Amoebiasis

Mi az amoebiasis?

Az amoebiasis az Entamoeba histolytica nevű, világszerte előforduló protozoa által okozott betegség. Az ember az E. histolytica természetes rezervoárja, és a fertőzés széklet-orális átvitel útján történik (pl. szennyezett kéz, víz vagy élelmiszer, illetve orális-analis szex). A fertőzés fő tünete a hasmenés.

A fejlődő országokban, ahol az emberi széklet és az élelmiszer- és vízellátás közötti akadályok nem megfelelőek, nagyobb az amoebiasis előfordulása. A fejlett országokban az amoebiasis kockázati tényezői közé tartoznak az endémiás régiókba utazók, a férfiakkal szexuális kapcsolatot létesítő férfiak, valamint az immunszupprimált vagy intézeti ellátásban részesülő személyek.

Az E. histolytica életciklusa ciszták és trofozoiták képződését foglalja magában, amelyek mindkettő a széklettel távozik. A ciszták napokig vagy hetekig is túlélhetnek a külső környezetben, és elsősorban a betegség átviteléért felelősek.

Évente becslések szerint 50 millió embert fertőz meg az invazív E. histolytica, ami 100 000 ember halálához vezet.

Melyek az amőbózis tünetei?

Az amőbózis számos esete tünetmentes, a ciszták és a trofozoiták a béllumenben (a bélcsőben) maradnak. Néhány betegnél azonban a trofozoiták behatolnak a bélnyálkahártya falába, ami véres hasmenéshez és vastagbélgyulladáshoz vezet. A trofozoiták a véráramba is behatolhatnak, és a fertőzést más szervekre is átterjeszthetik, beleértve a májat (leggyakoribb), a tüdőt, a szívet, az agyat és a bőrt.

A bőr amoebiasis nagyon ritka, de könnyen diagnosztizálható és kezelhető. E. histolytica a bőrre és a nyálkahártyára terjedhet:

• a belső betegség szomszédos régiókra történő összefüggő terjedése – például a rektális amőbózis anális közösülés során átterjedhet a perianális bőrre, a szeméremtestre vagy a szexuális érintkezők péniszére; a májtályogok átterjedhetnek a hasfal bőrére
• külső beoltás fertőzött kézzel – pl, az arcra

Amoebiasis

Klinikai forma	Klinikai jellemzők
Amoebás vastagbélgyulladás	A leggyakrabban fokozatosan kezdődő véres hasmenésként jelentkezik, hasi fájdalom és érzékenység több héten keresztül Néhány betegnél láz, fogyás és étvágytalanság alakul ki Fulmináns vagy nekrotizáló vastagbélgyulladás alakulhat ki
Amoebás májtályog	A leggyakrabban lázzal jelentkezik, fájdalom a has jobb felső kvadránsában és érzékenység Sárgaság fordulhat elő Az amőbás májtályogban szenvedő betegek 60-70%-ának nincs egyidejűleg vastagbélgyulladása Az intraperitoneális repedés szövődménye (a hasi szerveket tartalmazó üregbe való törés) Ritkán, a tályog átszakadhat a rekeszizmon, ami köhögést, mellkasi mellkasi fájdalmat (a tüdőnyálkahártya gyulladásából eredő fájdalom) és légzési nehézséget okozhat Nagyjából 0.A májtályogok 6%-ánál előfordulhat disszemináció és agytályog kialakulása, ami hányingert, hányást, fejfájást és a mentális státusz megváltozását okozza
Bőr amőbózis	Mélyen fekvő duzzanatként kezdődik, amely felreped és kifekélyesedik, majd a bőr és az alatta lévő szövetek nekrózisával (szövetelhalásával). Fájdalmas fekélyt eredményez, indurált (megkeményedett) és aláásott (ép bőr alatti szövetpusztulás) peremmel, környező bőrpírral, és nekrotikus alappal, amelyből vér és genny ürül A fekély gyorsan megnagyobbodhat, a közbeeső normális területekkel

Hogyan diagnosztizálják az amoebiasist?

Az amoebiasis diagnózisának leggyakoribb módszere az E. histolytica ciszták és trofozoiták mikroszkópos azonosítása székletből, májtályog-aspirátumból vagy biopsziás mintákból. Megjegyzés: Az E. histolytica mikroszkóposan nem különböztethető meg az E. dispar-tól, amely ártalmatlan. Az E. histolytica fertőzés megerősítéséhez szerológia, antigén kimutatása vagy az E. histolytica genetikai anyagának azonosítása szükséges:

• A szerológiai vizsgálatokkal (vérvizsgálatok) kimutathatók a fertőzésre válaszul termelődő E. histolytica immunglobulinok (antitestek). A kimutatható E. histolytica-specifikus antitestek a sikeres kezelés után évekig fennmaradhatnak, így az antitestek jelenléte nem feltétlenül jelzi az aktuális fertőzést
• Az E. histolytica antigének székletmintából is kimutathatók
• A polimeráz láncreakció szintén megerősítheti a diagnózist, azonosítva az E. histolytica genetikai anyagát székletből, biopsziás mintákból és májtályog-aspirátumokból

Mi az amoebiasis kezelése?

A bélrendszeri amoebiasist luminális szerrel, például jodokinollal, paromomicinnel vagy diloxanid-furoáttal kezelik. Ezeket a szereket a Medsafe nem hagyta jóvá az új-zélandi felhasználásra, de az orvosok a 29. szakasz szerinti gyártóikon keresztül beszerezhetik őket.

• Az E. histolytica tünetmentes fertőzését kezelni kell a fertőzés felszámolása és a ciszták környezetbe történő további kiszóródásának megakadályozása érdekében.
• Az invazív betegség kezelése általában orális vagy intravénás metronidazolból, valamint a bél kolonizációjának felszámolására szolgáló luminális szerből áll.
• Az alternatív kezelések közé tartozik a tinidazol, az emetin-hidroklorid és a pentamidin

A kezelés után az invazív amoebiasis jó prognózisú. A fulmináns vastagbélgyulladás és a májtályog felszakadása magasabb halálozási arányokkal jár.

Az amoebiasis megelőzése.

• Az élelmiszerek és a víz székletszennyezésének megelőzése a higiénia, a higiénia és a vízkezelés javításával.
• Az endémiás területeken a vizet egy percnél tovább kell forralni, a nyers zöldségeket pedig fogyasztás előtt 10-15 percig mosószeres szappannal kell mosni és ecetsavban vagy ecetben áztatni.
• Kerülje az olyan szexuális gyakorlatokat, amelyek széklet-száj érintkezéssel járnak.
• Szűrje az amőbiázis indexes esetének családtagjait vagy közeli kapcsolatait.