Amylin: history and overview

Az amiloid lerakódások jelenlétét a hasnyálmirigyben először a 20. század elején írták le. Az amilin molekula szerkezetét azonban csak 1987-ben sikerült azonosítani. Az amilin egy 37 aminosavból álló peptidhormon, amelyet a hasnyálmirigy béta-sejtjei az inzulinnal együtt választanak ki táplálkozási ingerre. Hiányos az 1-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegeknél, és emelkedett a 2-es típusú cukorbetegség korai szakaszában lévő betegeknél, amely állapotot a hiperinsulinaemia jellemzi. A plazma amilinszintjének emelkedését leírták csökkent glükóztoleranciájú betegeknél, elhízott személyeknél, valamint normál glükóztoleranciájú és terhességi diabetes mellitusban szenvedő terhes nőknél is. Úgy tűnik azonban, hogy a 2-es típusú cukorbetegség későbbi stádiumában lévő betegeknél az amilinszekréció hiányosságai előbb jelentkeznek, mint az inzuliné. Korai kísérleti vizsgálatok azt sugallták, hogy az amilin gátolja a bazális inzulinszekréciót, és inzulinrezisztenciát indukál a vázizomzatban, ami ahhoz a hipotézishez vezetett, hogy szerepe van a 2-es típusú cukorbetegség etiológiájában. Számos újabb kísérletes vizsgálat azonban azt jelezte, hogy az amilin egy harmadik aktív hasnyálmirigy-szigetmirigy-hormon, amely az inzulinnal és a glükagonnal együtt működik a glükóz-homeosztázis fenntartásában. Úgy tűnik, hogy az amilin szabályozza a glükóz beáramlását a keringésbe azáltal, hogy befolyásolja a gyomor kiürülésének sebességét, és így az étkezésből származó glükóz bejutásának sebességét a szervezetbe, valamint azáltal, hogy gátolja a glükóz felszabadulását és a máj glükóztermelését a posztprandiális időszakban.