A skizofrénia akut súlyosbodásában szenvedő betegeknél az amiszulprid ajánlott dózisa 400-800 mg/nap, bár < vagy =1200 mg/nap dózisok is adhatók. Összehasonlító vizsgálatokban az ebben a tartományban (400-1200 mg/nap) adagolt amiszulprid ugyanolyan hatásos volt, mint az 5-40 mg/nap haloperidol, a 25 mg/nap flupentixol és a 8 mg/nap riszperidon a skizofrénia akut súlyosbodásában szenvedő, túlnyomórészt pozitív tünetekkel járó betegeknél. Az amiszulprid hatékonyabb volt a haloperidolnál, de ugyanolyan hatékony volt a riszperidonnal a negatív tünetek ellenőrzésében. Az amisulprid 400-800 mg/nap hatékonyabb volt a haloperidolnál, a riszperidonnál és a flupentixolnál az affektív tünetek kontrollálásában ezeknél a betegeknél. A skizofrénia túlnyomórészt negatív tüneteit mutató betegeken végzett randomizált, kettős vak vizsgálatokban az amisulprid 50-300 mg/nap hatékonyabb volt, mint a placebo. Az amiszulprid hatékony fenntartó terápiaként krónikus skizofréniában szenvedő betegeknél. Az amisulpriddel végzett hosszú távú kezelés az életminőség és a szociális működés javulásával járt együtt. Az amiszulprid általában jól tolerálható. Jól kontrollált vizsgálatokban az amisulprid 400-1200 mg/nap neurológiai tolerálhatósági profilja (beleértve az extrapiramidális tüneti skálák értékelését) jobb volt, mint a hagyományos antipszichotikumoké (haloperidol vagy flupentixol), de hasonló volt az atipikus antipszichotikum riszperidonéhoz. Az amisulprid alacsony adagjainál (< vagy =300 mg/nap) az amisulpriddel jelentett mellékhatások (beleértve az extrapiramidális tüneteket) előfordulása hasonló volt, mint a placebóval.
Következtetés: Az összehasonlító vizsgálatokban a 400-1200 mg/nap amisulprid a hagyományos antipszichotikumokhoz és az újabb atípusos antipszichotikumokhoz hasonló hatékonyságot mutatott az általános tünetegyüttes és a pozitív tünetek csökkentésében a skizofrénia akut súlyosbodásában szenvedő betegeknél. Ezenkívül a negatív és affektív tünetek hatékony enyhítése, az extrapiramidális tünetekkel és a kognitív funkciók csökkenésével való alacsonyabb összefüggés, mint a hagyományos antipszichotikumok esetében, valamint a hosszú távú hatékonysága indokolja az amisulprid nagyobb dózisú alkalmazásának megfontolását ebben a betegcsoportban. Következésképpen a skizofrénia akut súlyosbodásában szenvedő betegeknél az amiszulprid ajánlott dózisa 400-800 mg/nap, bár < vagy =1200 mg/nap dózisok is adhatók. A szkizofrénia negatív tüneteiben szenvedő betegek kezelésében az amiszulprid alacsonyabb adagjait (50-300 mg/nap) kell megfontolni. Az amiszulprid első vonalbeli kezelési lehetőség a skizofrénia kezelésében az akut fázisban és a kezelési válasz fenntartásában.