Amoco Cadiz
1978. március 16-án a 223 000 tonna nyersolajat és 4000 tonna bunkerolaj szállított Amoco Cadiz olajszállító tartályhajó kormányszerkezete meghibásodott, és egy német vontatóhajó személyzetének erőfeszítései és két sikertelen vontatási kísérlet ellenére zátonyra futott Portsall Rocksnál, a breton partoknál. A teljes rakomány kiömlött, amikor a hullámtörők kettészakították a hajót, és fokozatosan 360 kilométernyi partvonalat szennyezett be Brest-től Saint Brieuc-ig.
Ez volt a legnagyobb olajkiömlés, amelyet tankhajó zátonyra futása okozott, és amelyet valaha is regisztráltak a világon. A baleset következményei jelentősek voltak, és arra késztette a francia kormányt, hogy felülvizsgálja olajelhárítási tervét (Polmar-terv), felszerelési készleteket szerezzen be (Polmar-készletek), forgalmi sávokat vezessen be a La Manche-csatornán, és létrehozza a Cedre-rendszert. A francia kormány az érintett helyi közösségekkel együtt az Amoco céget az Egyesült Államokban perbe fogta. A 14 évig tartó bonyolult eljárás után végül 1257 millió frank (190 millió euró) kártérítést kaptak, ami a követelt összeg kevesebb mint fele.
A baleset
1978. március 16-án reggel a Perzsa-öbölből Rotterdamba tartó Amoco Cadiz olajszállító tartályhajó 223 000 tonna nyersolajjal a Perzsa-öbölből Rotterdamba tartva egy heves viharban a breton partok felé sodródott, miután meghibásodott a kormányberendezése. Egy német vontatóhajó megpróbált segíteni a tartályhajón, azonban a helyzet nehéz volt, és az első, hajnali fél kettőkor kidobott vontatókötél három órával később elszakadt. A két hajó legénységének minden erőfeszítése ellenére az Amoco Cadiz este 10 órakor zátonyra futott Portsall kis kikötője közelében. A balesetben számos tartály eltört, és az első olajfoltok gyorsan elérték a partokat. A megfeneklett tartályhajó miatt valaha látott legnagyobb olajfolt vette kezdetét.
Két héten belül a teljes rakomány a tengerbe ömlött, és a szél és az áramlatok sodrásában több mint 300 kilométernyi partvidéket szennyezett be Európa legszebb és legtermészetesebbjei közé. A dühtől forrongó, sérült települések lakói kétségbeesett harcba kezdtek a katasztrófa ellen. A francia média apokaliptikus képeket terjesztett a hatalmas olajfoltról, amely sokkolta a nemzetet.
Nem elszigetelt eset
Ez a rekordot döntő olajfolt nem elszigetelt eset. Már 1967. március 18-án a Lands Endnél (Cornwall, Anglia) a Torrey Canyon zátonyra futása már nagyszabású figyelmeztetést jelentett. A breton partvidéket is érintették a La Manche-csatornában sodródó olajfoltok; először áprilisban Morlaix és Plouescat között (északnyugaton), majd 1907. május közepén a Douarnenez és Audierne öblökben (délnyugaton). 1976. január 24-én a szerencsére üres VLCC Olympic Bravery zátonyra futása jelentette a második figyelmeztetést, ami 1200 tonna bunkerolaj kiömlését okozta.
Október 16-án egy harmadik incidens történt a Boehlen hajótörésével Sein sziget partjainál, ami 7000 tonna venezuelai nehézolaj rakományának kiömléséhez vezetett. Az Amoco Cadiz katasztrófája korántsem az utolsó olajkatasztrófa volt Bretagne-ban. 1979. április 28-án a Gino nevű, nehéz Boscan üzemanyaggal (nagyobb sűrűségű, mint a víz) megrakott ömlesztett szállítóhajó Ushant szigeténél egy ütközés után elsüllyedt. 1980. március 7-én a Tanio nevű madagaszkári olajszállító tartályhajó egy vihar során kettészakadt a Batz-szigetnél, és tatja elsüllyedt 6000 tonna nehézolajjal. 1988. január 31-én az Amazzone olasz olajszállító tartályhajó egyik tartálya 2100 tonna nyersolajat veszített egy viharban Penmarc’h előtt. Ez az olajszennyezés-sorozat arra késztette a bretagne-i hajókat, hogy változtassanak az ilyen események menetén, és hogy a szennyezők fizessenek az általuk okozott károkért.