Anagen effluvium

A szőrtüszők ciklusának zavara áll a legtöbb hajnövekedési rendellenesség hátterében, és drámai hatással van a látható hajnövekedésre és a hajhullásra. A szőrtüszőciklus rendellenességéből eredő két leggyakoribb rendellenesség a telogen és az anagen effluvium. Bár sok szakirodalom foglalkozik a telogen effluvium problémájával, az anagen effluviumról vagy az anagén hajhullásról nem sok áttekintés található. Az anagen effluviumot a kemoterápia okozta alopecia szinonimájának tekintik, és más okokat ritkán vesznek figyelembe. Ebben az áttekintésben megpróbáljuk megvitatni az anagen effluvium etiopatogenezisét, klinikai megjelenését, differenciáltságát és kezelési kérdéseit. Az anagén effluvium a növekedési fázisban (anagén) lévő hajszálak hirtelen elvesztése olyan esemény következtében, amely károsítja a szőrtüsző mitotikus vagy metabolikus aktivitását. A kemoterápia, a sugárzás és a mérgező vegyi anyagok, valamint néha az olyan gyulladásos betegségek, mint az alopecia areata és a pemphigus szintén képesek csökkenteni a szőrtüszők anyagcsere-aktivitását, ami anagén hajhullást eredményez. Bár ez visszafordítható, és a haj 1-3 hónapos késéssel újranövekedik, néha tartós alopeciához vezethet, és pszichológiailag pusztító lehet, negatív hatással lehet az egyén megjelenésére, testképére, szexualitására és önbecsülésére. Egyes betegeknél az érzelmi trauma olyan súlyos lehet, hogy az egyébként hasznos terápia abbahagyásához vagy elutasításához vezethet. Ilyen esetekben a pszichoszomatikus megközelítés, valamint a páciens aggodalmainak és félelmeinek empatikus figyelembevétele, valamint a gyakorlati orvosi-esztétikai és stylingtippek adása ugyanolyan fontosak és beépíthetők a kezelésbe.